Ez most sima ügy volt, mondhatnának azt is, hogy csuklógyakorlat, Tisztelt Asztaltársak. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék az eredmény önmagáért beszél. Ahogy mondani szokás: az öt még gombócból is sok, egy idegenbeli öt-egyes győzelmen nem nagyon van mit magyarázni. Sorozatban négy bajnoki meccset nyert a Kolozsvári Vasutas, ebből hármat idegenben. Kell még valamit mondanom, Ildikó?

Pedig idegenben többnyire szenvedni szoktak a fiúk a Botos Sanyi ellen, ezúttal azonban esélyt sem hagytak a hazaiaknak. Meg kell hagyni az első gólnál a Botoșani védőinek kollektív bénázására volt szükség, a jelenet valószínűleg nem fog hiányozni a szilveszteri összeállításokból. Én csak azon csodálkozom, hogy bírta ki Omrani mindezt hangos röhögés nélkül. Ott feküdt szegény a földön teljesen magatehetetlenül, de így és képes volt teljesen összezavarni a védőket. Ezt nevezem pszichikai hadviselésnek.

Ami utána jött, az szinte mesébe illő volt, a moldvai csapat csak asszisztálni tudott a KVSC örömfocijához. Kellett persze ehhez a teljesen széteső ellenfél is, de ez semmit sem von le a fiúk érdemeiből. Legfeljebb amiatt lehetett egy kis hiányérzetünk, hogy öt rúgott gól mellett egyetlen mesterhármas sem született.

Az egész csapat jól játszott, 4 kaput eltaláló lövésből 5 gólt szerezni minimum rendkívüli hatékonyságnak nevezhető. Utoljára Isztambulban sikerült hasonló bravúr, amikor 0 kapura lövéssel sikerült megszerezni a vezetést a Galatasaray ellen. Az a helyzet Tisztelt Asztaltársak, hogy bármennyire is próbálkozom még poénból se tudok belekötni a srácok teljesítményébe.

Deac például amióta visszatért a sérüléséből nem csinált semmit, csak futkározott össze-vissza leszámítva a két gólját és a négy gólpasszát. Mindezt alig hat nap leforgása alatt, idegenbeli mérkőzéseken. Szentgyörgyön ő maga ismerte el, hogy még nincs igazán formában. A kupamérkőzéseket is ideszámítva a legutóbbi nyolc meccsen csak hat győzelmet és két döntetlent tudnak felmutatni a fiúk. Na jó, poénból mégis bele tudok kötni a srácok teljesítményébe.

De azért lássuk be: a Botos Sanyi elleni siker a kényelmesen hátradőlős, kedélyesen sörözős kategóriájába tartozik. Bár egy évvel ezelőtt biztosan jobban sikerült ellenük a meccs, hiszen akkor hazai pályán játszottunk. Akkor is én írtam a posztot. Így kezdődött: Előfordul, hogy néha semmi sem jön össze. A KVSC számára vasárnap este volt a néha. Ez volt ugyanis az idény első olyan meccse amelyen nem rúgott gólt a csapat. Igaz nem is kapott, úgy néz ki, a Botoşani az idei mumus.

Na és most ehhez képest mi van? No ugye? Fel a fejjel, Tisztelt Asztaltársak!