Nem volt jó meccs, de győzött a Kolozsvári Vasutas. Ezzel a mondattal gyakorlatilag mindent el is mondtam, amit a Páfosz elleni Konferencia-liga selejtező mérkőzésről el lehet mondani.

A találkozó csak addig volt izgalmas, amíg Korenica remek egyéni megmozdulásával meg nem szerezte a vezetést a csapatnak. Deac kiállítása után borítékolni lehetett, hogy a mérkőzés legfeljebb nyomokban fog izgalmakat tartalmazni. Volt is két ziccere az emberfölényben játszó Páfosznak, de azokat kihagyták. A vendégcsapat finoman szólva sem tűnt túl acélosnak, talán másnap délig sem találtak volna be, ha addig tart a mérkőzés. Minden esélye meg van a KVSC-nek a továbbjutásra. Dan Petrescut ismerve idegenben jó lesz a 0-0 is. Szót ejthetnénk a szerb bíró teljesítményéről is, de ilyenje neki sajnos nem volt. Különben sem kenyerem a bírózás. Ellenben, ha kommentben mégis felsorolnátok Tisztelt Asztaltársak a szerb úriember teljes családfáját vegyétek úgy, hogy sűrűn bólogatok közben.

Ha a meccs nem is volt túl szórakoztató, a lelátón a hangulatra nem lehetett panasz. Mindig kellemes kilátogatni a csapat meccseire. Igaz a bemelegítéskor nem voltam kibékülve a stadion lemezlovasával, de ennek a rockzene iránt erősen elfogult ízlésem lehet az oka. A félidőben azonban már a dj-re sem lehetett panaszom. Azért is jobb a lelátón nézni egy mérkőzést, mert az ember olyasmit is lát, amit a tévénéző nem. Például, hogy a nyári meccseken érdemes szélsőt játszani, mert az ember, esetünkben játékos, így sokkal könnyebben hozzáfér az enyhülést nyújtó vízpalackokhoz amikor épp játékmegszakítás van. Miután a mérkőzés az elejét leszámítva nem tartogatott érdemi izgalmakat módomban állt figyelni az ilyen apró, jelentéktelen részletekre is.

A végén meg újfent megállapíthattuk, hogy a Mesternek már megint igaza volt, amikor leírta: „minden jó, ha vége van”. Pofán vágtuk a Páfoszt. Ezúttal is Tuskó Hopkins jelmondatával búcsúzom. Fel a fejjel Tisztelt Asztaltársak!