Ezúttal nem tudta betölteni a mumus szerepet a Medgyes, viszonylag simán 3-0-val küldték haza őket a fiúk. Mint mindig Deac, leszámítva az en gros-ba osztott gólpasszait, megint nem csinált semmit, csak futkározott össze-vissza. Nem rajta múlt, hogy nem 5-6 góllal győzött a Kolozsvári Vasutas.

Tovább →

Nem volt valami épületes mérkőzés a juhok elleni, Tisztelt Asztaltársak. Alighanem kevés idő is elég lesz ahhoz, hogy végleg a feledés jótékony homályába vesszen az emléke. Egy pontot sikerült elhozni az akolból, mást semmit. A meccs nyerhető lett volna, de még sem lett az. A végén pórul is járhatunk volna, de a felső léc szerencsére pont jó helyen volt 244 centi, azaz nyolc láb magasan.
Tovább →

Aligha lesz ennél simább győzelme a Kolozsvári Vasutasnak a bajnokságban. Az  5-0 önmagáért beszél, akkor is, ha ezúttal az ellenféltől állítottak ki két embert. Ráadásul a srácok gólszépség-versenyt vívtak, szóval panaszra nincs okunk. A Voluntari elleni mérkőzés csuklógyakorlat volt a srácoknak, a neheze majd csak ezután jön. Gondolom nem mondtam ezzel semmi újat. Hosszabb poszt ezúttal sem lesz, de legalább kommentfogó igen. Szokásunkhoz híven a hiányzó szöveget RJA asztaltárs fotóival pótoljuk.
Tovább →

Ha újra nagyobb gólaránnyal nyerünk a Botos Sanyi ellen, akkor „Hagyománytisztelet” címmel írok posztot – ígértem meg tegnap Becker asztaltársnak „bemelegítés” azaz sörözés közben, még a meccs előtt. Nos, a fiúk egy laza négyessel elintézték a vendégcsapatot, sőt akár jóval nagyobb arányú is lehetett volna a győzelem, ha a sors és Costache is úgy akarja. Ezzel együtt azt hiszem panaszra nincs okunk, esztétikai szempontból a fenséges határát súrolta aranylábú fiaink játéka.
Tovább →

Nem hoztál nekünk szerencsét – jegyezte meg hangjában némi csalódottsággal Pubbácsi rögtön a lefújás után a Gépész utcai stadion lelátóján. Nos eszem ágába sincs szépíteni a dolgokat, inkább töredelmesen beismerem, hogy a Slavia elleni vereség az én hibám. Kár érte, mert úgy tűnt: karnyújtásnyira van az újabb Bajnokok Ligája-csoportkör. A hangulat is igazán BL színvonalú volt, mégsem sikerült nyerniük a fiúknak. Pedig esküszöm, hogy ittam rendesen. Sajnos úgy látszik nem eleget. Mea culpa.
Tovább →

Árpa vendégposztja újratöltve

A faviccet az különbözteti meg a többi vicctől, hogy a belőlük hiányzó csattanó a csattanó. Vagyis általában a csattanó hiánya jelenti a csattanót. Pár közismert faviccel biztosan tisztában vannak a T. Asztaltársak. Például melyik a legkisebb favicc? Még mag. Vagy a legöregebb? Már korhadt. Vagy a leggyakoribb? Reccs. Mármost ezt a „mocskos” posztot is könnyen el lehetne intézni egy faviccel, hiszen az ellenfél a Maccabi Tel Aviv, amely klub tudvalevőleg Izraelt képviseli az európai kupákban (ez is lehetne egy favicc), tehát önmagát adja a „Mocskos zsidók” kifejezés. Ez eltér József Áron szavaitól, akinek szájából állítólag szép volt az igaz. Mert nem szép ugyan, de igaz.
Tovább →

Figyelem! Ez egy mocskos poszt. Aki fair-playt és hasonló improduktív dőreségeket vár tőle, az kérdezze meg a kezelőorvosomat és/vagy olvasás előtt vegye be a gyógyszer-részét. Esetleg a gyógyszerészét. Vendégposzt Árpa tollából.
Tovább →

Sokkolta a román sportbulvárt, hogy a Kolozsvári Vasutas idén immár ötödjére is megnyerte a Liga 1-et. Ráadásul úgy, hogy történelme során először megvédte a korábbi idényben szerzett bajnoki címét. Ezt sem lenyelni sem kiköpni nem tudták, de valamit kezdeniük kellett a helyzettel. Pontosabban valahogy emészthetővé kellett tenniük a puszta tényeket a bukaresti csürhe számára. No és mit tesz az ember fia, vagy az elfogult sportbulvár média munkatárs, ha kifogy az eszközökből? Összeesküvés elméleteket gyárt.
Tovább →

Megvan! Sikerült! Behúztuk! Történelmi sikert el a Kolozsvári Vasutas azzal, hogy alapítása óta először megvédte bajnoki címét, Tisztelt Asztaltársak! Ilyen még nem volt! Most lehet felhőtlenül ünnepelni. Egy mérkőzés még hátra van a bajnokságból a juhok ellen, de kivételesen nem oszt nem szoroz.  A kákán is csomót keresők kedvéért: olyan gyenge volt a csapat, annyira pocsékok az edzők, annyira elhibázott az alkalmazott taktika, hogy egy fordulóval vége előtt már bajnok lett a KVSC. Immár ötszörös bajnok a Kolozsvári Vasutas. Tovább nem szaporítjuk a szót később szezonértékelőkkel, miegymással visszatérünk.

Nem elírás, szándékosan szerepel négy pont a címben. Ez most így stílszerű, hogy karnyújtásnyi távolságra került az újabb bajnoki cím, Tisztelt Asztaltársak. Tudom, hogy a babonások nem szeretik kimondani az ilyesmit, de a helyzet az, hogy küszöbön áll a Kolozsvári Vasutas történelmi címvédése. Korábban erre ugyanis nem volt példa, a Pászkány nevével fémjelzett korszak legjobb éveiben is két évente jött egy bajnoki cím. Közeleg tehát a klub életében az a pillanat, amikor visszavonhatatlanul nagycsapattá válik hazai színtéren. Szerintem kezdjünk hozzászokni a gondolathoz.
Tovább →