Ez most nem sikerült. Van ilyen. A Kolozsvári Vasutas búcsúzott a Bajnokok Ligájától. De nézzük a dolog jó oldalát: az Európa Ligában lényegesen könnyebb elérni a csoportkört. Persze ez nem jelenti azt, hogy sikerülni is fog, de az esély megvan rá. Minimál poszt következik, most Tisztelt Asztaltársak. A meccset egyrészt ti is láttátok, másrészt egy kis időhiány esete forog fenn. Elöljáróban annyit: a továbbjutás az első meccsen dőlt el.

A visszavágón egy egészen pofás CéeFeR-t láttunk, amelyik ha jobban kihasználja a lehetőségeit, már az első félidőben eldönthette volna a továbbjutás kérdését. Djokovics pedig meglőtte az idény gólját, parádés mozdulat volt. Esztétikai szempontból nyugodtan sorolhatjuk a fenséges kategóriába. Nagy kár, hogy a továbbjutás elmaradt, mert ez a gól megérdemelte volna. Ahogy amúgy a csapat is. Különösen az első félidei teljesítménye alapján. Azt is el kell ismerni ugyanakkor, hogy a Malmö sem éppen kicsi góllal egyenlített. Ezért fájhat igazán a hazai vereség, mert mint kiderült, elég lett volna a 0-0 is. Culio kiállításával egyébként nagyjából el is dőlt a továbbjutás kérdése, kisebb fajta csoda kellett volna, hogy a Vasustas 10 emberrel megszerezze a győztes gólt.

A továbbjutás ugyan nem jött össze, de ezúttal a fiúk hozzáállására nem lehetett panasz. Az első félidőben mutatott játék szép reményekre jogosít fel a hazai pontvadászatban és miért ne: az Európa Ligában is. Persze most sóhajtozhatunk azon, hogy a foci küzdő jellegét kidomborító – értsd: favágó – svéd csapat egy csöppet sem volt szimpatikus, ahogy Deac-ot kiiktatták, azzal Evrát, az aljast magát idézték. De mit érünk el vele? Eszünkbe juthat némi joggal a sporttárs édesanyja is, de attól még a továbbjutás elúszott.

És persze kesereghetnék naphosszat mindenféle apró-cseprő részletkérdésen. De most nem fogunk. Az idény csak most kezdődött és igaz ugyan, hogy nem valami fényesen, de a java még csak ezután jön. Ismételten Tuskó Hopkinst hívom segítségül, aki pontosan tudja mit kell ilyenkor mondani. Fel a fejjel, Tisztelt Asztaltársak!

Mcpásztori észrevételei

Én is úgy gondolom, hogy előre kell tekinteni. A továbbjutás sorsa tényleg a Főlegváron dőlt el, sajnos. Annyiban visszatekintek magam is, hogy aggódom Deac további sorsa felett. Amikor a fenti képsorokat (és főleg Deac térdét) megláttam a tévé képernyőjén, a trójai Szarpédón dühe öntött el, a következők szerint:

Szarpédón amidőn meglátta elesni övetlen
társait ott a Menoitiadész bajnok keze által,
isteni sok lükiébelinek korholva kiáltott:
„Szégyen, hej, lükiosz társak! hova futtok? előre!
szembeszökellek e férfival én, hadd tudjam, ugyan ki
jár íly győztesen, íly sok rosszat téve a trósszal:
mert sok erős hősnek térdét oldotta meg immár.”
(Homérosz: Íliász, XVI. ének: Patroklosz halála, Devecseri Gábor ford.)

Mivel a derekabb Muresán civilben orvos is, elhihetjük neki, hogy Deacnak térdrándulása van, de a mágneses rezonancia-vizsgálat előtt bővebben nem nyilatkozhatnak. De Luca bokája szintén megrándult, fel is dagadt rendesen. Reméljük, hogy a felépülésük (különösen az unalmas Deacé) nem tart huzamosabb ideig. Egy szavam se volna, ha a 38. percben villan a (narancs)sárga Nielsen feje fölött. Nem villant. Igen, nagyon Evra-fíling volt. Arról nem is beszélve, hogy Djokovics gólja után egy perccel már Culiót érte találat, csak sikertelenül. Ebből az alkalomból folytattunk némi messengeres eszmecserét Keg kartárssal a következők szerint:

Mcpásztori: Ez tényleg erdőirtó svéd foci. A kulcsembereinkre vadásznak. 3 perc alatt Deac és Culio, ez nem véletlen. És nem konteó. Edzői utasítás.
Keg: Csak tudnám miért Bruce Willis jut eszembe a Ponyvaregényben kezében a láncfűrésszel…
McPásztori: Igen. Azzal volna kedvem bemenni az IKEA bútorrészlegére is.
Keg: Basszus, Deacot már kivágták, mint fatolvaj a fát…
McPásztori: Mondom, hogy edzői utasítás. Nemcsak a Manchester Unitednél vannak evrák.
Keg: Patricenek, az aljasnak a szelleme kísért valóban.
McPásztori: Az a baj, hogy a Malmö még mindig 11 emberrel játszik. Még sárgájuk sincs. Ez azért minimum bizarr.
Keg: Nem erről kéne szólnia a mecsnek, hanem az olyan pazar megmodulásokról, mint Djokovicsé volt.
McPásztori: Bizony.
Keg: A kapufát nehezebb kivágni mint Deacot…
McPásztori: Így van. Pedig ott a Husqvarna…

Itt megszakítom a nosztalgikus emlékezés krónikáját, mert ide most már az kívánkoznék, hogy „ezután következett egy rövid testgyakorlás, amiután elástuk Patrokloszt Nielsent és társait (s.k.)”, amely ebben az úri társaságban nem volna „ilmodos”, és kertelés nélkül kimondom: Kérem alássan, jöhet az Alashkert. Mindent bele, fiúk!