Szó ami szó, Benedek Elek fenti meséjének címe illik leginkább MU2, alias a néma levente főlegvári bemutatkozásához. Ő egyből felismerte azt, amit Manda Lóri sokadjára sem: és bejött neki.

Az Önkéntesek főlegvári látogatása előtt MU2 némileg felforgatta a csapat rendjét, de a legfontosabb változtatása az volt, hogy visszatette Deacot a kezdőbe. Felismerte, hogy a vén róka nélkül focizni lehet ugyan, de – legalábbis egyelőre – nem érdemes. Nem tudni, hogy mennyire követte a Csillagok Háborúját, de az tény, hogy anno a Baljós árnyak című, az események időrendi sorrendjét tekintve első Star Wars filmben Qui-Gon utolsó szavai ekképpen szóltak Obi-Wan Kenobihoz:

„He is the chosen one. He will bring balance. Train him.”
Magyarán: „Ő a kiválasztott. Ő majd egyensúlyt teremt. Tanítsd őt!”

És Obi-Wan így is cselekedett.

Kellenek ezek a Qui-Gonok, akik felismerik a kiválasztottakat. Ama bizonyos Égencsászkáló Anakineket. Akinek görög eredetű neve (ld. anakineó) a következőket jelenti: előre-hátra, ide-oda mozog, felráz, élénkít, serkent, gyakorlatozik, felajz. Hát kell ennél több? A mi égen-földön, elöl-hátul-középen mozgó, serkentő, a csapatot újfent egyensúlyba hozó Deacunk éppen erre való. Csak használni kéne. Akarom mondani: használni kellett volna. De a Manda Lórik eredetileg fejvadászok, zsoldosok, nem pedig Jedik, mind Qui-Gon. Mandorlini utolsó meccsein (a decemberi kolozsvári rangadót kivéve) egyre erősödő fásultság és letargia volt érezhető a csapaton: pont úgy, mint magán az edzőn, aki inkább emlékeztetett a délutáni szunyókáláshoz készülő, már megint a nemtörődömségből fakadóan nagypapásan borostás öregúrra, akit legfennebb a legújabb vérvételi és hasonló laboratóriumi eredményei tudtak volna izgalomba hozni. Aki már a meccset is inkább az ágyból, semmint a fotelből nézné. Megjegyzendő, hogy sem a főlegvári, sem a többi hazai stadion nem rendelkezik efféle pályaszéli ülő- illetve fekvőalkalmatossággal.

A fentiekkel nem azt akarjuk mondani, hogy Mu2 akár Qui-Gon, akár Obi-Wan lehetne. Messze van ő még attól. Ráadásul Deacot, a mi Égboltonkoslató Anakinünket nem is kell tanítani vagy edzeni. Ezt ő tudja magától. Csupán használni kell a jámbort, aki eddig is jobbára néma leventeként, a legkisebb panasz nélkül tűrte, hogy mellőzzék. De ha esélyt kap (és ezt most Mu2 megadta neki), azonnal megmutatja, mire képes. A hétfői meccsen nemes egyszerűséggel mindössze három (!) gólpasszra és egy meg nem adott gólra futotta tőle. Ez elvileg D3 lenne, noha igaz, hogy a három „csak” gólpasszt jelent. Bánja a kánya. Egyet, igazán tanítani valót kapott Bîrligea, hogy erősödjék az önbizalma, aztán ő szervírozott egyet Otelének, hogy rá két percre megint Deac osszon ki egyet Tahcidisznek, a görög hoplitánknak.

A 4-1-es hazai győzelmet jelentő végeredmény szépen hirdette a változás szelét, és noha Bîrligea, sőt Peter Michael, a finn atyafiaktól érkező új nigériai csatár is kitett magáért (őt is gólpasszal szolgálta ki Deac), a meccs embere változatlanul a mi Tizesingen deákunk, akiből már megint király lett, mint Márton János egykori kolozsvári színművész csodálatos előadásában előadásában hallható népmesében. De nem is kell egyelőre mást koronázni a Főlegváron. A 99-es számot magára öltő Peter Michaelnek ugyancsak sokat kell bizonyítania (Sougou szintjét nem könnnyű megugrani), de egyelőre a bizalmat meg lehet előlegezni számára. A védelmet még meg kell erősíteni, illetve még mindig nem látszik, hogy a szögletbeadásoknál ki lesz majd Vinícius utóda, de lássuk, mire mennek ebben az összeállításban.

Ha Mu2 a következő meccseken ugyanilyen ihletett, meccsek után pedig ugyanilyen szerény lesz, mint hétfő este, akkor valószínűleg több sót ehet meg a Főlegváron, mint amennyit az irigyei jósoltak neki. És egyelőre ennyi elég is. Éljen a deákból lett király!

Fotók: RJA