És akkor most bírózunk egy sort. Csakazértis. Cefetül szubjektív poszt következik.

Az a része rendben van, hogy az AZ Alkmaar megérdemelten győzött a KVSC ellen a Konferencia Liga csoportmérkőzésén. Akár még a 2-0-ás eredmény is lehet megérdemelt, noha a fiúk igyekeztek kitenni magukért a nálunk jóval felkészültebb, vasfegyelemmel és kifinomult játékkal rendelkező ellenféllel szemben. DE:

A hazaiak vezető gólját a mérkőzés 5. (!) percében az az izlandi Gudmundsson szerezte, akit anyanyelvén talán „Isten szájának fiaként” lehetne nevezni, a főlegvári szurkolók számára viszont rászolgált a Badhandsson (Rosszkézfi) névre, ahogyan az ír szurkolók Thierry Henry nevét is csak „Handry” formában írják és ejtik. Izlandi anyanyelvén ezt akár Vonhöndsonnak (Rossz kéz fiának), akár Djöfulsinshöndsonnak (az ördög keze fiának) lehetne mondani. Utóbbi máris emlékeztet bennünket Bud Spencer halhatatlan filmjére, amelyben az ördög jobb és bal kezéről esik szó, illetve néhány keresetlen pofon. Különösen, ha meggondoljuk, hogy a halhatatlan, illetve a történelem tanúsága szerint mégis csak haladó Maradona a maga ördögi kezezését nem átallotta „Isten kezének” nevezni.

Szóval mit is cselekedék ez az Ördögkezefattya izlandi bálnagyilkos? Amikor svéd csapattársa, Jesper Karlsson szép hosszú, ívelt beadása hozzá közeledék, a labdát felkarjával segítette tovább, hogy onnan a mellére, majd a lába elé pattanjon. Onnét már könnyű a lövés. Tessenek megtekinteni az alábbi összefoglalót:

Nézzétek meg, kedves Asztaltársak a fenti videót, különsen 3:35-nél. Ez a kapu mellől készült felvétel, a harmadik visszajátszás. Ebből a kameraállásból tökéletesen látszik, hogy a labda először Gudmundsson bal bicepszére pattan, a kar nincs leszorítva, sőt, a labda közeledésekor ösztönösen meg is emeli kissé, hogy biztosan a mellére továbbítsa. Tehát szándékos kezezésről beszélünk. Ahogy Puhl Sándor mondaná: a kéz kereste a labdát. A labda a törzstől elfelé (tehát nem a törzs felé!) mozgó bicepszről a játékos mellére pattan. Ha nem emelné a karját, hanem törzse mellé szorítaná (mint aki nem akar szabálytalankodni), a labda oldalvást-hátrafelé pattanna a karjáról, lehetetlenné téve bármiféle lövést. A felkarral mellre irányított labda szépen a játékos lába elé pattan, és következik a lövés.

Ha ez gól, akkor szerintem anno mi is megvertük Sevillát Păun góljával. Akkor azt írták a szakik, hogy – a szabályzat szerint – ha a gól előtt a labda bármilyen módon (!) érinti a támadójátékosok bármelyikének kezét (még akaratlanul is!), a találat érvénytelen. A dologban az a cinikus, hogy az Európa Ligában volt videobíró, a Konferencia Ligának még a csoportkörében sincs. És ez már ama bizonyos UEFÁnak csúfolt arroganciavállalat sara. Pusztán az összehasonlítás kedvéért tessenek idesütni:

Csupán összehasonlításképpen írom, hogy miközben Traore kezére fél méterről (!) rúgják rá a labdát, ő még akkor is elfelé húzza a kezét. A fentebbi felvételen Gudmundsson felé a pálya túlsó széléről (!) érkezik a nagy ívű beadás, bőven van ideje követni, hogy hova is érkezhet a labda, az ő karja viszont éppen keresi az érintkezést a labdával, mert különben nem tudná maga elé pöccinteni. Sőt, a 3:31-nél az is látszik, hogy a bíró sincs takarásban. Azaz láthatná. Nem látja. Izland messze van Luxemburgtól. És főleg Nyugatra. Hollandia pedig a szomszédban. A BeNeLux működik.

Mindez nyilván nem vigasztal most minket, és az is igaz, hogy nem ezen ment el a meccs, de tényleg bosszantó, hogy a Konferencia Ligának még a csoportkörét is annyira lenézik, hogy VAR még ott sincs. Velősen: tetű UEFA. Értem én, hogy sosem leszünk egyenlőek pl. Mordorral (velük szemben 2012-ben az 1-0-ás főlegvári vezetésnél Evra, az aljas maga két piros lapot érő, de brutalitása ellenére sem szankcionált belépése bizony elvette a támadójátékunk egyetlen esélyét Sougou kiesésével), így csak költőileg kérdem: meddig kell a kiscsapatnak felkapaszkodnia, hogy végre egyenlő mércével mérjenek? Csupán az egyenlő bánásmódra gondolok, nem az elbánásmódra. Kicsik vagyunk, de attól még mérhetnének bennünket is ugyanazzal a mércével. Nyilván a feltételes mód a helyes, de amíg Svájcban francia, és Hollandiában luxemburgi bírót kapunk, nemigen van rá esély. Furcsamód, amíg sorozatban a törököket kaptunk, nem volt gond. Ugyanúgy az orosz vagy skandináv bírókkal sem. A nyugatiakkal annál inkább, lásd a gyáva spanyol esetét az Aljassal.

Ismétlem: a győzelmet az AZ érdemelte meg, és ha kimaradnak pl. Nándorfehérvári bravúrjai, sokkal nagyobb gólkülönbséggel kaptunk volna ki. De éppen ez az, hogy a kiscsapat mindig is a bravúroknak és a szerencsének (is) köszönhetően jut néha-néha a húsosfazék közelébe. Tegnap este pedig bravúrokban bővelkedtünk, de szerencsében aligha: lásd Deac kapufáját, amely után hidegzuhanyként érkezett a második, mindent eldöntő hazai gól. És ha az 5. percben nem adják meg Gudmundsson gólját (amely nyilván teljesen megváltoztatta volna DP taktikáját, a fiúk hangulatát, csökkentette volna a korán jelentkező gólszerzési kényszert stb.), majd a védekezési bravúrjaink után Deac labdája bepattan, oszt kivédekezzük a maradék két percet? Ez is költői kérdés. Ugyanakkor az is igaz, hogy a focit gólra játsszák, és nem mindig az a csapat győz vagy jut tovább, amelyik megérdemli (ld. pl. az írek helyett kezezés következtében VB-re kijutó franciákat). Tegnap este a jobbik csapat nyert. Megérdemelten. Talán nyerhetett volna szebben is. És ehhez adott esetben csak annyi kéne, hogy a mindenható UEFA legalább a saját szlogenjét (EQUAL GAME? Ugyan már!) vegye némileg komolyabban. Hajrá KVSC!