Miután két hete jól kiakolbólítottak bennünket (Juhok-KVSC 3-0), a Krajova pedig csak félig fogyasztotta el a húsvéti bárányt (Juhok-Krajova 0-0), húsvét hétfőjén a pincsik érkeztek a Főlegvárra. Őket végül a locsolkodás napján nemhogy nem mostuk le a pályáról, de kettős emberelőnyben is alig tudtuk egyetlen begyötört góllal legyűrni. Ez a három ponthoz elég, a negyedik bajnoki címhez viszont egyre kevésbé.

Én már a bukaresti gyapjúzakó felvétele után találgattam, hogy a főlegvári klubvezetők felhívják-e a jelenleg parlagon heverő Dan Petrescut, és menesztik-e Eduárdot, de a jelenlegi edző valamiképpen mégis megúszta. Azt azonban reméltem, hogy a válogatott szünetben legalább keményen ráncba szedi a csapatot, kidolgozza a taktikát (amit, valljuk be, ki sem kell dolgozni, csak újraalkalmazni, amit DP már jól bejáratott), és a megszokott rendben szépen lefocizza a pályától a pincsiket.

Ehhez képest nagyon más mérkőzést láttunk. Pedig a Dinamo nagyon kitett magáért, azaz értünk. Úgy viselkedett, mint Rejtő Jenő A szőke ciklon című halhatatlan regényében Lord Bannister pazar Alfa-Romeo autója Evelyn Weston keze alatt: rohamosan fogyott. A 37. percre ugyanis már a második pincsi hagyta el idő előtt a zöld gyepet, második sárgával pirosra színezetten. És ennek ellenére a főlegvári fijjugh még mindig csak szenvedtek. Ormányi annyi potenciális gólpasszt kapott, hogy azokból Rondón hármat simán bevert volna, de amíg Păun ügyes betörése után nem az üres kapu torkába gurította eléje a labdát, addig csak arra volt képes, hogy északi hőseposzba illő héroszt csináljon a Dinamo norvég kapusából.

Deac és Costache összeszedtek két ostoba és fölösleges sárgát, így aztán szépen kihagyhatják az alapszakasz zárómeccsét éppen a Krajova ellen. És ha azt is hozzávesszük, hogy kettős emberelőnyben csak a 81. percben sikerült begyötörnünk a meccs egyetlen gólját, a hosszabbítás második percének végén pedig a mi kapusunk kap sárgát időhúzásért (!) – és tegyük hozzá: a meccs képe alapján Nándorfehérvári bölcsen tette, hogy húzta az időt! -, akkor aszondom, hogy nekem éppen mostanra lett elegem Edy úriemberes látványfocijából. Az okés, hogy neki valahogy kisebb méretűre tervezték a lába közötti golyókat, de most már lassan ott tartunk, hogy a csapatot is kiheréli. Értem én, hogy győzelem után nem illik edzőt váltani, de ez a győzelem már akkor is kétséges lett volna, ha 9 ember helyett „csak” 10 ember ellen játszunk, akik mellesleg éppen a kiesés ellen küzdenek. Jobb lett volna már a gyapjúzakó után hívni DP-t, de szerintem még most sem késő.

Edy úriemberségénél csak a hiúsága nagyobb – és ez így, ebben a formában éppen az idei bajnoki címünkbe kerülhet. Mintha túl gőgös lenne ahhoz, hogy elődje focijával menjen biztosra, és inkább más, jóval kockázatosabb, de csakazértis saját játékkal akarna győzelmet aratni. Ezt az öntömjénező stílust már többen is kipróbálták, akik sokkal kevésbé voltak úriemberek Edynél, de hiúság tekintetében talán holtversenyben álltak vele. Köztük volt az a Diego Maradona is, akit éppen edzőként, éppen hiúságának csúcsán és annak máglyáján hamvasztott el a futball szégyentüze. És „az Úr keze” nem biztos, hogy a hátralévő meccseink mindenikén velünk lesz. Az is lehet, hogy jól és megérdemelten ránk nehezedik. Hát éljen Eduárd, de most már egyre kevésbé a Főlegváron. Oltsa be magát egy kis állatmenhelységgel, biztosan nem ártana neki. Hajrá, fijjugh!