Hol volt, hol nem, valahol a Fellegváron túl volt egyszer egy csatár, aki egy éven keresztül tisztességesen rúgdosta a gólokat, aztán az új esztendőbe lépve már azt se tudja, merre van a kapu. Már ha éppen játszik, mert mostanában azt is egyre kevesebbet. Körüljárjuk a nagy tavaszi Bud-kérdést.
A Tisztelt Asztaltársaság a korábbi posztok kommentjeiben már alaposan kivesézte Cristi Bud kilenc mérkőzés és 653 játékperc óta tartó góltalanságának okait. Formahanyatlás, kegyvesztettség, nincs kedve játszani, mert úgyis elmegy a nyáron vagy éppen a klub üzleti politikája mind terítékre került, mi most taktikai oldalról próbáljuk megközelíteni a kérdést. Úgy látjuk ugyanis, hogy a téli szünetben koncepció-váltás történt a csapat támadás-stílusában.
Kezdjük onnan, hogy amikor tavaly februárban visszatért a CFR-hez, úgy tekintettünk rá, mint egy rutinos, de olcsó megoldára Cristian tartalékjaként. Ezt a 2016-os naptári évben lőtt és fejelt 20 góljával alaposan túlteljesítette – ősszel pedig, a spanyol távozása után élete legjobb szezonját hozta: korábban 13 gólos volt a legjobb idénye, az is a moldovai bajnokságban.
A CFR őszi góltérképe (leszámítva a 11-eseket): piros B = Bud, O = Omrani, C = Cristian, F = Filipe, R = Roman, Go = Gomelt, Gu = Guima, M = Mureşan, L = Larie, JC = Juan Carlos, J = Jakolis, TL = Tiago Lopes
Az is biztos azonban, hogy Laci nyári visszatérésekor három vérbeli 9-es volt a CFR keretében: Cristian, Bud és Guima. Három olyan játékos, akik szinte csak a tizenhatoson belül léteznek, akiket ki kell szolgálni, akinek a fejjátékára taktikát lehet építeni. Ketten közülük vérbeli gólvágók, a portugál viszont olyan bólyacenter, aki a második hullámból érkező társaknak is remekül készíti a labdát – emlékezzünk csak, milyen jól kiszolgálta 2014-ben Tadét. Velük Laci elsősorban a szélsők beadásaira vagy erőből kapuk elé lőtt labdákra épített támadójátékot játszott, akárcsak első mandátuma idején a Tadé, Guima, Doré trióval. Nem véletlen, hogy ez a hármas jegyez hetet a CFR 11 idei fejesgóljai közül (Bud 5, Cristian 1, Guima 1), még úgy is, hogy ketten közülük már nincsenek a csapatnál.
Guima sérülése és Cristian eladása után azonban a klubvezetés egészen más típusú csatárokat adott Laci keze. Roman és Omrani sokkal nagyobb területen mozgó, a középpályások és szélsők kombinációiban is részt vevő, cseleket és tizenhatoson kívüli lövéseket is elvállaló játékosok. Tőlük már nem csak gólokat, hanem gólhelyzetek teremtését is el lehet várni. Amíg beépültek azonban, addig az első számú csatárrá előlépett Bud tucatnyi gólt szerzett a szeptember-december időszakban.
A CFR tavaszi góltérképe: D = Deac, P = Păun, O = Omrani, Pe = Peteleu, S = Sorsa, L = Larie, G = Gomelt
Ha nagyon bulvárosak akarunk lenni, akkor Bud alteregója a világfutballból bármelyik tetszőleges olasz középcsatár, mondjuk Graziano Pellé vagy Kapetanosz a KVSC közelmúltjából. Omraniról viszont süt a francia csatáriskola, Benzema futballozott hasonló stílusban még a lyoni korszakában vagy Luis Suarez a liverpooli éveiben. Az analógiát továbbgondolva, Guima egyértelműen a fellegvári Giroud volt, Cristiannak pedig bármelyik tetszőlegesen kiválasztott spanyol 9-es lehet a megfelelője, Moratától Negredóig.
A csatárok kétharmadának kicserélődése még nem járt volna feltétlenül stílusváltással, de a télen jött Deac, aki a korábbinál jóval magasabb szintű kreativitást hozott a középpályára. Ezzel, és Păun középre húzásával pedig előtérbe kerültek a tizenhatos frontjában történő betörések és kényszerítőzések, valamint megnőtt a tizenhatoson kívüli lövések száma – ezekben pedig Omrani egyértelműen jobb, ráadásul tőle gólpasszok is jöttek.
Bud pedig, aki ősszel centerezésekből lőtte a góljai javát, egyre kevesebb labdát kapott – és mivel a csökkenő számú helyzetei sem mentek be, szemmel láthatóan frusztrált is lett. Pedig felállt védelem ellen még mindig lehetne építeni rá, de például a Viitorul ellen hiába állt be több mint félórára, a csapat nem kereste őt beadásokkal, hanem a már megszokott stílusban próbált eredménytelenül átmenni az ellenfél védelmén.
Öt meccs van hátra a szezonból és ezzel együtt Bud szerződéséből. Hiába nem találja a gólokat tavasszal, hiába már 32 éves és eléggé egydimenziós csatár, egy jó szerződésre még van esélye – kérdés, hogy ezt melyik csapattól kapja majd meg a nyáron. (A pletykák most éppen a Dinamóról szólnak.) A CFR-nél – a csődvédelem utáni korszak terveit hallgatva/olvasva – legjobb esetben is cserecsatár pozícióból indulna a nyáron.
22 hozzászólás @ A nagy Bud-dilemma
Pingback: A nagy Bud-dilemma | Zongoracipelő
Nehéz azzal a ténnyel vitatkozni, hogy ha kevesebb a beadás, akkor bizony kevesebb lesz a klasszikus center gól. Akkor is, ha nagyon szeretjük a centergólt mint olyant Kapetanosz elmaradt mesterhármasai óta (sőt annál is jóval régebb óta, de ez most nem érdekes).
A Bud-szindróma taktikai háttere valóban így fest. Cristinél még bejön az, ami -sajnos- máskor is „bejött” neki: az időszakos formakiesés, amely(ek)nek viszont nem mindig taktikai, hanem inkább mentális/pszihós háttere van/volt. Ez a film többször is lement a pályafutása alatt, sajnos.
Jójó Miki, de ez még nem magyarázat a pl. Jászvásár elleni szerencsétlenkedésére ahol 5 ajtó-ablak helyzetet elpuskázott. A csávó fejben gyenge, akárcsak Paun, a helyzetei hellyel-közzel megvoltak ugyanúgy mint ősszel, csak most rendre rossz döntéseket hozott befejező helyzetben. És ha jobban visszaemlékezünk az ősszel is volt egy db. meccs ami rajta ment el: Medgyes ellen itthon, ahol üres kapura nem volt képes kinyújtani a bal lábát és bepöckölni, hanem a jobbal kalimpált hiába, rá 2 percre meg jött a Llulaku kontra. Nem ekézni akarom, le a kalappal a múlt évi teljesítményéért, minden elismerésem az övé, de nem volt képes soha, és most már nem is lessz, hogy átlépje a tipikus B ligás csatár árnyékát.
ha csak tipikus B ligás csatár lenne, akkor most is a B ligában játszana 🙂
Valóban az egész karrierje tele van hullámhegyekkel és -völgyekkel, de attól még jó támadó, ha megfelelően használják. Abban tökéletesen igazad van, hogy hangulatember.
Ne haragudj, mi az „ha megfelelően” használják? Márpedig szerintetek hangulatember! Egy hangulatembert hogy lehet megfelelően használni? Ahhoz ismerni kellene az egész életét, a pályán kívüli különféle helyzetekben különféle reakcióit és így tovább! Az egész embert, nem csak, mint sportolót, fel kellene térképezni és tán kezeltetni kellene, hogy kiegyensúlyozottá váljon! Ez már több, mint sportpszichológia és több, mint sportpedagógia, vagy sportszakma! Érezhetően Laci nem óhajt bíbelődni ezzel! Ez egy profi világ! Minden szépségével és kegyetlenségével egyetemben! Lehet rosszul, vagy jól játszani, de ebben a világban a legkevesebb helye a hangulatoknak van…
Szerintem ismerős előtted Szűcs Gabriella neve, a kézilabdás beálló aki megjárta mind a román mind a magyar válogatottat. Na, Bud előző CFR-s korszakában felcsípte a csajt, eljegyezte, lagzi dátumot egyeztetett, majd szakított vele, kimaradt a CFR BL nevezett listájáról, bedurcizott és kölcsönbe ment Medgyesre ahol súlyosan megsérült, mindezt kb. 6 kurta hónap alatt. Ez Bud barátunk.
Bud barátunk azért nem került be a 2010-es BL-keretbe, mert Mandorlini az 1 nappal a nevezési határidő előtt leigazolt Sforzinit nevezte be helyette, ezért is lépett le Bud Medgyesre. Akkor még együtt volt Gabival. A súlyos sérülésw később volt, 2013-ban, egy temesvári vaddisznó törte el a lábát, élőben láttam, borzalmas volt.
Hogyne ismerném Szűcs Gabit! A magyarok jól kitoltak vele, főleg Németh András! Kétszeres vb-harmadik (magyar és román csapattal), eb-harmadik és Pekingben olimpiai 4. helyezett lett!
De nem beálló a pozíciója, hanem bal átlövő és évek óta csapatai inkább csak 3-as védőként használják! Ha jól tudom, most a Brailaban van!
Érzelemdús, érzékeny hölgy, hogy a témánál maradjunk, ő is amolyan hangulatember! Bud is, meg ő is rossz hangulatban lehetett, mikor szakítottak!:)
Tapasztalatból mondom, bár sosem fordultam meg a profi világban, de az amatőröknél is nagyon nehéz hangulatemberekkel dolgozni! Hát, akkor a profiknál! Itt nem arról van szó, amiről lentebb KEG ír! A hangulatember egyfajta pszichés betegségben szenved, szerintem, és, ha rossz passzban van, az épp olyan sérülés, csak nem fizikai értelemben, mint másnál például a lábtörés!
taktikai szempontból értem, hogy megfelelően használják az adott játékost. Sok negatív példa van arra, hogy egy csapat stílusa és rendszere nincs összhangban a játékosok képességeivel.
Annak, hogy taktika szempontból megfelelően használnak-e valakit, vagy sem semmi köze ahhoz, hogy hangulatember vagy sem az illető.
Jaj, megvárhatnám a kijózanodást mielőtt bármihez is hozzászólok. :)))
Bizony elég olyan szerepkört találni egy játékosnak amelyben jól érzi magát és hasznára van a csapatnak és a sikerélmények meghozzák a jó hangulatot is. Emlékezzünk csak Tadéra, aki első idényében a szurkolók fő élctáblája lett, aztán Laci megtalálta neki az árnyékék poziciót, amelyben jobban tudott teljesíteni, amitől megjött az önbizalma és a gólkirályi címe is. Bármennyire profi is az élsport attól még a sportoló is ember. Neki is lehet hangulat ingadozása. Különben elég lenne betáplálni egy számítógépes programba a játékosok képességeit, az meg le szimulálná a meccseket és mindig ugyanaz lenne a végeredmény.
Szerintem pedig egy gólgyártó a fél idénytől a másikra nem változhat így meg,ez Lacinak a sara,ezt neki kell megoldania.Gondoljunk csak bele,ha Bud fogja magát és faképnél hagyja a csapatot,ki lesz a második számú center.Valami nagyon el van lőve center poszton már évek óta.Kapetanos mindent fejjel akart megoldani,a lábai nem voltak túl nagy barátságban a labdával,Traore volt az igazi hangulat ember és ráadásul lomha is,Guima sérülése után hol játszott,hol nem,ő sem volt egy vérbeli csatár.És akkor most itt van Bud,aki ontotta a gólokat és most meg egyszerűen nem hagyják,mert a franciát kell tolni a nagy nyílvánosság elé,valamiért,vagy valakiért.
Nem kell valakiért vagy valamiért tolni a franciát, játszatásának indoka nagyon egyszerű: mezőnymunka. Vagyis ha már gólt nem nagyon lő sem az egyik sem a másik akkor normális, hogy azt a játékost választom amelyik (sokkal) több munkával veszi ki a részét a játékból. Bud nem panaszkodhat arra hogy nem kapta volna meg az esélyeit, egészen az alapszakasz végéig bérelt helye volt a kezdőbe, de ő egy régivágású csatár akinek ha nem ívelik előre a labdát képes tétlenül nézni a csapattársak vergődését anélkül hogy elhagyná az ellenfél védővonalát vagy a 16-s előterét. Ráadásul lassú, és gyenge passzoló (ami Omrani-ra nem igaz), így a kontra lehetőségét is nagyjából kizárja a használása. A negatív közhangulatot meg a téli masinációinak köszönheti. Már megbocsáss milyen az amikor szerződés köt egy csapathoz de nyílt titok hogy te más csapatokkal alkudozól ügynökökön keresztül, kivágva ezzel az aktuális csapatodat minden értékesítési lehetőségből, nota bene, miután gyakorlatilag a semmiből hoztak vissza és futtatták fel újra pályafutásodat?
Igazad van Andor,ezek a tények,de nagyobb csapatoknál sem szabnak ki ennél merészebb büntetést,mint ahogy ezt Buddal teszik.A fociban első az eredményesség,amit eddig részben Budnak köszönhettünk.Most akkor Omranin a sor,hogy bizonyítson,és ne csak egy iparkodó iparos játékát lássuk a kapu előtt.
Veres Szilard játékosunkrol mi hírek vannak jatszik a gyerek? H muzsikál ?
sehogy, 1 kupameccsen játszott csak eddig
A Gyirmót II-ben játszik, a magyar harmadosztályban. Ez mindent elmond – nincs iránta bizalom, vagy nem felel meg az utolsó helyezett és biztos kiesőnek tűnő Gyirmót elvárásainak. Sajnos, úgy tűnik, a szépnek induló karrierje kettétört az utóbbi években… Amúgy, FB-oldala szerint jól érezheti magát…
Tévedtem Szilárddal kapcsolatban! Ma pályára lépett az Újpest ellen és kapott jó negyedórát! Tehát bemutatkozott a magyar első osztályban!
Dinamo – Viitorul 1-1
CFR – Steaua 1-2
CS U Craiova – Astra 2-0
Marosvásárhelyi ASA – Poli Temesvár 0-2
Gaz Metan – Pandurii 1-0
FC Botoşani – Concordia hogy 2-1
FC Voluntari – Poli Iaşi 1-1
Dinamo – Viitorul 2-1
CFR – Steaua 2-1
CS U Craiova – Astra 2-2
Marosvásárhelyi ASA – Poli Temesvár 1-1
Gaz Metan – Pandurii 1-0
FC Botoşani – Concordia hogy 2-1
FC Voluntari – Poli Iaşi 1-2