Igen, tisztelt Asztaltársak, a főlegvári együttes az év eleje óta paráználkodik. No nem mással: magával a focival.

Az idén a negyedik döntetlenét hozta össze a KVSC, eggyel többet, mint amire már a 18 karikás bélyeget rá szokták sütni. Igen, ama bizonyos XXX-ről van szó, amit ma este, az aradi csapat ellen XXXX-re sikerült kibővíteni. Sajnos ezek a tartalmak – mármint az előző három döntetlen (juhokkal 3-3, Botos Sanyiékkal 1-1, Krajovával 1-1) kiegészítve a mai, UTA elleni góltalan végeredménnyel – lassan kimerítik a bármely értelemben vett paráznaság fogalmát. A csapat játéka “elszajhult”: a fiúk inkább gyakorlatoznak ahelyett, hogy betalálnának, Dan Petrescu pedig sokadszorra “cseréli el” magát (most legutóbb Bordeianut hozta be érthetetlenül, majd őt cserélte le még érthetetlenebbül). Az embernek önkéntelenül is Ady költeménye, A félig csókolt csók jut eszébe:

Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.
Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.
Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.

Na, az a holnap tényleg jöhetne már. Úgy tűnik, hogy valami meddőség lett úrrá mindenkin: Deac bemutatta élete legnagyobb kihagyását, a többiek sem csillogtak, Ottó kivételével, aki kétszer egymás után védte ki az aradiak szemét, és egyetlen egyszer sem hibázott. Akkor sem, amikor megfogta a kapu felé tartó labdát, amely Deac és Manea védekező akciójából csorgott “hazafelé”, a hazaadás legcsekélyebb szándéka nélkül. Ez azonban nem zavarta Costreie bírót, aki sorozatban hozta meg a képtelennél képtelenebb, a mieinket hátrányba hozó ítéleteit, és befújta az Ottó kapujától 5 méterre elvégzendő közvetett szabadrúgást a “hazaadás” büntetéseként. Ugyanő húzta az időt is (igen, a bíró) a meccs végén, de ez sem mentség.

A fejekben rendet kell tenni, és most kivételesen nem a játékosokkal kell kezdeni (akik állítólag három hónapja nem kapták meg a gázsijukat), hanem az edzővel. Ha DP össze tudja szedni magát (amennyiben a széke nincs veszélyben négy X után!), akkor a csapat megint feltápászkodik és folytathatja a menetelést az újabb bajnoki cím felé. Nem az a kérdés, hogy hány ponttal végzünk a juhok előtt az alapszakasz végén: a dolog azon múlik, hogy a fiúk elhiszik-e magukról: ők a bajnokok? Minden érzékelés kérdése. Ahogy a szakik mondják: your reality defines your perception. Remélhetőleg a meddő paráználkodás helyett Medgyesen már megszületnek az idei évet és a jó hangulatunkat megtermékenyítő, győzelmet hozó találatok. Hajrá KVSC!