Tisztelt Asztaltársak! Már régóta beszéltünk bmiky kartáccsal egy ,,tévhitek” posztról és arról, hogy mehetne több véleményanyag a blogra, elvégre ez egy szurkolói fórum, és nem az Optastat levelező szakköre 🙂 . Látva a juhok elleni elvárásokat, Petrescu hétközi nyilatkozatait, látva a meccset és az utána kialakult hangulatot, úgy döntöttem, hogy most készüljön a maratoni cikk, Különvélemény címmel.

Amit mindenképp szeretnék leszögezni az elején, hogy ez az írás csak és kizárólag az én meglátásaimról szól (kivéve az 1. pontot, azt szakirodalom alapján írtam), ha a végigolvasása után szó éri majd a ház elejét (van egy olyan érzésem, hogy fogja), az csak és kizárólag az én házam elejét érheti. Vágjunk bele, mert ez nem lesz rövid. (Az átláthatóság kedvéért pontokba szedtem a mondandómat)

1. Az állóképesség, avagy ,,nincs a csapatnak kondija” témakör

Az utóbbi időben rendszeresen előkerül a kommentekben az a meglátás, hogy a csapat nem bír 90 percet, azaz a fizikai felkészítésük nem tökéletes. Ezzel több baj is van. Egy csapat fizikai felkészítése 4 szakaszos Romániában:
# Van az úgynevezett nyári alapozás, ahol olyan erőnléti edzéseket tartanak, amelyek az egész szezonos állóképességet fejlesztik.
# Van a szezon alatti erőnléti edzés, amikor az aktuális terheltségi foktól függően az edzésidő 5-15%-át a játékosok a nyáron szerzett állóképességük megtartására fordítják.
# Van a téli alapozás, ami arra való, hogy a téli szünet alatti meccshiányből származó erőnléti problémákat orvosolja.
# És van a tavaszi szezon alatti erőnléti edzés, hogy a játékosok megtartsák a már meglévő állóképességet.

Ezeket a szakaszokat már a szezon előtt megtervezi a vezetőedző és az erőnléti stáb. Már nem a hetvenes években vagyunk, az erőnléti felkészítésnek komoly szakirodalma és módszertana van, ciklusokra tervezik, konzultálnak csapatorvossal, dietetikussal és még sorolhatnám. Carlo Ancelotti, Az én focim című, 2015-ben az Akadémia Kiadó gondozásában, magyar nyelven megjelenő könyvében, a következőket írja:

A precíz tervezés a hatékonyság egyik kulcsa.
Általános szabályokat azonban már most lefektethetünk azzal kapcsolatban, hogy miből áll a tervezés:
– világos célból
– egy makrociklusra, avagy egy előttünk álló idényre történő alapos felkészülésből
– a felhasználandó eszközök pontos meghatározásából (az edzésmunkánál használt módszerekről van szó)
– a napi munka ütemezéséből, figyelemmel a rendelkezésre álló játékosok számára
(A tervezés fontossága alfejezet, 27. oldal)

Nem gondolhatja senki komolyan, hogy a világ egyik legjobb edzőjének a könyvét a szakma (igen, a romániai szakma is) nem ismeri, vagy nem tudja azt, hogy milyen módszerekkel és milyen módokon lehet az erőnlétet fejleszteni és fenntartani.
A gondolat, hogy a KVSC erőnléti gondokkal van a Liga 1 élmezőnyében, teljesen abszurd és megalapozatlan.

2. Gyengébb edzővel bajnokok lennénk

Erre nem pazarolnék túl sok időt. Csak gondoljuk végig egyszer nyugodtan. Komolyan azt hisszük, hogy ha valaki kevesebbet tud, akkor eredményesebb lehet? Vagy megfordítva a kérdést, ha valakivel simán bajnokok lennénk, nem jelentené az önmagában is azt, hogy jobb mint Petrescu? Én tudom, hogy most ő a közutálat tárgya, de… erről majd a végén.

3. Miriuță Laci jobb edző, mint Petrescu

Az, hogy Miriuță Lacival csúnyán elbánt a klub és a körülötte sündörgő regáti maffia, az nem kérdés. Az, hogy ezek után még a Dinamo is mocskos módon tolt ki vele, nagyon szomorú és mindent elmond a közegről. A sajnálatot és a kiérdemelt emberi szimpátiát viszont nem szerencsés összekeverni az edzői képességekkel.

Össze lehetne hasonlítani a két edző által szerzett pontokat, mert lehet, hogy Petrescunak kicsivel jobb kerete van, de egyrészt a kezdők között nincs egetverő különbség, másrészt egyáltalán nincs még összeszokva a csapat. Bmiky mondta (én nem voltam tisztában vele), hogy Petrescu lehet az egy szezonon belül második. legtöbb pontot bajnoki szerző edző a KVSC történetében, most egy meccsel van 60% alatt. Egyezzünk meg abban, hogy Laci ilyen magasságokban nemigen járt egyik szezonjában sem.

Laci összesen egy felállást tudott játszani, 4-2-3-1, okosan használva a szélsőit. A kedvence az 1 vonalszélső–1 tükörszélső felállás volt, de úgy váltogatott ahogy akart, játszott 2 védekező középpályással és játszott DM+CM-mel is. Ez nagyon szép, nagyon jó, de ez 1, azaz EGY darab felállás. Ez kevés, nincs olyan rugalmas formációja a labdarúgásnak, amivel mindenkit meg lehet verni, még ha a keret kategóriákkal jobb is. Még a Steaua is játszik 4-3-3-at időnként, pedig az ő keretük tényleg brutális.

Petrescu ebben a szezonban játszott 4-4-2-t, 4-5-1-et, 4-1-4-1-et és most 4-3-3-at. El tudnék vitatkozni egy ötödik felálláson is, de szerintem érthető, amit mondani akarok. Petrescu egy kategóriákkal jobb stratéga és jobb taktikus mint Laci.
Aki azt mondja, hogy ,,jobb edző, de szarabb ember”, annak igaza van, de most nem arról van szó, hogy kivel ülnék le egy kocsmába meginni egy Bambit, hanem, hogy kivel van nagyobb esélye bajnokságot nyerni a csapatomnak. Ha fáj, ha nem, Petrescuval van nagyobb esélyünk.

4. Jobbak vagyunk, mint a FéCséSzéBé, meg kellett volna verni őket

A szurkolói szíven kívül milyen objektív mérce szerint vagyunk jobbak mint a juhok? Tudnék fél tucat okot mondani, hogy miért nem vagyunk rosszabbak, én arra lennék kíváncsi, hogy miért gondolja bárki, hogy jobbak vagyunk? 5 ponttal vezettük a bajnokságot ellenük úgy, hogy ők nyolc héten keresztül csütörtökön is játszottak az Európa Ligában, és nem sumákolták el a meccseiket, hanem továbbjutottak a csoportból. Válogatott játékosokból, jól képzett, tehetséges ifikből áll a keretük, úgy hogy mindenki szagolt már puskaport és a magnak nem az első szezonja együtt. Egyéni képességek terén nem rosszabbak, összeszokottság terén meg jobbak. A tavaly is a csapatokhoz tartozó, vasárnap pályára lépők száma közötti kis különbség csalóka mutató (5 náluk, 4 nálunk). A juhok Benzart, Nedelcut és Comant ugyanonnan  vették (Viitorul), ahogy Junior Moraist, Budescut és Teixeirát is (Astra). Akármennyire is utáljuk azt a hazug, rasszista, kulturálatlan, vadkapitalista, állatiasan ostoba szarfészket Mordorban, öreg hiba lenne lenézni a játékosaikat vagy a tapasztalatukat. A náci-anál arénában egy győzelem nem kötelező volt, hanem bravúr lett volna.

5. Petrescu hibája minden

A végére hagytam a szívem csücskét. Egész pontosan mi Petrescu hibája? Hogy az objektív mérce szerint második csapatunk a második helyen van? Az a hibája, hogy nincs bravúr?

Ezelőtt néhány évvel, amikor a Liverpool 5-6-7. helyeken tanyázott a Premier League-ben,  véletlenül eljutottam egy liverpoolosokból álló közösségbe, leültünk meginni 547 Carlsberget és az elkövetkezendő szezonról, elvárásokról, játékosokról dumáltunk. A srácok egyöntetű véleménye az volt, hogy nagyon örülnének egy negyedik helynek, de a harmadik helytől repesnének. A lényeg az volt, hogy elindulhassanak a BL-ben és lehetőleg ne kelljen selejtezni, mert a korai, nyári párharc  felborítja az erőnléti felkészülést. Abban az évben Luis Suarez (és Sturridge) rommá lőtték a PL-t, és a Kormoránok ezüstérmet szereztek. Mi volt az említett szurkolók reakciója? Hogy Brendan Rodgers (a Pool edzője) bassza meg a létráját, mert nem nyertek bajnokságot.

Én ugyanezt érzem most a blogon. Mindenért mindig Petrescu a hibás, az elvárásaink pedig az egekben vannak.

Abba belegondoltunk már, hogy Petrescu NÉGYSZER küldte fel a csapatát olyan taktikával a juhok ellen, amivel vezetést szereztünk? Vajon csak és kizárólag az ő hibája, hogy mindig egyenlít a Sporting Berbécs? Nekem úgy tűnik, mintha pontvesztéskor elfelejtenénk, hogy a csapathoz tartoznak játékosok is. Ha nyerünk, akkor hála Deacnak, Tzukifiúnak, Cúliónak vagy bárkinek, de pontvesztéskor csak az edzőt vesszük elő.

Amikor az a fakezű Vâtcă 40 méterről kapott gólt és elvesztettük az első meccsünket a Temesvár ellen kint, akkor mindenki azt mondta, hogy ,,hát, nem jó, de előfordul az ilyen”. Ha Petrescu edzőként vétene ilyen hibát, bokáig tocsognánk az anyázásban. A februári meccsen vezettünk idegenben és Muresan (ki más?) összehozott egy 11-est a hazaiaknak, amivel 1-1 lett a vége, azért miért Petrescu a hibás? Kereshetnénk más, mecset befolyásoló egyéni hibát is, 2-3 biztos akadna, azokért miért Petrescu a hibás?

És végül de nem utolsósorban, nézzük csak meg a mostani egyenlítést és az edző felelősségét.

Gyakorlatilag arról van szó, hogy Petrescu kényszerűségből behozta Muresant, így 2 szélsővédő mellett volt 3 belső védő is a csapatban (az hogy Muresannak elvileg a védők előtt kellett volna játszania, nem változtat a lényegen). Egy oldalvonal melletti labdavesztés után alakult ki az ábrán látható helyzet, ahol:
– Manea hibázik, mert a mögötte nyíló területbe be tud futni Alibec.
– Muresan hibázik, mert ha Planics úgy dönt, hogy az üres területre fut be, akkor ez ugyanúgy gólhelyzet (nem mellesleg taktikai szempontból jobb döntés lett volna).
– Boli és Camora hibázik, még mindig nem értem, hogy tudott két védő között gólt szerezni Planics.
– Vinícius hibázik a legkisebbet, elvileg nem lett volna szabad engedni a ,,beadást”.

Szóval, kedves asztaltársak, miért is nincs felelőssége a gyerekes és amatőr hibákat vétő játékosoknak? Önbizalom-probléma nem lehet, Djokovic lövése kifejezetten a duzzadó önbizalomról szólt. Egyébként is, ha a vezetés megszerzéséhez van elég önbizalmuk, akkor a megtartásához is, a mentális felkészítéssel tehát nincs baj a KVSC-nél. Az összeszokottság lehet probléma, én konkrétan ennek a számlájára írom Boli és Camora meccsdöntő hibáját. (Igen, Boli ÉS CAMORA, a rekorder klublegenda gyerekes, és mérkőzést befolyásoló hibát vétett. Dolgozzuk ezt fel, előfordul. )

Mindent egybevéve, mi szurkolók tesszük saját magunknak nehézzé a szezont. A realitás helyett az álmainkból indulunk ki, emiatt óriási elvárásaink vannak (bocs, de a FCSB-t idegenben verni, az óriási elvárás) és így könnyen jutunk el a kudarcélményekig. Itt vagyunk dühösen és csalódottan, mert innen kisebbfajta csoda kellene ahhoz, hogy a FCSB kikapjon egyszer vagy ikszeljen kétszer, ahelyett hogy azt mondanánk, hogy tavaly csődvédelem alatt voltunk egy gyengébb kerettel a play-off alján, idén 2 hónap múlva minimum Európa Ligázunk csődvédelem nélkül, erősebb kerettel.

Fel a fejjel, Asztaltársak, nem jó a düh és nem kell csalódottnak sem lenni. Hogy klasszikust idézzek (egy tényleg rossz edzőtől 🙂 ,,Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen”.