A KVSC látszólag megállíthatatlanul menetel a hazai bajnokságban. miközben a nemzetközi porondon záporoznak a pofonok. Vajon a csapatot pofozzák ki, vagy az edzőt?

Nem könnyű a klub és a csapat jelenlegi állapotát jellemezni. A részletekhez olyan belső információkra lenne szükség, amelyekkel nem rendelkezünk, a találgatás pedig adott esetben keveset ér. Annyi mindenképpen megállapítható, hogy Sumi „támadófocija” kisebb-nagyobb buktatókkal, nem ritkán némi szerencsével egyelőre működik a Bundásligában – noha elsősorban a szerényebb csapatok ellen, hiszen többnyire azokkal találkoztunk. A vasárnapra tervezett juhok elleni meccs ezügyben is érdekes tapasztalat lesz, hiszen Edy személyében nemcsak jó edzőjük van, hanem olyan is, aki alaposan ismeri a KVSC öltözőjét. Az más kérdés, hogy Dzsidzsi mennyire hagyja majd őt dolgozni, de ez nem a mi gondunk.

Nemzetközi szinten látszanak inkább azok a gondok, amelyek – legalábbis egyelőre – meghaladni látszanak Sumi edzői képességeit. A némileg hályogkovács-hozzáállás, a korábban orrvérzésig begyakorolt és olajozottan működő csapatmozgások, helyzetkidolgozások részleges elhanyagolása mind a négy eddigi ellenfelünkkel szemben megbosszulták magukat, noha nem végzetesen: Banja Luka ellen a 118. percben kellett betalálni, hogy ne büntetőkkel dőljön el a párharc, a gibraltáriakkal sem ment minden simán, a takonpócok pedig a visszavágón csaknem lemostak bennünket a pályáról. És ez még akkor is elgondolkodtató, ha figyelembe vesszük, hogy az ő költségvetésük alsó hangon is négyszerese a mienknek.

De talán még a takonpócok elleni kiesést is le lehet borogatni, ha Nándorfehérváron nem járunk úgy, mint ama bizonyos maláj erőművész a Honolulu-Star fedélzetén. Sőt, úgyabbul. Négy olyan pofon érkezett (félidőnként 2-2-re elosztva), amelyek közül egyet sem onnét vártunk, ahonnét érkeztek, forgalmi rendőrnek pedig se híre, se hamva. Ráadásul nem is feltétlenül olyan együttestől, amely Fülig Jimmy hidegvérű pontosságával osztogatja a balkezes egyeneseket. Jól szervezett, de végeredményben tipikus balkáni hurrá-optimista csapattal kerültünk szembe, akiket higgadt profizmussal le lehet szerelni. Igaz ugyan, hogy a két belső védőnk most  gyengébb játékos, mint a korábbiak voltak, gyakrabban is hibáznak, de talán a nyomás is túl nagy rajtuk, hiszen a csapat arzenáljából jól ismert korábbi letámadások, illetve a középpályás védekezés mára szinte teljesen eltűntek, pedig azokon a posztokon most is ugyanazok az emberek vannak, mint hónapokkal korábban… Erre mondják a szigetországban, hogy „if it is not broken, do not fix it”, azaz: ha valami nincs elromolva, ne javítsd meg. A jó katonai parancsnok is úgy szokott cselekedni, hogy az első hetekben szinte semmit sem változtat azokon a dolgokon, kapcsolatokon, amiket az elődjétől örökölt: inkább türelemmel kivár és figyel, majd amikor jól kiismerte már az embereit, tudatosan, precízen nyúl bele a rendszerbe, ahol szükségét érzi. Lehet, hogy Sumi egója (mert az neki is van, nemcsak DP-nek) nem engedte, hogy az elődjeitől örökölt jó dolgokat megtartsa? Nem elég neki, hogy az elődök munkájára építve nyerjen, hanem a saját stílusában akar babérokat szerezni? Ez is elfogadható, ha működik. Országon belül egyelőre működik – tegyük hozzá: a legjobb kerettel, a legminőségibb kispaddal és a többiekhez képest nyugodtabb klubkörülményekkel. A kötelezőt tegnap este az Arges ellen is hozta, noha izgalomra ott sem panaszkodhattunk.

A folytatás szerintem nem csütörtök este derül ki (4-0-ás hátrányból még DP is nehezen állna fel), de vasárnap legalább annyit megsejthetünk, hogy a juhok ebben az idényben mennyire veszélyes riválisaink lesznek az ötödik bajnoki cím megszerzésének útján. Addig pedig a sajtóhíreket hátrahagyva (amelyeket Deac nyilatkozata némileg tompított tegnap este) üljünk be a Főlegvárra csütörtökön este, és az esélytelenek nyugalmával/elszántságával menjünk neki a Vörös Csillagnak. Azon sem csodálkoznék, ha Sumi harcvágyó fiatalokkal (Petrila, Gîdea, Itu) pakolná tele a támadóharmadot. Ha már ki kell vérezni, legalább legyen igazi vadkeleti leszámolás, kilőtt tölténytárakkal. Hajrá KVSC!