A Nyeman Grodno ellen játszó Fijjugh szégyenlősek vótak odahaza, ugyanis a Főlegváron tartott első fordulóban egyetlen gólt sem mertek rúgni a szurkolóik kedvéért. Na bezzeg Győrben!

Sztálin elvtárs annakidején elrablá Grodno városát a lengyelektől, és egyazon mozdulattal hozzáenyvezé a Szovjetunióhoz. Valószínűleg ez a kis koszfészek hiányzott ahhoz, hogy a népek atyjának birodalma megfelelő méretűre duzzadjon. Szokása volt neki ez. Ezneki. Aztán a meghalás is szokása lett, de az őt jobban ismerők sajnálatára igen későn. Temetésén sok volt a gyászoló rokonság, de igazából a rokonságot még annyira sem színlelték, mint amennyire a gyászt kellett. A végül fehérorosszá lett városban így aztán mindenki oroszul beszélő… lengyel. No hadd. A sorskegyelméből nemcsak a Bolontsákszigeten vannak furcsaságok.

Ha a múlt heti gólnélküli döntetlen hagyott is kételyt némelyekben, akik a Főlegváron nézték végig a küzdelmet, a Gyirmót stadionban gyakorlatilag már szünet előtt eldőlt a párharc sorsa. A negyedik DP-éra védjegyeként rögzíthető módon az első gólt Deac szabadrúgásából Muhar lőtte a 17. percben, de annak érdekében, nehogy elbízzuk magunkat, miszerint ezután már csak a pontrúgásokat érdemes követni, szintén ő adott gólpasszt Bîrligea akciógóljához a 40. percben.

Szünet után a nímandok begurultak a vén rókára, hogy feszt tőle érkeznek a gólpasszok. Rögtön megtalálták az ellenszert. A fehérorosz bedobást elvégző Pantya Parkhomenko lába elé juttatta labdát, de az mérgében leszállította a kulcspasszt Bîrligea szépségdíjas, kb. 23 méterről megeresztett, átemelős találatához, amely után a kapus hiába kalimpált. Közben eltűnődött Jézus mondásának igazságán, miszerint aggodalmaskodásával úgysem növelheti meg termetét egy arasszal (Máté 6,27). És ezzel már 3-0-ra vezettünk az 57. percben. De legalább ezt a gólpasszt nem Deac adta – gondolták a grodnóiak. No, annyi baj legyen. Kizárólag az ellenfél megnyugtatására Deac, a tétlen vénlegény (kalevalásan: hetyke legény Tizesingen), látván, hogy ő itt gólokból már mesterhármast úgysem fog összehozni, hát akkor majd megoldja gólpasszokból. És két perc múlva kiosztotta a harmadik gólpasszt, ezúttal Korenicának (ha már az 59. percben éppen ő vót kéznél), oszt szépen lejött a 64. percben. 4-0-nál már csak megoldják a dolgot a többiek – gondolta, és lepacsizott a helyére beálló Beni Nkololóval.

Meg is oldották. A testgyakorlás még tartott ugyan egy ideig, de végül Béni, illetve a Bîrligeát váltó Péter Miska (aki valszeg olvastatja és fordíttatja magának ezt a blogot, mert jócskán megijedhetett az általunk korábban beígért teherautó alá szkóccsozástul meg a sejkekhez való szállíttatástul) még összehoztak egy afféle felpattanó kő(korszaki) Frédi-Béni találatot a 93. percben úgy, hogy Miska szervírozott, Bénike pedig bekotorta első gólját a KVSC színeiben, egyenesen Belov kötényébe. DP ekkor ment oda a kispadhoz, és olyan eleganciával öltötte magára a melegítőfelsőjét, mintha a vasalt, még gőzölgő szmokingot erre az alkalomra tartogatta volna: hiába na, ilyen kiütéses eredményt illik megfelelő öltözetbeli eleganciával megtisztelni. Még mondja valaki, hogy hiányzik a „finesse” a Főlegvárról! Ha ólmossal nem is tud bánni, lám, ezt csinálja utána bármelyik Péter vagy Lajos!

Egyébként Miska meg Béni ezzel az ötödik találattal úszták meg a beígért edzői pofont, mert amint az Dan Petrescu meccs utáni sajtájából kiderült, nem volt megelégedve a cserejátékosok dinamizmusával. Ott már büszkén viselte a frakká előléptetett melegítőfelsőt, még a cipzárt is felhúzta pontosan a nyakkendő helyének magasáig. Csak a selyemzsebkendő hiányzott a jobb felső zsebéből. Úgy tűnik, a teherautó egyelőre nem indul a Sinai félsziget felé, de Miskának komolyan oda kell tennie magát, hogy megússza a sejkek vendégszeretetét, hiszen az ő posztjára Pistolachi mellett jó pénzért Louis Munteanu is hozzánk igazolt a Fiorentinától. Talán már láthatjuk is valamelyiküket a vasárnapi városi rangadón.

Amúgy DP bebizonyította, hogy noha továbbra is tart a bekapott góltól és az esetleges vereségtől (a Fijjugh 4-0-s vezetésnél is cefetül fegyelmezett módon védekeztek), attól még nem felejtette el az edzői mesterséget. Látszik, hogy az első meccs alatt és után profin kielemezte az ellenfelet. Az első gyirmóti negyedóra nyomokban még emlékeztetett a főlegvári meccs elejére (értsd: a nímandok próbáltak támadni), de aztán jöttek a forgalmi rendőrt mellőző pofonok. Deac – akiről később kiderült, hogy maga volt az ideges ismeretlen – első beadása felért a maláj nyakát könyökhajlásba kapó José Pombio-féle megmozdulással, és mire a ciprusi bíró lefújta a meccset, az addig névtelenségbe burkolózó Nyeman Grodno egyenest karmatlai radzsává lépett elő.

Vasárnap az U teszi tiszteletét a Főlegváron (ajjaj, szegény 2-es tribünbeli illemhelyek! Remélem, hogy a tulaj már megrendelte az új WC-ülőkéket és kézmosókagylókat!), és jövő csütörtökön már Szófiában fogad bennünket az izraeli Petah Tikva. Azon a meccsen a sorskegyelméből az UEFA jóvoltából (micsoda eufémizmus!) már videobíró is lesz, sőt, a Fijjugh még cserezoknit is vihetnek magukkal, mert mosmá felküzdötték magukat a „pahrhasztok” közül az úri közönségbe. Amely csak táncoljon és főleg táncoltasson, sakkó mink sem leszünk gyászoló rokonsák. Andy Clark barátunknak külön köszönöm a képeket, hiszen ezen a zártkapus meccsen ő lett a KVSC-blog külön megbízott fotósa. Hajrá KVSC!