Uralkodni nem is olyan nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba. Egyelőre nem jutottunk oda.

A Szeben két szöglettel és egy távoli lövéssel indított, Manda Lóri pedig két U21-es játékossal. Deac sérülés miatt nem mehetett Szebenbe (kiújult a csúza a vén rókának), de legalább Camora, Tahcidisz, Avounou és Krasniqi a kezdőbe kerültek. Ennek dacára a védelem nem remekelt az első 10 percben. Nagyon magasan támadtak le minket, és a Fijjugh az elején meglehetősen értetlenül álltak e váratlan fejlemény előtt. Kiderült, hogy ellenfél is van a pályán. Ráadásul nagyon bátor, szinte vakmerő. Nem lett érvényes a régi bölcsesség, miszerint aki itt, a Fijjugh ellen erős akar lenni, az úgy jár, mint a vas. Ami azt jelenti, hogy addig lesz ütve, amíg meleg. Nem lett. Rúgták ők a labdát Mekkától Medináig és vissza, de néha kapura is, úgyhogy Savának is alkalma volt testgyakorlásra.
Lassan kiegyenlítődött a labdabirtoklás, úgyannyira, hogy a 33. percre a mieink már 63%-ban simogatták a báránybőrt, de még mindig amolyan adok-kapok hangulata volt a találkozónak. Krasniqi ballába viszont azóta sem javult. Mondjuk a Krasniqit lerúgó Baba Al-Hassan sem lett a kedvencünk a szünet előtt.
Itt valszeg a hidegvér és a vén rókák rutinja teremthet babért – gondolom magamban. Szünetben azon töprengek, hogy Juricic vagy Konopljanka, esetleg Cvek tudna-e valami újat hozni… Lehet, hogy még várni kell a cserékkel. Talán pontosan a 60. percig, ahogy Manda Lóri csinálja. Mer szokása neki ez. Ezneki. Ő az, akit ebből a szempontból már régen és jobban ismereg, mint anyám bátyja, Szőr Egmont homlokán a sebet. Ez a 60. perc valami mágikus időpont nála, ami ellen egyelőre nem kért és nem kapott semmiféle amulettet. Vele jár, hozzá tartozik, mint Gombperechez a fekete kalap és Pollinóhoz a tűzoltó-egyenruha.

Szünet után folytatódott az első félidő hangulata, de ahogy közeledett a hatvanadik perc, Manda Lóri végre is hajtotta a három cserét, de akkor, amikor az ellenfélnél volt a labda. Edzői hiba, ez nem kérdés. Bejött Cvek és Juricsics, de csak azért, hogy asszisztáljanak Neguț góljához. Ez, nemcsak az exek törvénye.

És ettől kezdve ideges kapkodás következett. A 80. percben Manda Lóri már Konopljankát is behozta. Hiába. Öreg, de az önmagában nem elég. Sőt. A töredezett játék nem kedvezett a támadójátéknak. Nagyon hiányzott a vén rókánk nyugalma és hidegvére. De a jó értelemben vett bátorság és kiszámított kockázat bevállalása sem. Summa summarum, Deac hiányzása (nem a Jeftéé!!!) három pontba került. Manda Lórinak is meg kell tanulnia, hogy nem lehet minden rögeszméhez ragaszkodni. A meccs nem rajta ment el, de a kapott gól jórészt az övé. Evvan.

Ami talán még elgondoltatóbb: a csapat mindeddig egyszer sem tudta kihasználni a számára kedvező konstellációt. Ez pedig éppen a különböző célok (pl. európai kupaszereplés) megszerzése szempontjából nagy hátrány: az alkalmat meg kell tudni ragadni. Ez egyelőre nem megy, úgyhogy dolgozni kell rajta.
Szombaton ezzel mehetünk Jászvásárra.