A KVSC viszonylag sima kétgólos győzelmet aratott a Sepsi fölött, részben az exek törvénye, részben pedig a székely csapat önbizalomhiánya miatt.

A bajnokságban és az európai porondon egy-egy vereséget elszenvedő főlegvári csapat számára bizonyos értelemben pszichológiai momentum következett a Sepsi kolozsvári látogatásával. A stadionok újbóli bezárását elrendelő kormányrendelet értelmében a találkozó nézők nélkül zajlott. Nem tudni, hogy ez a körülmény hozzájárult-e (s ha igen, milyen mértékben) a mérkőzés és a végeredmény alakulásához, mindenesetre a fiúktól jóval összeszedettebb játékot láthattunk, mint legutóbb. Látványosságról ugyan merészség lenne beszélni, de DP focija nem is a látványról, hanem az eredményről szól. Jelen helyzetben kiemelten csak az eredmény volt a fontos, hiszen az tartja az edzőt a helyén. Úgy értem, nem fizikailag a kispadon (ahhoz a most is sárgát szerző DP esetében nem tudom, mire lenne szükség), hanem az állásában.

Kiemelkedő játékot nem láthattunk ugyan, de a Sepsi kezdeti lehetőségei ellenére (lásd pl. Aganovic lövését a 13. percben) a biztonságos fölény érzete szinte végig megmaradt, annak ellenére, hogy ez a fölény nem feltétlenül mutatkozott meg sűrűn ismétlődő gólhelyzetekben, ziccerekben ésatöbbi. Ehelyett a jól bevált DP-recept szerint a 24. percben megérkezett LSD-nek (értsd: Lusta, Semmittevő Deacnak) a székely védelmet elbódító szögletbeadása, amelyet – a juhokhoz korábban elszalasztott Vinícius hiányában – a főlegvári LSD-től meg nem szédült ex-székely Buhenna fejjel juttatott Niczuly Roland kapujába. Kellemes meglepetés volt azonban, hogy a csapat ettől kezdve nem állt be védekezni, hanem továbbra is ellenőrzés alatt tartotta a találkozót.

A második félidő Róma egykori Réme számára is meghozta az izgalmakkal kevert siker élményét: miután az 52. percben a tizenhatoson belül elgáncsolták, a veteránnak számító Culio állt a labda mögé büntetőt rúgni. A rémesen gyenge rúgásból egyrészt kiderült, hogy Culio inkább egykori, semmint Rém, másrészt viszont mégis bekövetkezett a maroknyi székely igazi fájdalma: Niczuly Roland, a Sepsi kapusa, aki a pályán szereplő játékosok származása alapján a szó legszorosabb értelmében maga volt a maroknyi székely, első ízben rátette a markát a nem különösebben jól lőtt labdára, az azonban most nagyobbnak bizonyult a kézdivásárhelyi székely maroknál: kipördült belőle, és mozgás közben olyan vargabetűt írt le, ahogy általában a székely ember a fejét szokta vakarni. Úgy tűnt, hogy magától be is megy, de Roland megpróbált utána nyúlni. A labda konkrétan a gólvonalon pörgött, pöndörödött, csavarodott, tekeredett, mint ama bizonyos ribonukleinsav a székely barkochba játékban,* amikor az odaszaladó Culio lába egy árnyékszékely-paraszthajszállal korábban ért hozzá, mint Niczuly porladó marka: a labda így végül bekerült a hálóba. Ezzel szerencsére meg is oldódott a hiányzó gólvonal-technika és a szintén hiányzó VAR dilemmája a bírói stáb számára, főleg mivel e Chivulete által vezetett kiváló együttes partjelzői legalább két alkalommal intettek lest, amikor erről szó sem volt. Ki tudja, hogy a labdát, amely lényegesen kisebb pl. Omraninál, észrevették volna-e, amint éppen áthalad a gólvonalon?

A fentiekkel már nagyjából meg volt pecsételve a Sepsi sorsa, annak ellenére, hogy DP hiperóvatos stratégiájába némi hiba csúszott: az egyetlen sárgát szerző Boatenget (nehogy még egyet inkasszáljon) ugyan gyorsan Bordeianura cserélte a főlegvári edző, de arra nem számított, hogy Bordó Jancsi éppen most szolgál rá a nevére, és két perc leforgása alatt előbb besárgul, majd átmegy vörösbe. Tíz perccel a rendes játékidő vége előtt az Erőben így némi zavar keletkezett (ne feledjük: a Sithek fénykardja általában izzó vörös, csaknem bordó színű), de mégsem akkora, hogy valóban felboruljon a második büntető következtében beállt eredmény. Culio gólja egyébként nem közvetlen pontrúgásból származó találatnak számít: derék argentin veteránunk tulajdonképpen akciógólt szerzett, amelyhez a maroknyi székely gólpasszt Niczuly Roland marka szolgáltatta. A Sepsi talpra állását változatlanul óhajtjuk, hiszen különösen Bergodi vezetésével a csapat többre és jobbra érdemes. Hozzánk szombat este a Voluntari csapata érkezik, és ha nem is feltétlenül önként, de reménység szerint pont nélkül távoznak majd a Főlegvár gyepéről. A következő viszontírásig: Hajrá KVSC!

Fotók: RJA

* Két székely barkochbázik.
– Gondoltál-e?
– Gondoltam.
– Tekeredik-e?
– Igen.
– De csavarodik-e?
– Igen.
– S hát pöndörödik-e?
– Igen.
– Osztán siríttődik-e?
– Igen.
– Akkor dezoxiribonukleinsav.