The show must go on – énekelte egykor Freddy Mercury. Bizonyára vártátok már a blog jövőjéről szóló posztot, Tisztelt Asztaltársak. Sajnálom, hogy ennyi időbe került, de az én vérmérsékletem kevésbé heves, én nem döntök hirtelen felindulásból. Szeretem alaposan átgondolni a döntéseimet és azt is, ha ehhez kellő mennyiségű idő áll rendelkezésemre. A múlt héten el voltam havazva, akkor nem tudtam és nem is akartam végleges döntést hozni. Ahogy politikusok meg futballedzők szokták mondani: nehéz döntés volt. Ez pedig a következő: folytatjuk…

Bevallom, az első reakcióm nekem is az volt, hogy ha Bmiky abbahagyja, akkor nem érdemes tovább csinálni. Mondtam is Csabának, amikor megkérdezte, hogy ez a blog az ő gyermeke: nélküle nem áll szándékomban folytatni. Sokat köszönhetek Bmikynek. Azzal, hogy sok évvel ezelőtt – hogy úgy mondjam: alkotói szempontból – egy sötétebb időszakomban rávett arra, hogy írjak a blogra, gyakorlatilag felszabadította a kreativitásomat. Nélküle sosem született volna meg Bogrács Huba, a bérelhető alteregó és időutazó, ahogy a szemét cinikus angol hivatalnok, Sir Humphrey Appleby sem költözött volna a blogra. Az első reakcióm tehát – gondolom, némileg érthetően – nem a Queen, hanem a Doors dalának címe volt. Igen, The end.

Miért gondoltam meg magam mégis? Először is Mcpásztori mester hite és lelkesedése kellett ahhoz, hogy egyáltalán elgondolkodjak a folytatáson. Aztán többen megkerestetek személyesen. Volt aki a fácsén, volt aki telefonon. Köszönöm nektek. Jól esett. Tehát nem Doors, hanem Queen nóta jön. The show must go on.

A folytatásnak azonban feltételei vannak. Miután csak ketten maradtunk, nem tudjuk vállalni, hogy minden meccs előtt lesz beharangozó poszt és kiértékelő is. Továbbá elmaradnak az Így játszotok ti és a Power Ranking rovatok, posztok is. Ezek Bmiky rovatai voltak, nélküle nem kívánjuk és nem is tudjuk folytatni. A legfontosabb feltételünk: akkor írunk posztot, amikor a kedvünk tartja és épp ráérünk. Miután a tartalom, amit gyártunk, továbbra is teljesen ingyenes, a saját pénzünkön akkor és annyit írunk, amennyit épp jól esik. Folytatjuk tehát, de nem feltétlenül és nem bármi áron. Ami a moderálást illeti: innentől kezdve minden indoklás nélkül törlünk bármilyen hozzászólást, ami a mi személyes, szubjektív és erősen részrehajló megítélésünk szerint nem üti a mércét. A stílusra ugyanis érzékenyek vagyunk. A demokráciának ezennel vége! Önkényuralom jön! Mindazonáltal a blogot nektek írjuk, ezért tisztelettel kérdem tőletek: akarjátok-e, hogy ebben a formában folytassuk?

Mcpásztori észrevételei:

Amint látható, kedves Asztaltársak, a show folytatódik. Ez viszont némileg új folyó show. Pusztán a vájtfülűek kedvéért nem mondok Gangot, esetleg Flußsalzot. Bővebb irodalmi megvilágosítás céljából kérném Karinthy Frigyes Így írtok ti című irodalmi paródia-gyűjteményét fellapozni és megkeresni a Műfordítás c. írást, vagy egyszerűen ide kattintani. Mivel ez a mostanáig minőségi fociblog jelenleg ebek harmincadjára két frusztrált papfióka kezére került, akik ráadásul mindketten bölcsészpályán futnak, az előéletünkből neveltetésünkből kifolyólag örömmel van szerencsénk közölni az alábbiakat:

1. Mindketten tudjuk, mit jelent a mondás: ti vagytok a föld showja (vö. Máté 5, 13). Tehát sótlan (azaz showtlan) írást inkább nem teszünk közzé. Jelige: nem az a jó író, aki mindig tud írni, hanem az, aki tud nem írni akkor, amikor nem tud írni. És mi gyakran nem tudunk. De nem a fogalmazásgátló tabletták miatt.
2. Mindketten ismerjük a vatikáni valuta fogalmát. Eddig is abban kaptuk a járandóságunkat, ezután is megelégszünk vele, szem előtt tartva Keg kartárs fenti bejegyzésének utolsó bekezdését.
3. Mindketten tudjuk, mit jelent a mondás: amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Olyan lesz a mi részünkről is. Szigorúak leszünk, de legalább szubjektívek, részrehajlóak és igazságtalanok. Döntéseink ellen fellebbezésnek ez árnyékvilágban nincs helye, csak a Legfelsőbb Fellebviteli Bíróságnál. Aki ennél a fórumnál velünk szemben sikerrel jár, az elmondhatja magáról: a Jó Isten meghallgatta az ő könyörgését, és méltóképpen megbüntetett bennünket.
4. Mindketten Mózes és a mindenkori ökölvívók fohászával nézünk a jövendő elébe, mondván: És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá! (Ld. 90. zsoltár 17. verse) De ígérjük: a mi kezünk munkája (a „törlés” gomb puszta megnyomása) és annak hatása talán mégsem lesz olyan állandó, mint pl. Mike Tyson legendás ökléé…

A feltételeink talán keménynek tűnnek, de e blog egyik legnépszerűbb figurájához képest még mindig enyhék. Hadd idézzük okulásul:
– Hát ide hallgass, Főorvos! – szólt a kapitány. – A Kegyelmes kedvéért visszatérek a hajóra (a Radzeer cirkálóra). Feltételeim: annyit iszom, amennyit akarok, annyit lopok, amennyit nem vesznek észre.

Utoljára, de nem utolsósorban:

Ma este Malmőben lép pályára a Vasutas. Szakmai beharangozó helyett – amelyben a továbbjutás esélyeit jelenleg a természetfeletti csodával határos jelenségként kezelhetnénk – inkább felhívnánk a figyelmet arra, hogy a Róla Elnevezett Kapitány is megfordult ma esti ellenfelünk honában, amint azt Rejtő Piszkos Fred közbelép c. regénye tanúsítja:

…A sarkon egy gödrös sikátor gázlámpája még rásugárzik homályos üvege mögül, amint szvetterében, zsebre csapott kézzel, vállára vetett kiskabátban, csámpásan megy, és a külváros keskeny, ódon házainak misztikus homályában eltűnik, mintha árnnyá hatalmasodva a görbe kémények között felszívódna, hogy azután Cape Townban vagy Malmőben lássák ugyanígy, mogorván és egykedvűen, rengeteg eszével, kriptaszagú életének ismeretlen, régi tragédiáival, e gáncsolható, de félelem nélküli lovagját legendáknak, bűnügyi balladáknak…

Jelenleg tehát nem(csak) a szakmában, hanem – Fülig Jimmy királyi megfogalmazása szerint – a Piszok Alfréd nevű Kapitányban bízunk, aki, ha ráérő idejében éppen ott ül a malmői lelátón a rádióközvetítő Bmiky kartárs mellett, a maga rengeteg eszével talán segíteni tud Tóninak, Camorának és a többieknek… Hajrá Vasutas!