Tisztelt Asztaltársak, bevallom őszintén, nagyon nehezemre esett megírni ezt a posztot. Először vicceskedni akartam, párhuzamba állítva a jelenlegi helyzetet a hatvanas évek egyik amerikai westernsorozatával (Bonanza), utána komolykodni akartam és tisztán sportszakmai alapon írni a találkozóról, de mindkettő túl nehéz feladatnak bizonyult. Hogy miért? Mert akarva-akaratlan ki kell mondanunk, hogy ez egy olyan bajnoki döntő, ahol nem mi vagyunk az esélyesek. Persze a meccs távolról sincs lefutva.

Kezdjük a negatívumokkal, illetve az egy szem negatívummal, ami a meccsel kapcsolatban eszembe jut: Petrescu. Nem az edzői kvalitásaiba akarok belekötni, meggyőződésem, hogy sokkal rosszabb a marketingje, mint a teljesítménye, hanem a múlt hétvégi, hétközben lassan botránnyá dagadó nyilatkozata zavar. Pásztori kartács megénekelte tegnap, de én is hozzáfűznék ezt-azt.

Az, hogy mit mond a szurkolókról Petrescu, olyan nagyon nem hat meg. Őszintén szólva nem is érdekel. Még az sem zavar, hogy bírózik, láttam én már nála sokkal nagyobb nevet is bírózni, pl. a most visszavonuló Arséne Wengert, mikor véget ért a 49 meccses veretlenségi sorozata egy, a Manchester Unitednek brutális módon elfújt rangadón. Engem Petrescuval kapcsolatban egy dolog zavar, de az nagyon. Gyakorlatilag kimondta, hogy nem lesz bajnok a KVSC. Nem ezekkel a szavakkal, de kimondta. Szerintem ilyent nem lehet csinálni, akkor sem, ha 3 forduló alatt kell behozni 6 pontot. Egyszerűen nem és kész. Akkor sem, ha a Jászvásár tizenegyesét a könnyűnél is sokkal könnyebb síppal fújta be a rohadt retardált rigó. Olyan könnyűvel, hogy még a Gigi Sporton is kifogásolták, ami nagy szó, mert náluk az imazsámoly 0-24-ben van a Sporting Berbács fele fordítva.

Folytassuk a pozitívumokkal, mert abból hála az égnek akad néhány. A KVSC a most futó szezonban sosem szerzett egymás után kétszer kevesebb pontot, mint amennyit a meccs képe alapján érdemelt. A Jászvásár ellen megérdemeltük volna a három pontot, több szempontból is, nem hiszem, hogy még egyszer el fogjuk töketlenkedni a győzelmet.

Nincs vesztenivalónk, ez pedig kiváló motivációs alap. Ha kikapunk, vége van a dalnak, 3 forduló alatt 5 pontot nem lehet ráverni erre a Steauára. Ha döntetlent játszunk, akkor 3 forduló alatt kellene 3 pontot behozni, 2 pont csak akkor elég, ha agyonverünk valakit, de ez nemigazán van benne. Győznünk kell a Náci-anál arénában, mese nincs. A juhok játékrendszere egyszerű, mint a faék, meg lehet őket lepni. Idén már kockáztattak új felállással, az annyira nem jött be, még egyszer nem biztos, hogy meg merik próbálni. Mi tudjuk, hogy mire kell készülnünk, ők nem.

Egy biztos a vasárnappal kapcsolatban. Ha a lapok számát összeszorozzuk az anyázások számával és a faultok hatványára emeljük, akkor megkapjuk a csillagok számát a belátható univerzumban. Nagyon parázs, nagyon brusztolós meccsre számítok, mindkét csapat a középső harmadban fog elakadni. Nem lesz látványos, de izgalmas lesz, jó sok feszültséggel és ha Petrescu húz valami váratlant, akkor fair nyerési esélyeink lesznek.

Ilyesféle kezdőkre számítunk: 

FCSB: Bălgrădean – Benzar, Bălaşa, Planics, Momcsilovics – Pintilii, Junior Morais – Man, Budescu, Fl. Tănase – Alibec.
CFR: Arlauskis – Manea, Vinícius, A. Mureşan, Camora – Hoban – Deac, Bordeianu, Culio, Mailat – Omrani. Sérült: Boli. 

A blogszerkesztőség tippjei:

bmiky: 1-1 Gnohére / Omrani.
Bogrács Huba: 0-5 Culio 5 mindet 11-esből
Groteszk Aladár: 0-2 Deac, Omrani
KEG: 0-3 O3
McPásztori: 1-2 Budescu / Deac, Culio
Pálfi Csaba-Sándor: Nem lesz 1-1. Tzukifiú, Omrani, Vinicius, Deac és Culio (3, mindegyik tizenegyesből).
RJA: 1-2 Budescu / Tzukifiú és Culio
Sir Humphrey Appleby: 0-1 szöglet után öngól Budescu