ejnyeAmikor több mint három éve elindultunk, egy olyan online közösségi médiát akartunk megteremteni, ami addig ismeretlen volt mifelénk. Ezért is csatlakoztunk ahhoz a blogrendszerhez, amely egyszerre volt képes szétfeszíteni a hagyományos média kereteit, és megteremteni a civilizált szurkolói társalgás lehetőségeit. Most mégis el kell játszani a szigorú szülőt, meg is tesszük mindhárman.

Bmiky

Néha úgy érzem, és ez a hét ilyen volt, hogy túlságosan is hiszek az emberekben. Abban, hogy értelmes felnőttként képesek felfogni az egyértelmű dolgokat, hogy képesek az önfegyelemre. Nem hiszek ellenben a cenzúrában, a szólásszabadság korlátozásában. A blog történelmében eddig csak a spameket moderáltuk ki, még a Népsportos felületen, amióta a Taccsra költöztönk, csupán akkor volt szükség kommentek törlésére, amikor valakinek visszaéltek a nickjével. Ilyenkor is mindig az illető kérésére távolítottuk el a hozzászólást. Toleráltuk azt is, hogy a városi rivális szurkolója nemcsak hozzászól, hanem gyakran ügyesen irányítja is a beszélgetést, bár sokszor bosszantó, hogy a kommenteknek semmi köze nincs a poszt tartalmához.

De mint mondtam, hiszek a szólásszabadságban. Amíg nem születtek sértő, személyeskedő kommentek, nem szóltunk. Végül is ennek a blognak nemcsak a szerkesztők, hanem a Tisztelt Asztaltársaság minden tagja egyformán részese. Néha-néha fel kellett emelni a hangot, mint kisgyerekeknek az iskolában, de úgy tűnt, mindenki ért a szép szóból. A derby közeledte azonban most is kezdi elborítani az agyakat, az érzelem ilyenkor csatát veszít az értelemmel szemben. Nem kéne. A blognak csak addig van értelme, amíg a bevezetőben megfogalmazott elvek alapján képes működni. Rajtatok múlik.

KEG

Feltétel nélkül híve vagyok a szólásszabadságnak. Magatok is tapasztalhattátok Tisztelt Asztaltársak: még a legvéresebb szájú Manchester United drukker hozzászólását se töröltük, nem beszélve a náluk is bosszantóbb pofozni való okostojásokról, (lásd: a cuko aliassal trollkodó díszpéldányt az És akkor most verbálisan páros lábbal herezacskóra… című bejegyezésnél), pedig megremegett a kurzorom a töröl gomb felett.

Nem vagyok felhőtlenül boldog, hogy most ezt a posztot meg kell írni. Azért muszáj ezt nekünk, mert joggal vagy anélkül, de épp egy csöppet büszkék vagyunk arra, hogy blogunk olvasó és kommentelő közössége pontosan tudja, hogy meddig tart a jóérzés, a jóízlés határa anélkül, hogy nekünk erről szólnunk kellett volna. Most viszont, hogy következik a városi derby, a blog történelmében már másodjára szabadulnak el az indulatok. Egyelőre nagy gond nincs, hiszen Asztaltársaink túlnyomó többsége továbbra is kifogástalan úriemberhez méltóan cseréli az eszmét. (Elnézést azoktól hölgyektől, akik követik blogunkat!)

Így aztán most preventív jelleggel szólunk, sajnos a hétköznapokból tudjuk, hogy az agresszió agressziót szül és az nem vezet semmi jóra. Törzsközönségünknek nyilván nem újdonság: blogunkat nem elvakult fanatikusok írják, írásaink célközönségét sem az ultrák jelentik. Célunk nem az, hogy megmondjuk a tutit, hanem hogy kedvenc csapatunk mérkőzéseihez némi hozzáadott értéket nyújtsunk az ilyesmire igényt tartó, labdarúgást szerető embereknek. Példának okáért: nélkületek soha nem indult volna el fantaszta időutazásaira Bogrács Huba, a bérelhető alteregó.

Néhány apróságot tehát nem árt leszögezni: a KVSC blog nem az Index fóruma vagy a ProSport. Nálunk akkor sem ildomos anyázni, ha valaki csipkelődik, provokál. Az ilyet a jövőben úgy fogjuk kezelni, mintha az udvaron talált emberi trágyát: elfogjuk takarítani. Akkor is, ha az illetőnek mondjuk 3-4 oktávos hangterjedelme van vagy történetesen ő maga az angol trónörökös. Továbbra is mindenki azt mondhat amit akar, de mi – akik nem véletlenül vagyunk Rejtő Jenő hívei – a stílusra kényesek vagyunk. Ezt kéretik tiszteletbe tartani. Hajrá KVSC!

McPásztori

Tisztelt Asztaltársak! Úgy gondolom, a blogunk eddigi históriája elég világos: erre a fórumra jellemző, hogy – Rejtővel szólva – „az úri közönség táncol”. És néha – verbálisan meg virtuálisan – táncoltat. Barátot és ellenfelet, kollégát és vitapartnert, edzőt és játékost, szurkolót és szakembert, amatőrt és önjelölt zsenit egyaránt. És közben nem sért és nem sértődik meg. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükségeltetik az a különösebben kőbe (értsd: cibereűrbe, azaz „szájberszpészbe”) nem vésett, hanem sokkal inkább önmagától értetődő íratlan (és irdatlan!) szabály: mindenki legyen önmaga szigorú moderátora is! Ebből azért nem engedhetünk, mert körmünk szakadtáig ragaszkodunk a Tisztelt Asztaltársak otthoni hét esztendejéhez. Mármint ahhoz, amit az alatt az idő alatt szüleiktől és gondviselőiktől kaphattak. Hogy azután kivel mi történt és kinek miképpen ártott meg ez az önmagából kifordult világ, az más tál tészta. Mi itt folyamatosan minden T. Társ szüleinek, nevelőinek jó szándékú intelmeire apellálunk, és arra kérjük: gondoljon a gyermekszobájára, mielőtt billentyűzetet ragad, hogy megossza velünk módfelett értékes gondolatait.

Mivel ez a blog Bmiky kartársunk édes gyermeke, amelynek további neveléséhez nem teljesen szenvedésmentes szenvedéllyel (azaz passzióval) együtt KEG barátommal mink is lelkesen csatlakoztunk, úgy véljük, hogy jelenleg ennek a három és fél esztendős blognak a „gyermekszobáját” is meg kell védenünk. Az „ártatlanság kora” még a legmodernebb nevelési irányzatok szerint sem zárul le három és fél éves korban. A mi porontyunknak pedig még ugyanennyi időt kell eltöltenie gyermekszobai ártatlanságban, mint amennyit születése óta megélt. Ezen ártatlanság megőrzése azt jelenti, hogy a következőkben hármas egyetértéssel, minden magyarázat nélkül el fogjuk távolítani az összes olyan beszólást, amely gyermekünk egészséges neveltetését vagy jó hírét veszélyeztetné. Minden szülő joga, hogy megvédje magzatát a veszedelemtől. Mi is ezt fogjuk cselekedni. És közben bízunk abban, hogy ilyen lépésekre nagyon ritkán vagy egyáltalán nem lesz szükség, mert az ivadék nem keveredik rossz társaságba.