A KVSC amolyan francia-olaszos nyájassággal (avec = con = -val, -vel), azaz a francokkal/francokba vagy fenékbe, de nem minden stílust nélkülözve búcsúzott az idei Európa Konferencialiga csoportkörétől a korábban annyira necces Jablonec elleni főlegvári győzelemmel.

Adieu, conférence! – írhatnánk a vájtfülűek kedvéért, de ezen a blogon többé-kevésbé Latouret, Favre és Potrien őrmesterek módján, nagyjából a marseille-i kikötő és talán még inkább az orani székhelyű toborzóközpontba zsúfolódott „piszok bleu”-k számára is érthető színvonalon műveljük La Fontaine, Dumas, Victor Hugo és Balzac csodaszép lingváját, némileg talán közelebb Villon, vagy még inkább Baudelaire stílusához, már ha valaki fel tudja idézni a szimbolista klapec híres francia költő nagy port felverő kötetének címét A rossz virágairól (Les fleurs du mal, de azért ebbe a szövegbe bele nem dumál). Amely kötet ennél nagyobb port már csak akkor verhetett fel, amikor a Gare de l’Est felé induló, nem is enyhén spicces Ady Endre dühében az egyik párizsi irodalmi kávéház lebuj söpretlen padlójához vágta a magyar Ugar felé indultában, holmi érmelléki hullákat szállító vasszörnyetegen, nom du nom.

Kezdjük talán azzal, hogy ennek a meccsnek a becsületen kívül egyéb tétje már nem vala a főlegvári fijjugh számára. Az edző becsületére legyen mondva, ezzel együtt a lehető legjobb kezdőt küldte a pályára, becsületből. Mindnyájan megittuk becsületből a megfelelő alkoholt (rumos teát, stb.), hogy rajtunk aztán ne múljon – ahogy Hlavács cipész is védte vala a légió becsületét hasonló indítékok és számos hidroxilcsoportot tartalmazó szerves vegyületek birtokában Az előretolt helyőrség lapjain.

Mindeközben Jabloneccesék azzal az egyértelmű képlettel léptek pályára a Főlegváron, hogy győzelmük esetén kis szerencsével még megcsíphetik a csoport második helyét, megelőzve a Randers csapatát, és ezzel osztályozó mérkőzést játszhatnak az egyenes kieséses szakaszba való továbbjutásért. Ehhez képest az első félidő statisztikája imígyen festett: labdabirtoklás 54% ide, kapura lövések aránya 6-6, ebből kaput eltaláló lövések 2-0 ide (mindez természetesen becsületből), s ebből az egyik ráadásul gól lett. De milyen! Manea beadását a 45. percben Debeljuh olyan pontossággal fejelte a pipába, hogy majdnem a két cső találkozásánál pattant be a bal kapufáról a csehek hálójába. Már ekkor mondtam, hogy a végeredménytől függetlenül „what an exit!” (meccsoda lelépés!) – minden túlzás nélkül Lajos Berci kilenc esztendős búcsúgólja jutott eszembe az Old Traffordról. Ahhoz hasonlóan ez szintén becsületgól vót, de rendesnek is bőven megtette.

Ha pedig valaki aszitte volna, hogy ezzel vége, a második félidő még tetézte az örömöt: az edző kegyeibe újból beférkőző, a 73. percben becserélt Ali bég alig kilenc perces pályán tartózkodás után úgy indítá el a kirobbanó Costachét, hogy az már lassan bejáratott módon szervírozta a gólpasszt Debeljuh második találatához. A 82. percben beállt tehát a végeredmény: KVSC–Jablonec 2-0. A csehek lógó orral vonulhattak lefelé a pályáról.

Hát ilyen elegáns európai búcsú után csak remélni tudjuk, hogy Dan Petrescu, a korábban Állatmenhelynek (Pet Rescue) meg borznak titulált, de egyre kevésbé morcos edzőnk (aki az utóbbi nyilatkozatai során olykor még mosolyogni is megtanult!) itt marad a csapatnál. Azt talán megértenénk, ha a beígért mesés summáért mégis átigazolna az arabokhoz (hiszen a csavargók királyának axiómája szerint a pénz az egyetlen jó, amiből nem árt a sok), de azt már végképpen nem, hogy a főlegvárival azonos gázsiért a tetű válogatotthoz menjen a Regátba. Ehelyett inkább ajánljuk (neki) magunkat!