A cím kissé magyarázatra szorul, Tisztelt Asztaltársak. Ezt minden további nélkül hajlandó vagyok elismerni. Engedelmetekkel megmagyarázom. Unalmasan jók vagyunk, de ez egyáltalán nem baj. Azért mondtam, hogy unalmasan jók, mert annyira magától értetődő magabiztossággal verte a bajnoki címre áhítozó Craiovát a Kolozsvári Vasutas, hogy az már szinte unalmas. De nem baj! Ezt az unalmasan jó teljesítményt el tudnám viselni egészen a bajnokság végéig. Így játszik egy igazi bajnoki címvédő: magabiztosan és kérlelhetetlenül.

Egyáltalán nem kellett izgulni ezen a mérkőzésen, igaz eleinte a mi fiaink sem tudtak helyzeteket kialakítani, de az első félidőben is inkább az ő akartuk érvényesült. Păun beállása érdemi változást hozott a csapat játékában, feljavul a srácok letámadása, oly annyira, hogy sikerült az ellenfél térfelén labdát szerezni és az abból indított támadást góllal befejezni. Pont ahogy a tankönyvben meg van írva. Pet Rescue cseréi kivétel nélkül ültek. Omrani beállása után öt perccel eldöntötte a meccset. Hihetetlenül jó idényt fut.

Szerencsétlen Craiovának annyi esélye sem volt mint trójai falónak az epsomi derbin. Az ellenfelet lassan felőrölve, sallangmentesen hozták a srácok a három pontot. Védekezésben messze átlag fölöttit nyújtott a csapat, az ellenfél hibáira pedig gyilkos ösztönnel csaptak le a fiúk támadásban. Ennél magabiztosabb győzelmet nem biztos, hogy láttunk majd. Legalábbis nem a bajnoki címre áhítozó közvetlen riválisok ellen. A gólok is szinte a menetrendszerűen érkeztek. A vendég csapat mindkét hibáját a kellő könyörtelenséggel használták mi a mieink.

A fiúk teljesítménye önmagáért beszél. Szinte kár is tovább szaporítani a szót. Inkább bontsunk ki még egy sört és felhőtlenül élvezzük ezt a majdnem kifogástalan produkciót. Pet Rescue rotációja ezúttal is kifogástalanul működött. Az embernek olyan érzése volt, hogy csak annyit adott ki magából a csapat, amennyi a győzelemhez feltétlenül szüksége volt. Ez márpedig ritka jó érzés! Továbbra is vezetjük a bajnokságot, így semmi okom nincs rá, hogy ezúttal is ne Tuskó Hopkins szavaival búcsúzzak. Fel a fejjel Tisztelt Asztaltársak! 🙂

Fotók. Manases Sándor