Alaposan megszenvedett a Vasutas a Szentgyörgy elleni derbin a győzelemért, de végül sikerült a hajrában elhoznia a három pontot a kies Székelyföldről. Izgalmas volt a mérkőzés, ezért mindenképpen elismerés illeti a „székely pékeket” (copyright: Takács úr) is. Egy biztos: nem unatkoztunk, legfeljebb Deac játéka volt unalmas, aki az utolsó perces győztes gólját leszámítva már megint csak rohangált össze-vissza és nem csinált semmit.

Az is jól mutatja, hogy mennyire szar a csapat – leszámítva, hogy kétpontos előnnyel vezeti a bajnokságot – hogy az időhúzó cserénk is egy 47-szeres brazil válogatott, volt BL-győztes, volt Real, Roma, Arsenal játékos. Nem is csoda, hogy a Szentgyörgynek sikerült megszorongatnia a csapatot. Ettől persze még nem kell feltétlenül letargiába esnünk, mert ugye hová essünk majd onnan, ha egyszer tényleg kikapunk. Mink a blog szerkesztőségbe is megtettünk mindent a sikerért. Azaz ittunk rendesen. Mcpásztori mester, stílusosan csak a meccs vége felé nyúlt a pohárhoz, kiharcolva ezzel a büntetőt. Deac így kizárólag neki köszönhette, hogy a nagy semmittevés közepette utolérte Cadút, azaz megszerezte a 27 bajnoki gólját is Vasutas színeiben.

Persze most siránkozhatnánk egy sort azon, hogy miért kell egy játékosunknak fölöslegesen kiállítatnia magát, meg hogy mennyire esetleges volt emberhátrányban a győzelem, de minek? Aztán meg dicsérhetnénk is a fiúkat, mert mégiscsak nyertek és küzdőszellemből jelesre vizsgáztak. De ezt is minek, úgy is láttátok ti is a meccset, Tisztelt Asztaltársak. Azonkívül pont a Szentgyörgyön aratott győzelem miatt nem akarom túlzásba vinni az örömködést, már csak a nemes ellenfélre és szurkolóira való tekintettel sem.

Holnap – azaz mire ti olvassátok, már rég ma – korán kell kelnem, ezért most nem szaporítom tovább szót. Illetve ezt a feladatot most a kommentmezőkre, azaz rátok bízom. Fel a fejjel Tisztelt Asztaltársak! 🙂