– ez itt a kérdés, ezen múlik most a lenni vagy nem lenni. Mármint versenyben a bajnoki címért. A rájátszás első felében porszem került az alapszakaszban hibátlanul működő gépezetbe, a csapat mintha elfelejtett volna nyerni. És most ott kéne nyerni, ahol még sosem sikerült, a Viitorul ovidiui pályáján.
Tovább →
Gondolatok a foci esztétikájáról…
A világ csak esztétikailag igazolható, mondta egy jópofa, röckeni papfióka, aki olyan jeles gondolkodókkal született egy napon, mint én. Ha hozzáteszem, hogy Friedrich Wilhelm Nietzschének hívták, akkor már az is világos, hogy mennyire beképzelt vagyok. Azért remélem, az önirónia is kellő mértékben kihallatszik a sorok közül, Tisztelt Asztaltársak. Nos, nem kerülgetem tovább a forró kását, inkább bevallom egyenesen, hogy a futball esztétikájáról fogok értekezni, korántsem tudományos igénnyel. Sőt, rögtön kezdjünk egy meredek állítással: a futball csak esztétikailag igazolható.
Tovább →
Dodoi elintézte a zártkapus meccset
Lesz ez még így se
Szünetben még azt beszéltük McPásztorival, hogy neki kellene írnia ezt a posztot, mert ő jobban tudja ragozni a semmit. A meccs végén viszont még le sem tettem a fejhallgatót (a közvetítés legalább olyan szar volt, mint a meccs), amikor már messziről kiabálta, hogy mégse vállalja, mert az egyenlítő gólnál elfogyott nála a cérna. Nálam is, olyannyira, hogy még inni sem volt kedvünk.
Tovább →
Kár, hogy nem Mutuval jön az Astra
Egy aláírás margójára
Az a jó a CFR vezetésében, hogy néha tényleg meg tud lepni, és a sok jelentéktelen, kizárólag a médiacápák éhségének csillapítására elszórt morzsa közé teljesen váratlanul valódi gyöngyszemeket is becsempész. Ilyen a Dan Petrescu szerződéshosszabbításáról kiadott sajtónyilatkozat is, amelyről a teljes blogszerkesztőség megossza gondolatait a Tisztelt Asztaltársakkal.
Tovább →
A genfi konferencia igaz története
Egyre őrültebb világban élünk, bármerre lépünk, azt látjuk, hogy eszelős idióták irányítanak intézményeket, cégeket, sőt, egész országokat. Eközben szinte mindenki önkéntes elmeorvosnak csap fel a világhálón és mindenki pontosan tudja, hogy ki a hülye: rajta kívül mindenki. Tovább →
Föltámadunk? Föl! Támadunk!
– kezdhetnénk Hofi atyánk halhatatlan poénjának plagizálásával a nagyszombati góltalan Krajova–KVSC mérkőzés húsvét hajnali értékelését, ha a naptár nem éppen április elsejét jelezné. Miközben a magyar humor fent idézett óriása a kommunista temetők lehetséges feliratán töprengett, mi a helyszín rendeltetésén méláztunk: Oblemenco temető, ahol nagyszombaton temetik a focit.
Tovább →
Egyszer már kikaptunk az új Oblemencóban, másodszor nem kéne
Két forduló és két hét válogatott szünet után először megy idegenbe a rájátszásban a CFR, és a lehetséges legkellemetlenebb ellenfelek sorrendjében nálam mindenképpen a Craiova áll az első helyen. Nem szimplán a játéktudása miatt, hanem egyrészt a Liga 1-ben megszokottól nagyon eltérő játékrendszere, másrészt a stadionja miatt. Vegyük sorba.
Tovább →
Hétközi komolytalankodás #1: Mata
Mikivel azon gondolkodtunk, hogy ha a fizetésre szánt összeget és az aláírási pénzt egy titokzatos amerikai nagybácsi (vagy éppen egy kínai sejk) állná, melyik lejáró szerződésű topligás játékost látnánk szívesen a KVSC-ben? A megvitatott lista a teljesség igénye nélkül: Blind, Fellaini, Mata, Ander Herrera, Yaya Touré, Mertesäcker, Cazorla, Caballero, Buffon, Chiellini, Barzagli, Lichsteiner, Pepe Reina, Maggio, Robben, Ribery, Fernando Torres, Thiago Motta. Számomra a választás egyértelmű: Juan Manuel Mata García.
Tovább →