szekrenyBogrács Huba egy szekrényben tért magához, két vállfa és a főszerkesztő macskája között. Maga sem értette, hogyan sikerült oda teleportálnia magát, de számos időutazása során megszokta, hogy néha elvéti a célállomást. Ilyenkor bizony gyakran enyhén fogalmazva is furcsa helyszíneken találta magát. Huba többnyire jól bírta az italt, de ezúttal hasogatott a feje rendesen.

De ez semmi sem volt ahhoz a fájdalomhoz képest, amit a főszerkesztő felharsanó hangja okozott. Ráadásul ez a hang még csak nem is magyarul szólalt meg. No de, hogy mit is hallott pontosan a derék bérelhető alteregó, hadd mesélje el inkább ő.

– Undé jést bööö Aléxándrá! Jé konferincö dé prészö lá Cséféré dé lá dojspé möj! Já vinó szö diszkutöm, csé véj üntrébá dé lá Miriucö!

Üdvözletem a Tisztelt Asztaltárságnak, képzelhetitek, hogy mit éreztem amikor az az idióta barom elüvöltötte magát, miközben én csak egy kis csendre vágytam. Mielőtt anyaországi véreink bemásolják a fenti idézetet a gugöl tránszlétbe, elmondom, hogy azt üvöltözte ez az átkozott sakál: – hol vagy hé, Alexandra! Céefer sajtótájékoztató van 12-től hé! Gyere má beszéljük meg mit kérdezel Miriuţától!

Résnyire nyitottam a szekrényajtót, hogy lássam mi történik. A szőke Alexandra szinte azonnal megjelent, bár ha az életben legalább egyszer látott volna vízi hullát, akkor soha nem festi a szemhéját világoskékre. A főnök azonnal megkezdte a fejtágítást. Az egyszerűség kedvéért nem eredetiben idézem, hanem startból magyarra fordítva mesélem el.

– Ide hallgass Alexandra! Ez a bozgor Cséféré már megint kezd az idegeimre menni! Nem elég, hogy ez a hazaáruló Miriuţă lett az edzőjük, ráadásul ott vannak a második helyen, a Steaua nyakán loholnak. Már fél éve nem kavartuk meg a szart rendesen körülöttük. Legfőbb ideje egy kis botránynak.

– Oké főnök, de mégis hogy csináljuk?

szoke_riporter– Nagy vonalakban már mégis tettük, kaptunk egy fülest, hogy pár havi zsetonnal lógnak a játékosoknak. Becserkésztük Felgueirast, úgy megforgattuk, hogy nem győz szerencsétlen magyarázkodni a Facebookon. A következő a módszer: valós információkból indulunk ki, de nagyon fontos, hogy nem bontjuk ki minden részletét és megtoldjuk egy-két apró csúsztatással. Teljesen légből kapott sztorival nem operálhatunk, de a féligazságok elképesztő hatékonysággal működnek. Ez a mi szakmánk alapja. Fontos, hogy engedjük a sok agyatlan kommentelőt agyalni, kombinálni. Ezt nevezzük hangulatkeltésnek. A lényeg, hogy mi alakítsuk ki és tartsuk ellenőrzés alatt a diskurzust. Így aztán tökmindegy mit mondanak, mi úgy is úgy vágjuk össze az egészet, hogy passszoljon az általunk összerakott történetbe. Vigyáznunk kell az egyensúlyra, egyrészt nem engedhetjük, hogy egyértelműen ránk lehessen bizonyítani, hogy nem mondunk igazat, másrészt sejtetnünk kell, hogy csődbe megy a CFR.

– No de főnök, mi van akkor, ha a tények korántsem annyira bombasztikusak, mint ahogy mi beállítjuk?

– Drága Alexandra, nem lehetsz ennyire szőke. A tények senkit sem érdekelnek. Még jó, hogy nem valami hülye sajtóetikai elvekkel jössz. Az a frájereknek való, Alexandra drága! Jegyezd meg: a söpredék mindössze annyit akar, hogy olyan szellemi táplálékot kapjon a gyűlöletéhez, ami elbizonytalanítja a rivális szurkolókat. Önigazolást akarnak és ezt mi megadjuk nekik. Profik vagyunk vagy csé pulá méá!

– S akkor mégis mit kérdezzek a sajtájon?

– Mindenképp a pénzügyi nehézségeken lovagolj. Már a kérdésben vázolj fel lehetséges negatív forgatókönyveket, hátha az egyikre véletlenül igennel vagy nemmel válaszol. Tök mindegy, hogy mint mond, mert mi egy kis hátéranyaggal, kontextusba helyezéssel úgy meg szerkesszük, hogy attól koldulnak. Nem hagyhatjuk, hogy már megint ellopják a bajnokságot a Steauától.

– Hogy ellopják? Ezt mégis, hogy?

– Nehéz a felfogásod Alexandra, hát nem érted: az egész román bajnokság azért van kitalálva, hogy a Steaua bajnok lehessen benne.

Na idáig folytattam a kihallgatódzást, de ekkor valamiért olyan hányingerem támadt, hogy menten haza teleportáltam.