Körülbelül ez lehetett a szurkolók sommás véleménye a bajnokság feltehetően legnagyobb kihagyása következtében. Még jó, hogy Culio, a vén róka megmutatta, hogyan kell a teljesen üres kapuba belőni a labdát. Hiába na, a rutin az rutin. Ami a végén Tzukifijúra is ráragadt. Még jó, hogy a rutin, és nem a labda.

Tzukifiúról ugyanis ezen a meccsen úgy pattant a labda, mint a fűtőtestről. Hol a kapu fölé, hol mellé, hol belé a kapusba. Ugyanakkor ismerjük el, hogy mire a kapusba bikázta Manea beadását, az tulajdonképpen már nem Tzukifijú hibája volt. Hanem az edzőé. Aki nem cserélte le már jóval korábban. Sőt, még Omrani behozatala alkalmával sem. Valószínűleg arra számított, hogy Tzukifijúról már mindenfelé pattant a labda, csak az ellenfél kapujába nem, így tehát kizárásos alapon ennek is be kell következnie. Noha Állatmenhely nem feltétlenül figyelt oda, amikor fizikából a visszaverődéseket magyarázták (ellenkező esetben tudta volna, mennyi irányba pattanhat még a labda egy fűtőtestről, mire végre a kapu felé veszi útját), Deac feltette magában, hogy a szokásos eredménytelen és fantáziátlan fociját újabb gólpasszal (ezúttal a szezonbeli tizenkettedikkel) teszi még unalmasabbá, és oly módon helyezte Tzukifijú elé a labdát, hogy az még egy közepes teljesítményű cserépkályháról is a kapuba repült volna. A pályán töltött 83 percből ez volt Tzukifijú egyetlen eredményes megmozdulása. De ez elég is volt. Ne mennyen haza, de mennyen pihenni. A következő meccsen mosmá tényleg jöhetne Baldé. A Juventus ellen talán még az ő szerény tudása is elegendő lesz. Persze, mihelyst Tzukifijú lement, Omrani gondoskodott róla, hogy azért az ellenfél kapusába vágódó labdákból továbbra se legyen hiányunk.

Még mielőtt a Tisztelt Asztaltársak bármelyike is azt gondolná, hogy valamiképpen elégedetlen volnék a gyurgyevói Astra elleni kétgólos győzelmünkkel a Főlegváron, jelzem: erről szó sincs. Olyan sima volt az ügy, mint a Velő névre hallgató, kétméteres alvilági csavargó kopasz feje Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című regényében. Azzal a jelentős különbséggel, hogy miközben szegény Velő kétoldali pisztolylövésben meghalt, pedig Fülig Jimmy üzent neki, hogy a Hobbó Fischer kiszabadult, addig az Astra az este üzenhetett volna bárhová és bárkinek: a játékuk már az első perctől meg volt halva, még mielőtt a kétoldali (értsd: a Főlegvár mindkét kapujába betaláló) lövés végleg leterítette volna őket. És ez volt benne a dögunalmas szép. Deac, amint azt már megszoktuk, megint jött ezekkel a snassz beadásokkal, és mivel az elsőből nem lett gólpassz, hanem – ha jól számolom – „az assziszt asszisztja”, a második félidőben tiszta truccból odatette sarokkal Tzukifijú elé, mer neki mindenképpen gólpassza kell legyen. Közvetlenül. Ő ugyanis a szárnysegéd. Aki repül. Ezért néha segédszárnyas. Mert röpíti magával a csapatot. Méghozzá a KFC-t is megszégyenítő pikáns szárnyakon.

Az egyik kedvencem egyébként Tudor bíró volt, aki most épp szereptévesztésben van. Valószínűleg pszichoanalízisre jár valami őrült freudista kóklerhez, aki a legutóbbi szeánsz alkalmával elfelejtette visszabillenteni a Bundásliga egyik legnárcisztikusabb hajlamú pszichopatáját a rejtett vágyait felszínre hozó hipnózisból a valóságba. Ezért történhetett meg, hogy Tudor végig abban a hiszemben cselekedett, mintha ő lett volna a jóságos tanító bácsi, aki a suli hátsó udvarán vezeti a térdnadrágos elemisták grundfociját, és megfelelő fegyelmezés helyett mosolyogva ejnyebejnyézik. Így aztán egy simán lapot érő belépés után inkább visszaküldte Moisét, hogy kérjen bocsánatot Culiótól – ó, ne haragudj mán, drága Emmánuel, csak véletlenül akadt beléd a lábam, nesze, itt egy puszi, anyukádtól nem kaptál jobbat! – ahelyett, hogy elővette volna a sárgát. Valószínűleg túl mélyen volt a zsebében, és a Djokovicsnak még az elején kiosztott lap után csak a meccs utolsóelőtti percében találta meg. És ha már megtalálta, adott még egyet Culiónak is, csak úgy magánszorgalomból (hátha mégsem volt elég Moise ölelése, ezeknél a mai fiúknál sose lehessen tudni!), no meg aztán nehogy a derék veteránunk elfelejtse, hogy kinek a szájában van a síp.

Mindezt természetesen megbocsátjuk a tanító bácsinak, mert még az elején megadta Culio egyébként teljesen szabályos gólját. Amit nyilván elsőre is világosan látni lehetett volna, ha a tanító bácsi nem a saját (síp)hangját szereti hallatni, hanem időnként odafigyel arra is, ami a pályán történik. Merthogy például ezeket a fránya nézőket furcsamód ez szokta érdekelni. De hát ők nézők: persze, hogy néznek. A bíró és a tanító bácsi viszont nem néz. Ő tud. Sőt: jobban tud. Nézés nélkül is. Ő nézés nélkül is tudja, hogy annál a bizonyos helyzetnél a fűtött testű Tzukifijú fejéről pattant tovább az a fránya labda. Ahogy rendszerint szokott. Most viszont teljesen rendellenes módon nem ez történt. És ez zavarta meg egy pillanatra a jóságos tanító bácsi kora esti szunyókálását. Spongya rá, mit vagyunk úgy oda?

És ennyi talán elég is, azzal a kiegészítéssel, hogy vasárnap végre felhőtlenül szurkolhatunk majd Laci csapatának. Illene, hogy mosmá’ tényleg a kutyák terelgessék a juhokat a kívánt irányba, mi pedig jövő héten a hamisnevű Ifjakat szórjuk szét a szélbe. Ahogy a régiek mondták: Juventus – ventus. Aztán onnét már jöhet a célegyenes. Előbb viszont halljunk némi szakmai szót is Bmiky kartárstól.

Így játszotok ti

Arlauskis 6 Csak a végén kellett védenie kettőt. 
Manea 6 Támadásban az egyik legjobb meccse van, két gólpasszt vettek el tőle a támadók. 
Vinícius 7 Leradírozta Abangot a pályáról . 
Mureşan 6 Néha ki kellett segítse Viníciust, az ő zónájában nem nagyon jöttek komoly támadások. 
Camora 6 Mehetett szabadon előre, ezért is volt sokáig aktívabb a balszél. 
 Hoban 6 Egyszerű focival takarított a középpályán. 
 A 77. perctől Bordeianu. Kapott pár percet, hogy összeszokjon a társakkal.
Deac 7 Megfordult mind a két szélen, az év gólpasszát adta. 
 Djokovic 6 Az egészpályás letámadás az ő világa, a kapufája volt az első helyzet.   
  Culio 7. Végre akciógólja is van.
 Ioniţă 7 Giurgiuban talán pont a balszélen nem játszott soha, de ez cseppet sem zavarta, a korábbinál önzetlenebb focit tolt. 
 A 63. perctől Omrani 6. A pacsinál megfertőzte Tzukifiú, ő sem tudta belőni a helyzetét.
  Ţucudean 6 Vonzotta a labdát, de taszította a kaputól. A végén csak bevágta.
 A 83. perctől Costache. Nagyon hajtott a több játékidőért.