Vérfagyasztó kegyetlenségtől bűzlik a napló, amelyet az előbb adott a kezembe Bogrács Huba, a bérelhető alteregó. Ha nem bírjátok az állatkínzásról, sőt mészárlásról szóló beszámolókat, akkor jobb, ha lapoztok, Tisztelt Asztaltársak. Mert ami itt beharangozó poszt helyett következik, az nem borzalmas, hanem a borzalom maga! A bárányok hallgatnak című klasszikus horror vidám bohózat ahhoz képest, ami a naplóban szerepel. Így kezdődik: „kedvenc italom a bárányvér, húsvét másod-napján semmi sem okoz nagyobb örömet a juhok torkának elmetszésénél”. Azt hiszem, elrettentésnek bőven elég, ha csak szemelvényeket adunk közre a rettenetes műből.
Vigyázat, az alábbi sorok alkalmasak a nyugalom megzavarására!
Már gyerekkoromban is utáltam a gyapjúzoknit, marha nehéz volt felhúzni, túl meleg volt és ráadásul szúrt is. Sírtam, amikor az őseim mégis rám erőltették. Amikor megtudtam, hogy a gyapjút, tehát a gyapjúzokni viselésével együtt járó rengeteg kínt és keservet a juhoknak köszönhetjük, leküzdhetetlen gyűlöletet kezdtem érezni a mocskos bégető állatok iránt…
Egy ideig vegetáriánus voltam, igaz, kedvenc zöldségem már akkor is a nyúl volt. De aztán az egyik húsvét alkalmával végre megkóstolhattam a bárányhúst. Bár bevallom, eleinte nem ízlett, de aztán megtudtam, hogy miből készült. A bosszú édes érzése töltött el mindegy egyes falatnál.
A szüleim csak akkor kezdtek el aggódni, amikor rajta kaptak, hogy nyersen iszom a bárányvért. El is vittek egy pszichomókushoz. Csippendél professzorral hosszan és komolyan beszélgettünk az élet komoly dolgairól, egészen lenyűgöztem az olvasottságommal. Csak akkor borzadt el, amikor a Rorschach-teszt valamennyi kérdésére azt válaszoltam: „frissen nyúzott juhbőr”. Nem késlekedett a diagnózissal, azonnal megállapította, hogy juhopata vagyok.
Azóta nem tehetem be a lábam egyetlen esztenára sem. De most vendettára készülök, hiszen egy teljes juhnyáj érkezik Bukarestből a Fellegvárra. Már élezem a késeket. Eljött a véres bosszú ideje a legutóbbi kétgólos pusztító legelésükért. A gyilkos fegyver készen áll. Elég lesz a 70. percben bevetni a Bundás Undormány Dezintegrálót. A fegyver kódneve: BUD. Jelszó: mesterhármas. Semmi sem lehet szebb húsvét másodnapján tizenegy plusz három csere juh és a juhász rituális feláldozásánál.
További részleteket inkább nem idézünk a kéziratból, Tisztelt Asztaltársak, mert nem lehetünk ennyire szívtelenek. Alább bmiky a várható kezdőcsapatokat ismerteti.
CFR: Mincă – Tiago Lopes, Larie, Horj, Camora – L. Rus, Gomelt – Deac, Păun, Nouvier – Omrani. Sérültek: Chiriţă, Neagu.
FCSB: Niţă – Pleaşca, Bălaşa, Moke, Momcsilovics – Pintilii, Ov. Popescu – Enache, Tănase, De Amorim – Alibec. Sérült: Filip.
17 hozzászólás @ Egy juhopata naplójából
Pingback: Egy juhopata naplójából | Zongoracipelő
Vérlázító!
Jó étvágyat, Kolozsvár!!!:)
Nyuzas elott,illene a berbecsek tojasait is osszekocantani,ha mar fajdalmas,akkor legyen igazan fajdalmas.?☺???????
Mi van itt ? Mindenki levan szedálva?:)
Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek!
Neked is,Kopi testverem.Na,lejart a vakacio,kezded a baxogatasunkat????????????
LUIS! Ha már ennyire ápolod a testvériséget, fordítsd le légy szíves, mit jelent az a „levan szedálva”!?
Szedalva= zsibbasztva==altatva.Igazi fogorvosi szakkifejezes ,olyan kolozsvari modra.Gondolom ezert hasznalja Kopi teszverem 🙂 🙂 🙂
https://m.youtube.com/watch?v=DOF47BpKKW8
Aha! Szeged meg a vörös bor! Szedálódom ettől!
Kimaradt a posztból, de természetesen én is kellemes ünnepeket kívánok kedves mindnyájatoknak! 🙂
Kellemes Husvetot mindenkinek! Paste Fericit tuturor!!! CFR – FCSB 2-0
Szó ami szó,ebben az esetben jobban fog esni egy mesterhármas,mint egy tárkonyos bárányraguleves á la Bud!
Legyen bárány töltött estére! Az a finom ám! Töltsük meg őket góllal! Hasonlóan, ahogy Keg mondta mindnyájatoknak: Áldott húsvétot!
Elfelejtettem megemlíteni: a poszt nem jöhetett volna létre Thomas Harris A vörös sárkány című regénye nélkül. 🙂
Ocska szar meccs, gyenge képességű játékosokkal! Félvállról vették!
Erdekes hogy kett meccs ota nem bir betalalni a csapat…