Három új közlésbe valónk van, kedves Asztaltársak. Két győzelem a pályán, egy pedig a tárgyalóasztalnál. Az élet szép.

Vegyük szépen sorjában. Az első győzelmet (legutóbbi írásunk óta) Konstancán aratta a Vasutas, amikor a mozdonyt nem képeszték át ugyan hajóvá, mint a kies Rejtő-regény még kiesebb korallzátonyán megfeneklett cirkálót vonattá, de azért annak rendje és módja szerint, szanzsén nekiment a helyi fárosznak.
Konstancán egyébként megizzadtak a fiúk a győzelemért. Manea hatalmasat mentett a gólvonalról, és a sárgája ellenére végig hasznos maradt. Ali bég, sőt Sacko is besírták magukat a kezdőbe, de a szünet előtt az egyre jobb formába lendülő Costache gólja jelentette a különbséget. Ali bég helyére Debeljuh, Sacko helyére Păun állt be, aki Camorától átvette a gólpasszoló szerepét, amitől a Costache helyére beálló Chipciu elértette a célzást, és bevitte a második, döntő találatot. Ebből ilyenformán kétgólos szovjet győzelem született.

A „szovjet” jelzőt nem azért aggattuk rá, mert a küzdelem helyszínét csak a Fekete-tenger választotta el az egykori keleti birodalomtól, hanem mert a gólszerzők (Costache és Chipciu), illetve a gólpasszolók (Camora és Paun) neveinek kezdőbetűiből az a bizonyos CCCP (első látásra ejtsd: CöCöCöPö, beavatottaknak: SzöSzöSzöRö) rövidítés áll össze, amelynek utolsó betűjét oroszul (illetve a Cirill-betűk ősének számító görög nyelven) R-nek kell kiejteni, de amely éppen a mi tájainkon hosszú és rettenetes évtizedeken át a Союз Советских Социалистических Республик (a gyengébbek kedvéért: Szojuz Szovjetszkih Szocialisztyicseszkih Reszpublik, a még gyengébbek kedvéért, akiknek valószínűleg olvasniuk sem szabadna e blogot: Szovjetunió) kietlen valóságát jelentette. Ez a CCCP borította homályba a konstancai világítótornyot is.

Aztán érkezett az FC Arges a Főlegvárra. Amint a Dacia is igyekszik kikupálódni az 1980-as évek színvonaláról, Pitesti város helyi csapata is próbált lépést tartani ezzel a fejlődéssel. Na de a Főlegváron sem most találták fel a közvetlen befecskendezéses hajtóművet. Miután a két kapus: Hindrich Ottó és Greab minden lehetséges bravúrt bemutattak, viszonylag későn, de még bőven a lefújás előtt Debeljuh porlasztócsúcsa megtalálta az ellenfél kipufogószelepét. Az is igaz, hogy ehhez a találathoz Ormányinak a Renault dci-motorjaira emlékeztető francia dugattyúja is kellett, amelynek a hengerben (értsd: a labda útjának légifolyosóján) kifejtett 20:1-es kompresszióaránya még a megpattanó labdát is a horvát csatár lábára segítette. Debeljuh immár nem lőtt a kapus szeme közé, mint korábban, hanem a berobbantott keverék szépen átsuhant a hengerfejtömítésen, és megpihent a fociban közönségesen hálónak nevezett égéstérben.

Égett is az Arges, mint a Reichstag, főleg azután, hogy a 72. percben megszerzett vezetés nyomán Dan Petrescu nem a csuklós buszt, szaknyelven „autóbázát”, hanem egyenesen a „wide load”, azaz „túlméretezett nyomtáv” (hazaiak kedvéért: „gabarit depasit”) feliratú tehervonatot húzta be a kapunk elé. Debeljuh helyére jött Bordó Jancsi, Paun helyére pedig Burcă. A déli csapat egyszeriben rájött, hogy Havaselvéről könnyebb volt átjutni a Kárpátokon keresztül a Főlegvárra, mint a félpályáról Hindrich Ottó kapujáig. Oszt ennyi vót. A gólszerző és gólpasszoló kezdőbetűi alapján ez afféle OD-győzelem volt, ami bizonyos körökben az „overdose” (= túladagolás) rövidítésének felel meg. Mivel Európa egyik-másik országában lassan törvényesíteni akarják a marihuána használatát, az efféle túladagolások a kontinensre is begyűrűzhetnek. Mivel azonban az 1-0-ás győzelem még nem számít túladagolásnak, mink hadd maradjunk ennél, és a marihuánát elfelejtve maradjunk a Mari hónaljánál.

Hindrich Ottót megdolgoztatta mindkét ellenfél, de prímán állta a sarat, nem ritkán parádésan védett. Munkáját és meccsvégi interjúját még az a tetű dzsidzsisportos Radu Naum is megdicsérte, aki egyébként egy kanál vízben fojtana meg mindnyájunkat, és akit nyilván sok KVSC-drukker szívesen toloncolna ki saját kezűleg a Főlegvár legmagasabb pontjáról, fényes nappal, derült égből, ólmosbot közbejöttével, mondjuk a fentről zuhanó ember kivételével mindenki számára páratlanul gyönyörű kilátást biztosító Bellevue Belvedere szálló tetejéről, ha netán oda rángatná őt a magasságos rákfene. Az már csak hab a tortán, hogy a Sepsi is megakasztotta a juhokat (egyébként a székelyek győzelmet érdemeltek volna), így tíz pontnyi előnnyel mehetnek a fiúk karácsonyi vakációra.
Maradt tehát a zsinórban kilencedik győzelem, ráadásul a Bundásligában – Ottó külön érdemeként! – egyetlen kapott gól nélkül. És – utoljára, de nem utolsó sorban – maradt az edzőnk is, akiért a sóher regáti szövetség sajnálta kiperkálni a kivásárlási árat. Tartsák meg a pénzüket, mink pedig az évek során íme kedvencünkké vált Borzunkat. Hajrá KVSC!

Fotók: RJA