Az országelcsenés centenáriumi évében és havában, ugyanakkor a magyar túróval előzetesen megtöltött regáti puliszka robbanásának (1989. dec. 22) huszonkilencedik évfordulóján Hadzsi Jövendőjét a Főlegváron, Dzsidzsi juhait a többségi arénában a gyepig alázták az erdélyi csapatok. Hadzsidzsi tanulságos meséje következik.

Hadzsizsi, a kétfejű regáti álhérosz dupla nagy, azaz négy nagy arccal várta a centenárium utolsó, decemberi felvonását. Majd megmutatják ők ezeknek a hegyen túli ilyenolyanoknak, hogy mi is az a déli vitézség. Először Hadzsi mázolta ki magát had(zs)iszínűre, és odatolta a képét a Főlegvárra, ahol most – Nagyszeben élén – ismét Laci volt az alkalmi házigazda. Az „adjon Isten” már a 12. percben megvolt: a Gépész utcai kapuban álló Jövendő-kapust konkrétan szivarért küldte Dumitriu, aki a váratlan csapástól meglepetésében ugyanúgy lenyelte volna a negyed font bagót (ha a szájában van), mint a Galamb által állon vágott vitorlamester Az előretolt helyőrség nyitányában. Hadzsidzsi túl merészen és elbizakodottan dugta ki az egyik fejét és annak mindkét pofáját déltájban a Főlegvár olvadozó levegőjére: olyant kapott rá, hogy az még Fülig Jimmynek, a pofonok koronázatlan királyának is becsületére válnék.

Hadzsi így nyilván tajtékzott, mint a trónörökös, ha váratlanul odasózott neki valamelyik udvaronc, akit nem oktattak megfelelően a spanyol regáti etikett szabályaira. Aztán szájon kapták többen is, mivel a vereség után sem volt képes tartani a száját. Szegény olybá tűnt egy adott pillanatban, mint Csont Muki Az elveszett cirkálóról, „aki gépeszetekről járattya az ugatását mindig és azt nem állhatják a Radzeeren”, így ebből kifolyólag csaknem szabályos időközökben szájon kapják. Mink pedig már délben a főlegváriakhoz, sőt a St. Antoniókhoz is módfelett illő oly „jóindulatú lekmagasabb vigyorgással” követtük e képsorokat, hogy csaknem megfeledkezénk a juhok elleni esti meccs előtti ital elfogyasztásáról. Márpedig, ahogy az öreg Rimsky, a középső kongómenti vasútszakasz halhatatlan felvigyázója a Víkend a pokolban című regényben kikötötte: „Ne haragudjon uram, de két perc múlva indul a második üveg, és nálunk a vasútnál első a pontosság. Ajánlom magamat.” És ez így is van. Az öreg Rimsky már csak tudja, mert ő még az angol királyhoz is hozzávágott egy heringet, amikor őfelsége nem hagyta békén a derék vasutast a kongói spirituszok által módszeresen indukált delírium tremensében, hanem elég rámenősen invitálta Londonba, maga mellé államtitkárnak. Igen, ez valóban heringet követel. A hering pedig hal, és úsznia kell valamiben. Tehát rögvest nekiláttam a kezem ügyébe eső Tokaji szamorodninak. Nyilván amiatt, hogy még véletlenül se kelljen aznap este elszamorodni.

Hát nem kellett. Hadzsidzsi másik feje, Dzsidzsi már két nappal az esti mese meccs előtt belopta magát az UEFA összes göndörtudatos szakemberének szívébe azzal a kijelentéssel, miszerint ha a juhoknál női focicsapatot is indítania kell, akkor visszavonul, hiszen a női futball a Sátán szüleménye. Ezt nyilván bővebben kifejtette, úgyhogy a meglepetéstől majdnem megint abbahagytam az ivást. Mialatt a fenti kijelentés teológiai mélységén elmélkedtem, megosztottam stratégiai elgondolásaimat a blogszerkesztőség éppen elérhető tagjaival, mondván: Dzsidzsiék ellen a legeredményesebben transznemű csatársorral lehetne küzdeni. Taktikai megbeszélés helyett Tzukifijúra és Omranira női parókát kell adni, jól kirúzsozni őket, fújják tele magukat Elizabeth Arden vagy Nina Ricci parfümökkel, oszt irány az akol. A juhok pedig máris énekelhetik a református énekeskönyv Fel, barátim! kezdetű dalának második versét, mely így kezdődik: „Lám, a Sátán ser’ge talpon szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész.” A másik szövegváltozat Nagy Feróék előadásában itt élvezhető.

És ahogy elkezdődik a meccs – ezúttal Bukarestben, a nemzeti arénában, ha már a Főlegváron a másik arc leégett – mit látok, tisztelt Asztaltársak? Omrani vagy gondolatolvasó, vagy telepatikusan rám cuppanhatott, mindenesetre oly szőke és göndör frizurával lépett pályára, hogy a nemrégiben 79. életévét betöltő Tina Turner is azonnal a fodrászának az elérhetőségét kérte volna tőle. A folytatás pedig még nőiesebbre sikeredett. Hát látott már valaki a Tisztelt Asztaltársak közül olyan balerinát, aki kecsesebben vetette fel a fejét, mint Tzukifijú a Vinícius beadására, hogy ily fenséges magasságokban továbbítsa azt tovább a szintén fellegekben járó Deac számára, aki szintén női bájjal és kellemmel, lábát légies magasságokba emelve átbillentette a labdát a reménytelenül kapálózó Bölgrödéán feje fölött? Na, erre mondják így ünnepek táján, hogy míg a pásztorok megjárják Betlehemet, a regáti mezőn szétszalad a juhnyáj. Női fortély volt ez a javából. Szánalmas volt látni a hadzsidzsisport lakájainak erőlködését, miszerint Deac nem is kapura akarta továbbítani a labdát, hanem át akarta venni, de nem sikerült, meg hogy egyáltalán nem is az volt a szándéka, és különben is, ilyent nem is akarhat senki. Azóta talán kivonták becses nyelvüket Hadzsidzsiék felséges alfeléből.

KEG megjegyzései

Ez is megvolt, még sincs este mondhatnánk, most hogy sikerült végre idegenben elkalapálni a juhokat. De ez nem lenne igaz, mert igenis este volt, sőt azóta kireggeledett. Puskás-díjat most azonnal! Ez volt az első gondolatom, amikor Deac bebalettozta a vezető gólunkat. Úgy tűnt, hogy időtlen idők óta nem sikerült nyerni az akolban, de szerencsére ma már ez sem számít teljesen újdonságnak, mert utoljára bő két éve – 2016. szeptember 22. – Bud 2 góljával, Laci edző második eljövetele idején 2-1-re nyertek a fiúk Bukarestben. Legfőbb ideje ebből hagyományt teremteni, amit mint tudjuk – ápolni ildomos. Ennél szebb karácsonyi ajándékról nem is álmodhattunk volna. Most már annyira szar lett a csapat, hogy meccsenként legfeljebb egyetlen világklasszis gólt tud lőni a közvetlen riválisának és mindössze hat pont előnnyel vezeti a bajnokságot. Nézzünk azért pár statisztikai adatot is. Fécsészébé–KVSC szögletek aránya 2-8, a lövéseké 9-10, ebből kapura 8-7, gólok 0-2, kapufák 0-1, sárgák 2-3, pirosak 2-1. A kapura lövések száma kiegyenlített volt, de a két gólos különbség egyáltalán nem túlzás, a szöglet arány jól mutatja, hogy melyik csapat támadásai voltak veszélyesebbek. Ez szinte minden pénzt megért, ellenben az alázás megfizethetetlen. A bajnoki címre esélyesebb csapat simán bedarálta a feltörekvő, de még kissé ügyetlen kihívóját. Így kell ezt, így esett csak igazán jól ez a győzelem. Bogrács Huba is elismerően csettintett és ivott még egy pohárral, gyűjti a lelki erőt a szilveszteri poszthoz. A legjobbkor jött ilyen szempontból is, hogy a fiúk nem csak megnyírták a birkákat, hanem nyársra tűzve lassú tűzön ropogósra sütötték, majd kissé fokhagymával tűzdelve és Turbigo módra kétfelé vágott tojással megspékelve tálalták fel nekünk, mintha csak a Nagy Levin főzte volna. Mit mondjak? Hozzá tudnánk szokni ehhez a fenséges menühöz. Egyúttal kellemes ünnepeket, boldog Karácsonyt Tisztelt Asztaltársak. Vagy ahogy Tuskó Hopkins mondaná újfent: fel a fejjel!