_MG_0025Az 5. Kolozsvári Magyar Napok számos kiváló rendezvénnyel kecsegtetnek. Számunkra, Tisztelt Asztaltársak, a kedd délutáni focibeszélgetés különös élmény volt. A blog teljes létszámban képviseltette magát, a két meghívott, Miriuță Laci és Hadnagy Zsolt pedig ugyancsak kitettek magukért.

A moderátor nagyon szépen és finoman vezette föl a KVSC jelenlegi edzőjének és a Diósgyőr– Kolozsváron született, ifiként a CFR-ben játszó –  scouterének szívet gyönyörködtető, elgondolkodtató és néhol ismétlődő nevetőgörcsöket produkáló műsorszámát. A román és magyar futball általános kérdései mellett nyilván erőteljesen megjelent a KVSC sorsának alakulása is, amelyeket a közönség részéről érkező kérdések – és főleg Laci mester sziporkázó válaszai – még inkább megvilágítottak. Már az első válasza rendjén kiült az arcára az a szókratészi derű, amivel meg is teremtette az este pozitív hangulatát.

Részben megtudtuk, amit eddig is tudtunk: ilyen pl, az, hogy noha mindkettő gyengült némelyest, a román bajnokság még mindig erősebb a magyarnál. Hadnagy Zsolt viszont arra is fény derített, hogy mitől nem tud a másutt jó eredményeket felmutató edző Magyarországon eredményt elérni? Az áskálódás és a hátmegetti szövegek általában hamar lefárasztják a mégoly elszánt trénereket is, akik előbb-utóbb odébbállnak.

_MG_0038Arra a kérdésre, hogy a KVSC-nél hogy működik a játékos-toborzás, Laci hihetetlen humorérzékkel válaszolt: „Hát az úgy van, hogy összeül a scouter, az elnök meg a főnök, meg aztán én, és… hááát (utánozhatatlan gesztikulálás)… döntünk.” Kiderült, hogy a jelenlegi keretből Monroyt és Szusicsot hozták az ő kérésére, és noha valamivel több beleszólása van a keret alakításába, mint jó néhány korábbi edzőnek, azért még ő is simán úriszabó, aki jobbára az ügyfél anyagából dolgozik.

Mesterünk azt is bevallotta, hogy nemcsak Negruț sérülése miatt, hanem általában kellene még egy csatár, és legalább még egy védő. Azt viszont nem tudni, hogy az átigazolás végéig hátralévő 12 napban valamelyik posztra igazolunk-e még valakit. A csatársorban Tádé kapcsán említette, hogy neki elsősorban az önbizalmát kellett növelnie, amit részben sikerült is. Úgy tűnik, a büntetők rúgása is ettől kezdve az ő feladata lesz. A játékrendszer egyelőre a 4-2-3-1, de erről akár meccs közben is átállnak pl. 4-4-2-re, ha a szükség úgy kívánja.

Előkerült az is, hogy a védekező középpályások aktívabban segíthetnék a támadást. Arra a fölvetésre, hogy Modrić ezt nagyon jól végzi a Real Madridnál, nálunk viszont Monroy inkább piruetteket csinál, amikor ellentámadásba kellene lendülni, mesterünk komoly szakmai tekintéllyel és mosollyal így felelt: „Hát ezért van Modrić a Real Madridnál, Monroy pedig a CFR-nél.”

A közelmúltban lezajlott meccseken mindenkinek feltűnt Deac energikus küzdeni akarása, amelyet a „közkedvelt” Viitorul ellen végre már gól is követett. Megkérdeztük Lacit, hogy miképpen tudta Deacot motiválni. A szakmai válasz – amelyhez kérjük a vegetáriánus KVSC-szurkolók előzetes engedelmét – ez volt: „Egyszer leültem Ciprivel ebédelni. És látom, hogy mind ilyen salátákat, zöldséget meg valami sovány sajtokat majszol. Mondom neki: Cipri! Neked mi bajod? Erre ő: Fogyókúrázom. Aszontam neki: Ha focizni akarsz, hadd azt a sok salátát abba a bizonyosba, s fogj meg egy kolbászt és egyél valami húst, mert már 28 éves vagy! Mikor akarsz pénzt keresni végre a fociból? Kell az erő, fiú!” Hát innét tudtuk meg, hogy honnét van Deackal az Erő. Már a Steaua ellen is 11,80 km-t futott.

Fotók: Riti József Attila

Fotók: Riti József Attila

A hazai média színvonala és a KVSC-hez fűződő viszonya dolgában edzőnk még szókimondóbb volt: szerinte az, amit a GSP, a Prosport meg a Digi sportmédia címen művelnek, az minden kritikán aluli, és Európában ilyennel soha nem találkozott. Kifejtette: számított arra, hogy sok bírálat éri majd, ha idejön, de – idézzük – „soha nem gondoltam erre. Amikor a Csalhónál voltam, én voltam az egyik legjobb hazai edző. Ahogy átjöttem a CéeFeR-hez, én lettem a legrosszabb, a legtökéletlenebb, aki semmit sem csinál jól. De már lassan kezdem megszokni.”

Átadom a szót KEG kartársnak. Hadd írjon valaki olyan is ide, aki érti is a szakmát…

Köszönöm szépen szót! Noha nem állítanék olyanokat, hogy értek a szakmához. Azt viszont nem túlzás kijelenteni, hogy a blog masszívan jelen volt a közönségtalálkozón. (Hallod Jumbo? Dübörgünk!) A rekeszizmokat alaposan igénybe vették Laci szellemes beköpései. Még arra is jutott ereje, hogy elnézést kérjen a magyar nyelv nyelvtanilag kevésbé pontos használatáért. Jelentjük: ez egy pillanatig sem jelentett ez gondot. Szóba került persze a soron következő román–magyar válogatott meccs is. Laci itt sem kertelt. Kifejtette: ismeri jól a magyar mentalitást, amikor Bukarestbe mennek a magyarok be vannak tojva. Jelzem, Laci nem a tojni szót használta. Persze nem álltam meg, hogy ne kérdezzek rá mennyire tartja stratégiai játéknak a focit. Erre elmondta, hogy fontos a taktika, nem véletlenül váltanak oldalt a szélsők 10 percenként. Tadénak meg megmondta, hogy „te vagy a kezdő csatár, akkor is, ha gyengén játszol, mert nincsen más”. Arra is kitért, hogy a szép játékkal önmagában nem megy semmire. „Megtapsoltak a Minszk elleni hazai meccs után persze, de üres zsebbel tértem haza”– magyarázta.
_MG_0032

A sokadik taktikát, stratégiát, stílust firtató kérdésemmel sikerült lefárasztanom Lacit, úgyhogy közölte: bármikor felkereshetem, ha a taktika érdekel, mert esténként ráér. Búcsúzóul még mosolyogva hozzátette: „jöhetsz bármikor”. Szóval Tisztelt Asztaltársak, ha azt látjátok, hogy a CFR a klasszikus WM rendszerben áll fel, öt csatárral játszik és kikap mondjuk 6-5-re, akkor engem kell szidni, mert az biztos, hogy Laci ilyen őrültséget önszántából nem követ el. Különösen akkor kell majd gyanakodni, ha a kiszivárgott taktikai alaprajz kísértetiesen hasonlít Sebes Gusztáv 1953 őszén, az angolok ellen készített tervére. Amit azonban mindenképpen meg kell még említenünk, hogy a Sapienta EMTE harmadik emeleti tantermét megtöltő – valamennyi korosztályt képviselő – közönség szemmel láthatóan elégedetten távozott. Egyik idősebb szurkoló társunk megveregette a vállam: „jó kis családias beszélgetés volt ez”.

Zárásként bmiky kartársat idézném, aki az eseményt követően a Krajczárban (anyaországi véreinknek: a legolcsóbb belvárosi kocsma Kolozsváron) megfogalmazta mindnyájunk óhaját: szeretnénk, ha jövőre is találkozhatnánk a Kolozsvári Magyar Napokon Vasile Miriuţával, a KVSC vezetőedzőjével.