Keltmintfent, mert le se feküdt, főlegvári úrlakodásunk valahányadik hajnalán meglehetősen. Sok a tárgyba kívánkozó tényállás, amit felsékkel bátorkodom közleni ugyanvalóst. Mert nagy dolgok estenek ám mifelénk, még a portszaidi likőrösállványnál is nagyobbak. Pedig az is felvert nagy port Szaidban, amikor ráesett Wilson Hutchins első osztályú különilletményes fűtőre. Wilsont négy év előtt szakképzett kazánkovácsnak igazolták, de ez a minősége abban a helyzetben nem segített rajta. Persze attól még fenntartom az akkori álláspontomat, miszerint az egész Földön, így a portszaidi Elintéző nevű kocsmában is működő gravitációért nem vállalhatok felelősséget. A likőrösállvány, kérem, arra dől, akire akar, minősítésétől függetlenül, mert a gravitációt az ilyen úri marhaságok nem érdeklik.

Szóval nagy dolgok estenek a Főlegváron, melyek elsorolásába belefoghatni vagyok szíves felsék kedvéért mindazonáltal. 1-lőször is, a csapat nem leve bajnok 6-odszorra is. Pedig eleget 5-öltünk, 6-oltunk. Vagy talán éppen emiatt? A végén már attól is rettegni kezdénk, hogy a 3-dik helyről is lemaradunk, oszt idén nincs európai kalandozás. Márpedig anélkül elég unalmas magyarnak lenni. Eszt nemcsak a történelemkönyveknek, hanem nekem is elhiheti Felsék.

A 3-dik helyünk azért kerüle veszélybe, mert Hadzsi, aki egyébként (ez is jó szó!) megérdemlé, hogy idén bajnok legyen, úgy begorombula csapatostul, hogy az utolsó meccsen elpáhola minket. Ilyen kellemetlen meglepetést legutóbb Mr. Tejo szerzett nekem ama lengő horogütéssel, amitől a „Kedélyes Matrószok” spór Egylet- és Asztaltársaságot kirántottam magammal az utcára. Ők sem szívesen emlékesznek erre a váratlan megismerkedésre. Szóval Hadzsi volt éppen a Mr. Dejó, és úgy odasózott nekünk, hogy ha a Székely Hadosztály nem lép köszbe, hogy a Krajovát letoloncolja a dobogórul, akkor mink a következő évadig őrölhetnénk a port a markunkban. De ami igaz az igaz: a Székely Hadosztály idén megmenté vala az valagunkot. Olyan úriemberek valának azért a kupadöntőért (amit talán kissé túl szép eredménnyel adánk oda nekik, ha ugyan maguk el nem vették vala tőlünk), hogy meg a szingapúri klubokban is ritka olyat találni. Főleg mióta Hobbó Fischer szabadulása okán a Velő is meghalt. Mert ugyebár hat pontot kaptunk tőlük a rájátszásban (amit magunk gyűjtöttünk össze, azt nem nehéz felsorolni), aztán minden ellenfelünket megbotlasztották, majd a végén kipofozták előlünk a jobbról előzni kívánó oltyánokat.

Ezért volt asz, kiráji fensék, hogy az utolsó bajnoksági meccs végén mégis örülhettünk a harmadik helynek meg az európai kalandnak. De amíg a Főlegvár kapitányi hangoscsövén azt mondogatták, hogy milyen hős vót a csapat, mert harmadikként mehet az európai kupákba, addig mink a 2-ős lelátón folyamatosan és hallható szóval jegyeztük meg jó néhány százan, hogy „Sepsi! Sepsi!”. Nemcsak azért, mert az igen helyénvaló közbe szólás ilyenkor, hanem mert ez vót az igazság.

Mindeközben a mi szeretett DéPé-nk lent a pályán megint átment Állatmenhelybe, de úgy, hogy néhány nap múlva a maga módján még bocsánatot is kellett kérnie a tévében. A bajnoki címvédés elmulasztása mellett esz a tényállás is eredményeszhette, hogy ha nem is balegyenessel, hanem közös megegyezéssel, a kézenfekvő balegyenes mellőzésével, szelíden kitolonszolták a Főlegvárról. Szerintem nem végleg: visszajön ez még, mint Alva Rez Almirába, mert a Főlegváron főleg az ő köz- és részvénytársasága működik jelenleg. De most elment Koreába, ami jót tesz neki a nézőpont váltás dolgában. A Radzeerrel is kikötöttünk ott néhányszor, és noha elég ferde szemmel néztek ránk, nagyon kedvesen fogadtak. Nézőpontot is váltottunk, mert mink lementünk a partra, ők pedig feljöttek a hajóra, és egy pillanatig ebből a két pontból néztünk egymásra. De amikor a hajót el akarták volna kötni, hogy még távolabbi nézőpontból szemlélhessenek bennünket a parton, amint bambán bámulunk kifosztottságilag, hát csak feljöve a fenékből a Róla Elnevezett Kapitány a rengeteg eszével, no meg a félelmetesen félméteres forgó pisztolyával. Oszt mindjárt visszaváltottuk a nézőpontokat. Különösen a házigazdáink, amikor Piszkos Fred pisztolyának csövébe nésztek. De erről majd máskor.

Hát mivel DéPét most éppen kényszerüdültetésre küldték a Főlegvárról, kellett valaki, aki átveszi a helyét. Esz mindig így van. Néha két embert is helyettesíteni kell. Felsék emlékszik, hogy trónörökös koromban az ingó nyitó viselet felöltésével egyidejűleg a Nono-Holasztárlulu hajón magam is két műszakban dolgoztam öt héten keresztül Tahitiig, meglehetősen kevés alvás kíséretében. Ezért kellett némi álomkórt előidéznem az utasok között. A Főlegváron viszont DP távozása nem álomkórt, hanem álmatlanságot okozhatott.

Előbb azt hittük, hogy a Székely Hadosztály győztes vezérét, Bergodi mestert hívják ide, márcsak amiatt is, mert olyan szépen eltakarított mindent az utunkból. De mára kiderült, hogy a vén Citad Ella egykori fiatal barátnője, a kissé frivol Vándor Lili férfi áltér egója, Mándor Lini gyün a Főleg várba. Asz igaz, hogy az előző főlegvári megbízatása sikeres vót, de az is elég köztudott (milyen jó szó ez is!), hoty ez a Mándor még a mi sorskegyelméből ideiglenesen megboldogult DéPénknél is védekezőbb edző. Nem mintha sokan lennének ilyenek ezen a golyóbison. Persze a csatársor nyeri a meccset, a védelem pedig a bajnokságot (azért Tüskés Vanek bölcsessége sem rossz, hiszen az nevet utoljára, aki először üt), de azért aszt tudni kell felséknek, hogy ezzel a Mándor Linivel magát Kata Naccsót, a nemzetközi vén boszorkányt engedtük bé magunk közé. Na majd elkábít bennünket a maga kotyvasztotta internacioná-lével.

Én arra számítok, hogy esz asz élemedett talján némber fog felordítani, amikor meglátja Citad Ellát, és rögvest kikaparják egymás szemit a sorskegyelméből. Esz nálunk már esedékes régen, herceg. Mándor Lini hét évig volt az Inter játékosa (ami Batáviában is sok, nemhogy az Internél), védekező középpályás poszton. 180 meccsen 9 gólt rúgott, oszt van egy bajnoki címe és egy UEFA kupája. Nem akarom ijesztgetni vele felségedet, de Citad Ella sem kis teher, erre jön még egy. És eszt a döntést már be is pikkelyezték a Főlegváron törvénynek, noha kétlem, hogy cipő nélkül, fesztelenül és bölcsen tanácskosztak volna, a Lex Fülig értelmében. Persze az is lehet, hogy egy év múlva ő is ott ül majd, mint az öreg Firminné a főlegvári asztal mellett, de jól fejbeütve. És majd tőle is meghitten búcsúszkodunk a fenékbe. De ha Mándor Lini annyira nagyra van a védekeszéssel, és esz okán szállít nekünk egy új Piccolót, akkor nem vágom szájon azonnal, hanem néhány hónapig mérlegelek, mert esz jó uralkodói tulajdonsák. Ha pedig mégsem válik be, akkor őbelőle is elkészítik a Főlegvári konyhafőnök specialitását, a nyársra húzott nyárspolgárt, amelyet különféle spanyol előételek kíséretében leszek szíves felséknek, kedves nejének és legkékvérűbb, kellemetes öreganyjának tálalni.

A királyi ex-José pincér, sajátúlag.

U. i. Manda Lóri lehet még jobb fogás lett volna… (bmiky)