Úgy tűnik tekintettel van rám a Kolozsvári Vasutas, ha élőben nézek meg egy meccset, akkor nyernek a fiúk. Az előző bajnokság utolsó fordulójában öt rúgott góllal kényeztettek, a Páfosz ellen egy góllal nyertek, most meg hármat rúgtak a Botoșaninak. Mit mondjak? Meg voltam elégedve a szolgáltatással.

Mondjuk vasárnap este egy darabig nem értettem, hogy miért csak három góllal nyertek öt helyet, de aztán megvilágosodtam. McPásztori mester sajnos ezúttal nem ült ott velem a lelátón, ezért a hiányzó két gól. Azért emiatt egyikünk sem volt elkeseredve. Én már csak azért sem, mert a Kolozsvári Magyar Napokon múlt hétfőn megérkeztem és csak most, hétfő délelőtt hagytam el újra a várost. De legalább egy hétig kicsit otthon voltam, annak ellenére, hogy lassan már hét éve nem ott fizetem az albérlet árát. (Hej, csak azok az ingatlanpiaci realitások ne lennének!)

Csütörtökön és vasárnap üdítő volt látni, hogy szinte két teljesen egyformán erős sora van a KVSC-nek. Ez határozottan jó előjel erre az idényre nézve. Azután meg jó volt látni, hogy a hazatérő tékozló fiú, a mi Đokovićunk esztétikai szempontból fölöttébb reprezentatív gólt lőtt szabadrúgásból. Jó volt nézni Louis Munteanu játékát is, agilis a srác és eljön majd egyszer a nap, amikor ki is használja a helyzeteit. És persze jó volt ismét régi helyemen ülni a lelátón.

Aznap este egyedül az esti nagykoncerten találtam kivetnivalót. Ünnepi hangulatban értünk oda a Főtérre, amikor azt láttuk, hogy az előadó nem ejti ki annyira tisztán a szavakat, mint fénykorában, a gitár hangerejét a hangmérnök feltekerte, hogy amennyire lehet elrejtse az egykor szebb napokat megélt énekes önmagához méltatlan hangját. Egy régi ismerősöm meg is jegyezte: „el ne hidd, hogy nyílik még a részeg Rózsi”. Vajon mire célozhatott? Fogalmam sincs.
De mindegy is. A Főlegvári nyári este szépségét ez sem tompíthatta. Minden a legnagyobb rendben volt. Fel a fejjel Tisztelt Asztaltársak!