Na, most kéne a K3! A bukaresti juhok érkezésére várva önkéntelenül is KEG barátunk tiszteletreméltó rögeszméje jut eszembe. Ő volt az, aki a legvalószínűtlenebb pillanatokban is a rejtői „ép nem elméjűek” kérlelhetetlen következetességével tippelte meg Kapetanosz főlegvári mesterhármasait. Már ameddig a görög hős a mi Főlegvárunkért ontotta becses akháji verítékét. Én pedig most azt mondom: ideje vón’ törleszteni az adósságot, kedves egykori „tökéletes sírásónk”! Lírai update legalul

Szóval sokért nem adnánk, ha éppen most, 2014. március 8-án, éppen Kapetanosz mesterhármasával győzhetne a Főlegváron a KVSC a juhok fölött! Ehhez csupán az a jelentéktelen apróság szükségeltetnék, hogy a derék görög mindössze három öngólt szerezzen, azaz – Lúdas Matyi módján – háromszor rúgja vagy fejelje be a felfújt báránybőrt a Steaua az akol kapuján. Ez volna az igazi „hat-trick” (kalap-trükk), akarom mondani báránybőrkucsma-trükk: olyan, amilyent még a főjuhász sem látott, mióta számadó juhásszá tették, csak éppen nem jól adott számot, s így leszámoltak vele… Matematikához értő kartársaink máris nekifoghatnak kiszámolni e szcenárió valószínűségét – kezdvén azzal, hogy egyáltalán mekkora az esélye Kapetanosz szombat esti pályára lépésének?

A valószínűség-számításhoz csupán a következőket fűzném: néhány évvel ezelőtt ugyan ki merte volna megjósolni, hogy egyszer csak – éppen nők napja alkalmából – lesz olyan főlegvári KVSC–Steaua összecsapás, amelyet a finom modorú Dzsidzsi Békalé ifj. (=igazmondó főjuhász) és a nagyhangú Mémé pereSztrojka ftp. (=főterelőpuli) egyaránt rossz minőségben néz majd, de a képernyőn lévő függőleges csíkokat nem az adáshiba, hanem a börtönrács okozza? Ők, akik eddig adócsalásból éltek, most a mi adónkból élhetnek: odabent… No ugyan, mé’, Mémé? Há’ azé’! A Bundásliga ötágú, vörös Csillagában eddig véghezvitt peresztrojkátokra (=átalakításotokra) most majd kicsit később jön a glasznoszty (ti. „a nyitás”). Mármint a börtönajtó nyitása: úgy kb. három és fél év múlva. Bizony, ideje volt. Sűrű és bányamély színvonalú „elnyilatkozásaitok” során gyakran jutott eszembe a két homéroszi költemény főhősének visszatérő szófordulata:

„Görbén fölfele nézve felelt leleményes Odüsszeusz:
Átreidész, míly szó szökkent ki fogad keritésén?” (Íliász, IV. ének)

Igen, kiszökkent a szó, nem is egy: leggyakrabban persze a Dzsidzsi-sport nevű adón (vajon kikből fognak ezek megélni ezután?), és most végre valamelyest meglakolnak érte. Részünkről pedig illenék a korábbi bukaresti zakót a pályán is visszaadni. Nyilván nem lesz könnyű feladat, még úgy sem, hogy Csanturia nemrég számunkra is biztató gólt szerzett önnön hazája színeiben, illetve – ha hihetünk a Ziua de Cluj nevű jóakarónknak – szombat este még Ammari és Negruț is pályára lépnek. De nyilván csakis innen szép nyerni. Népiesen szólva: hülyére kéne verni őket, mint Chuck Norris az okostelefont.

A hírekből közben azt is megtudtuk, hogy a vendégek nemcsak az elkerített vendégszektorban karámban fognak szurkolni bégetni, hanem szerte a lelátókon is, főleg a II-es tribünben. Ez sem újdonság. Dél-Erdélyben még vonaton is láttam juhot: a tapasztalt vasutas már semmin se lepődik meg… Persze, szegény Thomas megdöbbent, mert ő még kezdő mozdony korában pillantotta meg őket a síneken. Ezek mindenütt, mindenkor ott vannak. De kinek kellenek a juhok mindörökké? Ahogy Freddy Mercury mondaná: „Who wants the sheep forever?”

A fűzfapoétika ugyan nem kenyerem, és Groteszk Aladár babérjaira sem pályázhatok, de attól még „hadd mondom ki, amit kebelemben sürget a lelkem” (vö. Íliász, VII. ének):

Kedves vasutasok úri közönsége!
Kik táncoltok lelátón hölgyek örömére!
Nosza, munkára föl, juhokat terelni,
Dzsidzsi a dutyiból jöjjön majd perelni.
Lesz ám a karámban haláli csendóra,
Ha akol kapuján betalál Csantúrja!
S a mi csapatunk vajon gólt kap-e? Tán oszt!
Mi pedig nem sírjuk vissza Kapetánoszt.

Hajrá KVSC!

A Ziua de Cluj ilyen kezdőre számít:  Felgueiras – Maftei, Cadú, Piccolo, Camora – Djokovic, Rui Pedro – Maah, Negruţ, Ammari – Ogbu.

Mink ennél csak jobbra, és nyilván élesebb ékre várunk!

FIGYELEM! LÍRAI APDÉT

Tisztelt Asztaltársak! Mivel műértő olvasóink köréből komoly elmarasztalások érkeztek a fenti költemény verselési színvonalával kapcsolatosan – nevezetesen, hogy a homéroszi hexaméterekhez sehogyan sem talál a János vitéz és a Toldi rigmusát majmoló, népiesch epés gramma –, e megalapozott kifogást megszívlelve, ím az alkalomhoz és a környezethez illő hexameterben van szerencsénk nőnapi kívánságunkat előterjeszteni, hogyaszongya:

Most, óh főlegvári vitéz daliák, jön a juhnyáj:
s néktek CéeFeR-ultrák zengő hírnevet adnak,
csak tegyetek már végre erős, tartós fogadalmat,
hogy híres hekatombát raktok zsenge juhokból;
Hadd szidjuk kedvünkre nevét Békálinak, bunkók
öntelt csordásának, kin most jól fog a kedves
karperec, s mellyel már Mémét is övezte a törvény.
Mint mondám: a csapattól függ, hogy gólt kap-e? Tán oszt!
S mink akkor nem sírjuk vissza a hős Kapetánoszt.