A paksi gólnélküli döntetlen után íme itt a főlegvári seggrepaksi. Hármat lőttünk nekijek, azokból egyet Hármatbele Lajcsi.

Az első meccsen tényleg nem olvadt le a paksi roszatom, de a főlegvári visszavágón ugyancsak szükség volt a zuhogó esőre, hogy hűtse a kedélyeket. A Fijjugh meglepően jól kezdtek, de sokáig sikertelenül rohamozták Kovácsik kapuját. Már a 4. percben csapás ért bennünket: Emerllahut valami ismeretlen sérülés miatt Djokovicsra kellett cserélni. És hogy a baj ne járjon egyedül: a 18. percben az edzőnk Ficát volt kénytelen beküldeni a szárkapocscsont-törést szenvedő Kamara helyére. A derék libériai csatárunk várhatóan kihagyja az évad nagy részét: márciusig valószínűleg beteszik a főlegvári (túl)éléskamarába.

Fica viszont már a 35. percben bebizonyította, hogy ő nem kényszercsere, és úgy bevarrta a labdát a paksi felsőbe, hogy a háturról mejjbe támadás mestereként számon tartott és Róla Elnevezett Kapitány is pillanatra abbahagyta a málnaszőr-kavarást. Szünet előtt lehetett volna akár 2-0 is ide, de ne elégedetlenkedjünk.

A 65. percben Djokovics próbálta jelezni, hogy ő is van annyira svéd, mint Zlatan Ibrahimovics, és sarokemeléssel mentett a paksi támadók elől. Az egyetlen szépséghiba azonban az vót, hogy a sarka nemcsak a labdát, hanem az ellenfél fél arcát is elsodorta vala. Mindezt a 16-oson belül, ami rövid VAR-ozás után büntetőt képeszett. Vécsei Bálintra azonban rájárt a rúd: első próbálkozását lábbal védte Ottó, akiről szintén kiderült, hogy svéd, mert beáll a kapuba s véd. Majd miután a bíró ismétlést fújt (a korán befutó Fijjugh miatt), a Vécsei másodikat mellé lőtte. Bognár György rögtön behozta Bödét, remélvén, hogy a norvég után a mi ál-svédjeinkkel is elbír. Nem így leve. Mert csak eztán kezde folyni a szenvedés keserű leve: olvadozni kezdett a paksi atom.

Ha te úgy, akkor én is úgy – gondolá Dan Petrescu, és a 75. percben beküldé Hármatbele Lajost Gjorgijevszki, Postolachit pedig Nkololo helyére. Utóbbit erősen lekívántuk a pályáról Pakson is, mert nemcsak ingadozott, mint a nádszál, hanem lassú is vala – igaz, hogy cserében legalább pontatlan is. Lajcsinak 10 percig tartott a türelme, oszt beverte a másodikat, amit 5 perc múlva a Deacba átment Korenica szögletbeadásából a Viníciusba átkonvertálódott Muhar szanzsén a hálóba fejelt. Némi viníciusi bornírt arcot is vágott hozzá a végén, ami igencsak felidézte a derék brazilunk szenvtelen pofájának picassósan szép emlékeit.

A meccs tehát élményszámba ment, sajnos azzal a szépséghibával, hogy utána a mi fiaink közül kettőnek kell felépülnie. Ennyiben különböz ama bizonyos kairói élménytől. Az öt sofőr azóta rendben van, Kamarának is hasonlót kívánunk.

Noha győztes meccs után nem illik bírózni, a meglehetősen kevés szerénységet sejtető Úri Halhatatlané (Küriakosz Athanasziou) névre hallgató ciprusi sípmester elévülhetetlen, azaz halhatatlan érdemei okán mégis kivételt teszünk. Megérdemli asz illető, mer igen fiatal, tapasztalatlan, de legalább öntelt 1-én. Az talán még rendben van, hogy valaki 30 éves takon, ami azt jelenti, hogy meglehetősen kevés idővel azelőtt hagyhatta abba kedvenc gyermekkori szórakozását (tudniillik a szardíniás konzervdobozok huzigálását valamelyik ciprusi kikötő szeméttelepének sarkában), amikor Camora, a mi csapatkapitányunk már a Bajnokok Ligájában rúgta a bőrt a Braga, a Galatasaray és a Szőr Alkesz-féle Manchester United ellen, de azt a fennhéjázó, pimasz magatartást, amit tegnap a Főlegváron tanúsított, kevés ligában (és még kevesebb kikötői lebujban vagy csapszékben) tűrnék el. Legkevésbé Kition vagy Szalamisz kies partvidékén. Utóbbi helyről származott ama Epiphaniosz, akinek az eretnekek elleni cifránál cifrább kifejezéseit szívesen aggatnánk egymás után eme kései (és tegyük hozzá: teljesen fölösleges) földije nyakába.

Az előbbi város híres szülötte kitioni Zénón, aki – jó ciprusi módra – csak azután kezdett el filozofálni Athén tarka csarnokában, miután minden vagyona a tenger fenekén kötött ki, szépen feldíszített kereskedelmi hajójával egyetemben. Úgyhogy azt a hajót sem a Kapitány vezette, sokkal inkább valami ókori Csont Muki (eredeti nevén Oszteó Mouki). És nemcsak neki lett oszteoporózisa, hanem a hajónak is. Ezt szaknyelven naóporószisznak, magyarán léknek, azaz hajólikadásnak hívják. Erről a Csont Mukinál jóval korábbi magyar szaki, bizonyos Búvár Kund tudna bővebben értekezni. Zénónra visszatérve: hiába na, ezek a ciprusiak csak akkor kezdenek el gondolkodni, miután elsüllyedt a hajójuk. De akkor aztán cefetül. Sztoikus nyugalommal.

Szóval ha eme halhatatlan ciprusi már befújta a büntetőt Djokovics ellen, sőt az ismétlést is (olyan vétségért, amit a játékosok világszerte 10 esetben kilencszer elkövetnek), akkor minimum sárgát villanthatott volna, amikor Gjorgijevszkit lábbal szájon kapta az egyik óvatlan paksi atomista. Értem én, hogy a sztoikusok némileg rokonszenveznek az atomistákkal, meg aztán nem lehet minden rúgás mellé forgalmi rendőrt állítani, de a kedves ál-sztoikus legalább akkor észbe kaphatott volna, amikor a szó szerint állon kapott derék csatárunk orrán-szájám ömleni kezdett a vér. De nemhogy sárgát nem adott, még szabadrúgást sem, a vélelmezhetően pirosat érő megmozdulás okán indokolt VAR-ellenőrzésről nem is beszélve. Jó, hogy Emerllahu és Kamara után ott helyben nem fogytunk ki Gjorgijevszkijből is.

A Fijjughnak komoly elismerés jár az önuralmuk megőrzéséért, de az UEFA jól tenné, ha a ciprusi kikötői söpredékbe oltott, hátulgombolós takonpócot a munkahelyéről sztoikus nyugalommal fűszerezett farbabillentéses módszerrel kitolonszolnák, és a foci elemi szabályait ismerő, valamint a dolgokat a helyükön kezelő bírókat küldene az általa rendezett meccsekre. Az egyáltalán nem Úri (és hála Istennek: Halandó) füttykomédiásnak pedig azt kívánjuk, hogy süllyedjen el valamelyik valódi vagy képletes hajója, hátha észbe kap. Vagy delegálják valamelyik athéni csapat meccsére, ahunn a hasonló viselkedésért valószínűleg helyben folyósítandó állon kapás jár neki, mindjárt az Agora melletti Tarka Csarnok (hé sztoá hé poikilé) csodás fedele alatt, hogy az összes, oda nem festett csillagokat egyenként is észreveszi, majd a fejéhez kap, hogy a maradék eszét ki ne rúgják belőle a verekedésbeli alaposságukról méltán hírhedt helybéli szurkolók.

A Paksnak sok szerencsét kívánunk Maribor ellen: hadd igyák örömmel Mari borát a második forduló végén. Mink pedig előbb Bukarestben késleltetjük a helyi gyorsvonatot (a Rapidot kisiklatni vóna jó), majd jövő csütörtökön nekimegyünk Luganónak, amihez a siker érdekében nem árt előzetesen jókora lúganyéba lépni. De erről majd a mekfojtatásban értekezünk bővebben. A viszontírásra!

Fotók: RJA