Kilencven percbe sűrítve leképezte a teljes 2013–2014-es szezont a Vasutas utolsó idei fellegvári meccse: teljesen random módon váltogatták egymást a pörgős periódusok és az életunt lötyögés. Ezzel együtt Miriuţă Lacinak sikerült megtörnie a közel öt éves Medgyes-átkot, de ehhez kellett Trtovac segítsége is – a szerb védő öngólja hozta meg a második félidő elején teljesen leeresztő CFR játékkedvét. Nem tudom, hogy Tlalóc, az aztékok esőistene kit siratott az este, de a két csapat dolgát alaposan megnehezítette, a szünet előtti percekben már csúszkáltak a pályán a fiúk.
Posztok innen: Egyéb
Búcsúmeccs
Csütörtök este nemcsak a szezonban utoljára látjuk a Fellegváron a Vasutast, hanem a játékosok egy részétől is elköszönhetünk. Túl nagy változások várhatóak a nyáron, van aki nem akar maradni, van akit nem akar megtartani, van akit nem tud megfizetni a klub, és van akiért szép pénzt lehet kapni – szóval lesznek, akiket nem láttunk többé bordó mezben. A spekulációkat az idény utánra hagyjuk, egyelőre jó lenne végre legyőzni Medgyest.
Tovább →
Egy maréknyi dollárért
Elátkozott 11-esek Bajnoksága néven vonul majd be ez a szezon a klub történelmébe, de Negruţ brazilos próbálkozása ezúttal szerencsére nem osztott-szorzott: a KVSC hagyományaihoz híven – és túlzottan a Liga 1 realitásaihoz igazított elvárásainkkal ellentétben – megverte az FC Brassót. Igaz, csak menet közben jöttünk rá, miért ment előre szinte végig a csapat.
Tipikus CFR kontra kiscsapat meccs volt, 70 percig egyetlen irányba mentek a támadások. Az első Ogbu-Iacob csatából Costea lőtt ugyan egy gólt, de a bíró szerint előtte Csuka kiiktatta a kapust, úgyhogy a vezetés csak a második félidő elején lett meg. A csapat a széleken könnyen kerülte meg a brassói védelmet, és Lacinak most bejött a szélsők ideiglenes megcserélése: Deac balról adta Ogbunak a tökéletes gólpasszt.
Most akkor kavarja vagy nem kavarja?
– tesszük fel Fülig Jimmy állandó kérdését a hétfő esti meccsel kapcsolatban. Csak ezzúttal nem a Piszok Alfréd nevű kapitányra és a málnaszőrre vonatkozik a kérdés, hanem a KVSC hozzáállására az FC Brassó elleni összecsapáshoz. Mert abban nem kételkedünk, hogy a klubnak elemi érdeke, hogy ne a juhok szatellit-csapatai (Viitorul vagy Săgeată), hanem a Fellegváron még sosem nyerő sárga-feketék maradjanak benn a Liga 1-ben. A brassóiak ugyan jelenleg két ponttal a vonal fölött vannak, de nyugodtak még nem lehetnek – főleg a látványosan (és gyanúsan) megtáltosodó riválisok eredményeinek tükrében. Igaz, a programjuk lazán vállalható: a hétvégén az U-t fogadják, a zárófordulóban pedig Medgyesre mennek.
Tovább →
A kutyaidomítás még mindig jól megy
Mindig meg tudja valamivel lepni az embert a KVSC, és ezúttal szerencsére igencsak kellemes módon tette: a Dinamo ellen a szezon legnagyobb különbségű idegenbeli sikerével. Amikor azt hittük, hogy már teljesen leeresztett a pénzére hiába váró zsoldossereg, jött egy okos, higgadt focival kiharcolt győzelem, egy Európa Ligára ácsingozó, de lassacskán CFR-komplexusban szenvedő csapat otthonában. A Ceahlăul-spacialista Tadé után itt a Dinamo-szakértő Costea.
Tovább →
Még egy muszáj-meccs
A szezon vége felé kaptunk egy hétközi fordulót is, de igazából fogalmunk sincs mit várjunk a Dinamo elleni kiszállástól. A Piros Pincsik normális esetben a KVSC kedvenc bukaresti ellenfele, utoljára 2009 őszén kapott ki a Gödörben a csapat, azóta háromból hármat nyert. De hát ez a szezon minden, csak nem normális.
Tovább →
A munka, a morál, a pénz és az X
Bizonyára elégedetten dörzsölte a markát a klub vezetése a díszpáholyban: a Chiajna elleni hazai mérkőzés után sem kell győzelmi prémiumot fizetni a játékosoknak, ami bizony a mostani válságos időkben fél siker: 1-1, X. A két ellentétes egymástól gyökeresen eltérő félidő pedig arra késztetett minket, hogy elgondolkodjunk egy három ismeretlenes egyenlet – ahol a munka, a morál és a pénz a három ismeretlen – és az X viszonyán. Hogy mégse legyen annyira ismeretlen az X, az egyszerűség kedvéért nevezzük döntetlennek. Azért nem kell megijedni Tisztelt Asztaltársak, most nem valami matematika elméleti fejtegetés jön, ugyanis mi is tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy háromféle ember létezik: aki tud számolni és aki nem.
Tovább →
Valakik
Hosszú hallgatás után megszólalt a kövér Mureşan, bár sok értelme nem volt a mondanivalójának: ismét csak azt árulta el, hogy nem több Pászkány hűséges helytartójánál, aki a legszívesebben menekülne a süllyedő hajóról. Mert egy új, lényegesen kevesebb pénzből működtetett csapat felépítése meghaladja az ő képességeit – hiába választották meg többször is az Év Menedzserének.
Tovább →
Töketlenség, agyatlanság
Marian Cristescu eddig csak csapatai számára vereséggel végződő mérkőzéseken lőtt gólokat a CFR ellen (Brassó 2011, városi derby 2012), most viszont három pontot ért a találata az Astra számára. A passzívan és kedvetlenül focizó KVSC a 46 perces emberelőnyével sem tudott élni, Cadú jó szokása szerint megint kiállítatta magát, Miriuţă cseréi pedig ezúttal nem jöttek be.
Tovább →
Quo vadis, Vasile?
Merre tartasz, Vaszi? – kérdezhetné valaki a reptéri buszra felszálló edzőnktől. „Mittudomén, talán a róla elnevezett gyurgyevói küzdőtérre” – mondhatná ő. Merthogy még azóta sem tudtuk meg, ki volt (no ugyan ki lehetetett?) a csaknem fiktív futballistaként elhunyt, majd – nevéhez híven – stadionként feltámadó Marin Anastasovici.