Ezzel a rövid köszöntéssel fogánk kezet Bmiky barátommal a ma délelőtti győzelmi lakoma után. Merthogy a KVSC nyolcadszor lett bajnok, és ezen belül ötödszörre zsinórban, a Krajova felett aratott főlegvári 2-1-es győzelemmel. Sört!

Ízlelgetem: ötödször. Ötöd Szőr – mondaná Fülig Jimmy – anyám másik fivére, a családban ötödik, latinul Quintus, ami a kvintesszencia mellett az egyéb esszenciákat is észbe juttatja, mint például a rumot, amelyet volt szerencsém ezúton szíves-örömest Bmikynek szerválhatnom mindazonáltal. Mert a rum, különösen ha én szállítom királyian, a Főlegvárott legott győzelmet képez. Eszt a legújabb rögeszménket pikkelyezénk be legutóbb Bmiky kartáccsal a Főlegvár újabb tiszteletreméltó hagyományai közé, a hirtelengyütt májusi hőségben, levett cipővel, teljesen fesztelenül és kövezetten.

Merthogy nemcsak a rum fontos, hanem a szállító is. Eszt annakidején az alkoholtilalom (a gyengébbek kedvéért: Volsted-pikkely) hatására ama engem kitolonszolt nagyobbacska szigetben, amit nagyképűen Amerikának neveznek, mindenki tudta. Még az Ál-Kápóné is. Mert az igazi én voltam rum-csempészésileg. No persze nem „nehész csempészileg”, hiszen a „nehéz csempésszel” a magamfajta, a „felső ezerhez” meg a „Hűséges Almák” klubjához tartozó szakmánybeli még trónörökös korában sem állhatott volna szóba. Esz kézenfekvő. Pontosan úgy, mint a rumosüveg az én Mikim markában mérkőzés után. Röviden elmélkedénk arról is, hogy a csapat még nagyobb sikere céljából lovagi nevét Borosról Rumosra cserélhetné, de erre még innunk kell, hiszen az úrlakodás ebben a világban nem tréfadolog. Ihletésül meghallgatjuk majd hozzá a Metropol örökzöld slágerét, a Rum-bluest.

Szóval újfent bajnok a KVSC! A Krajova elleni meccsen az első pontrúgásból Deac gólpassz, Boateng fejesgól. Utóbbi nemcsak nálam a meccs embere, hanem többek szerény nyomott véleménye szerint is: azt a zsonglőrködést, amit szinte kifacsart lábakkal, pók módjára labdaszerzésileg bemutatott, egyszerűen csak bámulni lehetett. Egyébként mindenki felülmúlta önmagát ezen a találkozón: Paun, aki a múltkor lőtte az első gólját, most hallatlan eleganciával engedte át a második gól megszerzését Debeljuhnak, a védelem ott volt, ahol kellett, Bordó Jancsi úgy dolgozott, mint a gőzgép, talán nem véletlenül Ronny da Silva iparosmunkáját juttatta eszembe tíz évvel ezelőttről. A rém lusta Ormányira orrolhattunk némileg, de odaseneki: úgyis zokog a regát! És ehhez mi már csak még egy pohár rumot kérünk!

Lesz még poszt, de most úgy berekedtem, hogy az ujjaimat sem bírom mozgatni. Így hát torkom szakadtából írom, hogy ettől kezdve NEKÜNK NYÓC! Hajrá KVSC, szép volt, Fijjugh (és legalább olyan izgalmas)!

Fotók: RJA