Az elmúlt napokban meglepetések színhelye volt a vén Főlegvár. Hekatombát raktunk félig sült (értsd: sületlen) juhokból, visszatért Dan Petrescu, de még a klub régi játékos-fejvadásza is.

Kezdjük a közhellyé soha nem váló vasárnapi báránypecsenyével. Miután a klubot és a szurkolókat rendesen megrázta Sumi eltávolítása, sokan úgy vélték, hogy a juhok elleni mérkőzésen hatalmasat fogunk szenvedni, és jó esetben kihúzzuk a döntetlent. Főleg a déli juhopaták bíztak ebben kiváltképpen, és már olyan címsorokat, kulcsmondatokat olvashattunk, hogy Dzsidzsi csapata most fogja bevinni az első és döntő találatot a KVSC ellen, s majd abból építkezve szépen lehagynak bennünket. Edzőnk sincs, lelkiállapotunk a padló alatt, asse tudni, lesz-e valaki a kispadon, szóval el voltunk temetve. A bukmékereken kívül (akik még mindig 1.85 és 2 pontot kínáltak a hazai győzelemért) nagyjából szinte mindenki letett rólunk.

Hát ami ehhez képest a meccsen történt, azt röviden Count Dookunak, azaz Dooku grófnak A Sithek bosszúja című StarWars-filmben elhangzott mondatával fémjelezhetjük: „twice the pride, double the fall”, azaz „kétszeres büszkeség, dupla bukás”, népiesebben: „dupla arc, kettős pofára esés”. Dookunak nem jött be. Nekünk viszont igen.

Az első félidő időnként emlékeztetett a Galatasaray elleni 2012-es BL-csoportmeccs isztambuli mocsárküzdelmére, hiszen helyenkint tocsogott a pálya a szakadó esőben. A mieink viszont erőnlétileg is jobban állták a sarat (a szó legszorosabb értelmében is). A 30. percben Manea beadását a jó öreg Vinícius (még most is siratom) elfejelte ugyan Alibec elől, de a lepattanót Ormányi már kapásból, ravaszul a földre is pattintva beverte Vlad hálójába. 1-0 ide. A játék azonban ezzel még nem dőlt el. A félidőig a juhok igyekeztek felülkerekedni, mérsékelt sikerrel.

Szünet után olybá tűnt, hogy az akkor még csak emlegetett Dan Petrescu szelleme szállta meg a csapatot. A változatlan kerettel felálló főlegváriak egyre inkább hosszú labdákkal és kontrákkal próbálkoztak. Azt nem lehet mondani, hogy behúzták volna a buszt a tizenhatos elé, de az igen, hogy okos, józan és nem kapkodó focit kezdtek játszani. Erre jött az 56. percben egy újabb Manea-beadás, ezt Vlad a hatos vonaláról kiöklözte ugyan, de Sigúrjonsson, az ősi ámbrás ellenfeleitől tanult csel bevetésével a feje búbján gőzt fújó bálnaként kiemelkedett, és kobakja segítségével pazar ívvel átemelte a labdát a szegény juhkapus fölött, oszt az megint a hálóban kötött ki. 2-0 ide.

Ez a gól viszont már egyértelműen birkavészt képezett. Kerge birkák szédelegtek a Főlegvár gyepén, a nedves fű puffasztotta a bendőjüket, és még a saját szurkolóiknak a KVSC-t kitartóan szidalmazó inzultusai sem tudták talpra állítani őket. A mieink harmadik góljánál – amelyet a hagyomány szellemében Ormányi passzából a vén Deac szerzett, méghozzá pazarul – tulajdonképpen már irgalomból is lehetett volna fújni az egészet, ha a szabályzat megengedné, hogy 68 perc után tobbé ne bántsák szegény bárányokat. Deac nagyon szeretett volna a virgonc és valóban merész Petrila számára gólpasszt adni (valahol ő is felismerhette ebben a fiúban a régi önmagát), de ez végül nem sikerült. Mindazonáltal Petrila harcolta ki a 72. percben azt a büntetőt, amit Ali bég értékesített. A négygólos vereségre a 90. percben érkezett a sebtapasz, a juhok első kaput találó lövéséből szerzett becsületgól. 4-1. Soha ennél rosszabbat. Ráadásul olyan dátumon (augusztus 29-én), aminél tragikusabbat nehezen lehet találni a magyar történelemben. Ezen a napon esett el Nándorfehérvér 1521-ben, ekkor volt a mohácsi vész 1526-ban, ugyanezen a napon vette be Budát a török 1541-ben, 1660-ban Nagyváradot ekkor foglalja el a török (Szenczi Kertész Ábrahám Váradi Bibliájának lapjai még meg sem száradtak), szóval kellett már valami pozitív esemény is Jókai Mór és Laborfalvi Róza 1848-as házasságkötési évfordulója mellé.

Sumi elküldése (ami változatlanul szégyenteljes marad, és a módját nem is lehet mentegetni) úgy tűnik, szárnyakat adott a fiúknak. Mintha ez a meccs már az új edzőnek szólt volna, akit végül kedden, augusztus 31-én jelentettek be Dan Petrescu személyében. Úgy tűnik, komolyabb személyzeti változások is lesznek a klubnál: Copilu ment, Bilașco maradt, Mara visszajött, sőt újfent Zamfir lesz a scouterek vezére is. Ez utóbbi az eredményesség szándékát sejteti, ami jó jel, különösen, ha egyébként – KEG kifejezésével élve – továbbra is Balkáni Vadkapitalista Hiéna birtokolja a klubot. A sajtóban már megszellőztetett mesterhármas (Culio, Bordeianu és Djokovic) közül az első, azaz Culio már vissza is tért a Főlegvárra, noha egyelőre nem tudni, hogy másodedzői és/vagy játékosi minőségben. A többi fejlemény a (közel)jövő zenéje, hiszen hamarosan lejár az átigazolási időszak. A válogatott-szünet nyilván jó lesz arra, hogy edző és játékosok újra összeszokjanak, mi pedig ráálljunk a „vesszen Albion!”, „elbánunk veled, Albánia!”, illetve „Andorrba vágunk titeket!” kellemes rigmusaira. A viszontírásig pedig Hajrá Magyarország, hajrá KVSC!

APDÉT: A mesterhármasból már a második, azaz Bordeianu is visszatért. Vérszagra gyűl az éji vad…

Fotók: RJA