Ezért érdemes a mindenkori középcsatár mesterhármasára tippelni, Tisztelt Asztaltársak, mert előbb-utóbb bejön. Na ugye, hogy megmondtam! Tzukifiúnak mindössze hatvankét percre volt szüksége, hogy végleg eldöntse a mérkőzés sorsát és azt, hogy nekem kell a posztot írni. A viszonylag újonnan csatlakozott Asztaltársak kedvéért mondom csak el, hogy még a 2012-es Bajnokok Ligája idényben találtam ki azt a világraszóló marhaságot, hogy Kapetanosz mesterhármast (K3) tippelek a Kolozsvári Vasutas valamennyi BL-mérkőzésére. Később ez a tipp úgy módosult, hogy a csapat mindenkori kezdő centere lő mesterhármast. Nos, ez hosszú idő után ismét bejött. Itt a Ț3.

Tulajdonképpen egy pillanatig nem volt kétséges, hogy a Vasutas legyőzi a sereghajtót. A regáti csapat a sok mínusz Celsius fokban szinte lefagyott mint a vindóz. Nem úgy mint a mi aranylábú fiaink akik nem akartak megfázni és ha már úgy is lendületbe jöttek egy laza ötöst gurítottak a szerencsétlen Voluntarinak. Tzukifiú az első félidőben három helyzetéből csak egy értékesített, mondtam is McPásztori mesternek, hogy biztosan azért, mert nem akar mesterhármast rúgni. Nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat. Így most ünnepélyesen megkövetem a mi Tzukinkat. Az első gól után McPásztori mester meg is jegyezte, hogy: „a Főlegváron kezdenek belérondítani a tzentenárionyba”.

Tzukifiú bebizonyította, hogy mennyire szar csatár. Képes volt mesterhármast lőni belsővel! Skandalum! Ráadásul gusztustalan defenzív focival rukkolt ki a csapat, amit jól mutat a lövések száma is, csak 23-5 ide, nem beszélve a kaput találó lövések számáról: 16-1 dettó ide. Viccet félre téve, azért meg kell hagyni a fiúk esztétikai szempontból kifogástalanul hajtották végre a „rondítást”. Jól játszott a teljes csapat, a két csapat közötti szint különbség miatt szinte fölösleges is mélyebb elemzésbe belemenni. Amúgy ez annyira teljesen nyilvánvalóan kijött a mérkőzésen, hogy én itt abba is hagyom a poszt gyártását. Átadom inkább a szót Bogrács Hubának, elvégre a bérelhető alteregót sokan hiányoltátok.

Na ideje vót má‘, hogy valaki olyan is szót kapjon aki ért is hozzá. Én ezt természetesen előre tudtam, mert szokásomhoz híven előre utaztam az időben. Majdnem ott ragadtam a jövőben, mert elsodort egy szőke ciklon, de aztán később elült a vihar. Sajnos túl késői időpontba teleportáltam vissza a jelenbe, így fogadni már nem tudtam a meccsre. Pedig milyen szépen kaszálhattam volna. Na mindegy, ez legyen az én bajom. De van itt valami más is, ami bassza a csőröm. Nem kicsit, nagyon. Eddig is amondó voltam, hogy a CéeFeR leggyengébb láncszeme a klub lemezlovasa, mert csak szar zenéket játszik, sehol egy Ácé Istennyíla Décé, mint a rendes stadionokba. Hanem a mostani produkciótól kicsit felfordult a gyomrom. Ez a mi új klub vezetésünk… Ez most nagyon kapja bé. Értem én, hogy mindenáron meg akarnak szabadulni, a bukaresti sportbulvár „magyar csapat” bélyegétől, de amit most sikerült produkálni azért mégiscsak túlzás. Egyszerűen nem értem, hogy miért a Zeusz transzcendens nemzőszervéért kellett olyan mélyre süllyedni, hogy végig román nackó nótákkal próbálták bizonyítani, hogy ők mennyire oda vannak a centenáriumért. Szerintem gebedjenek meg. Még szerencse, hogy a fiúk rúgtak egy ötöst, mert hanem, most saját kezemmel verném bele a fejüket valamibe, ami kellően szilárd és dudoros és lehetőleg egy súlyos fém tárgy. Azért nem kéne már lemenni kutyába…

Elnézést, Hubával kicsit elszalad a ló, ezért visszaveszem tőle a szót. Amondó vagyok centenárium ide vagy oda, azért mi örüljünk nyugodt szívvel az 5-0-nak. Lesz ez még így se. Fel a fejjel, Tisztelt Asztaltársak!