Haragot, istennő, zengd Péleidész Akhileuszét,
vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak,
mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette,
míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak
és a kutyáknak dobta. Betelt vele Zeusz akaratja,
attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva
Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz.

Homérosz időmértékes verssorai (hexameterei) óramű pontossággal írják le a trójai háborút, amelynek ekként nem is lehetett más kimenetele. Ez az időmérték a fociban támadás és védekezés idején egyaránt felbecsülhetetlen. Mivel a focistratégiához nem értek, olyasmivel próbálkoztam, amit legalább olvastam korábban. Csak nehogy verslábszagtól szédüljenek a Tisztelt Asztaltársak, mire beharangozzuk az FC Sporting Berbécs (kösz, Csaba!) elleni összecsapást.

Ó, juhok! Ámítás mind, mit rondán, dühös és rőt
arccal becstelen, ostoba, félvad pásztorotok szól,
sőt ordít. Elegünk van már a pofája s a bőszült
berbécs állati gőgjéből! Takarodjatok! Főleg-
vári vitézek raknak most tüzet: áporodott, nagy
val’gatok alját sütjük szép, veres árnyalatúra.
Éppen, ahogy ily gőgös bárányokkal a pásztor
bánni szokott. Rendjén van ez. Főként, mert mi is nemrég
váltunk Állatmenhellyé, ámbár ilyen őrült
birkákat még Mátyás kincses városa sem lát
gyakran. Kultúrátok – a faggyús, orrfacsaró bűz –
délről terjed fölfele nagy hévvel. De minékünk
száz év múltán sem kell: eggyé sülni mi ekként
véletek semmilyen oltáron nem áhitozunk. Sőt!
KáVé EsCé volnánk mink ma is, édes örömmel,
mert CséFéRét csak kínjában mondhat, ki Erdélyt
tartja honának. Vajh’ át nem csaphat vala szagtok
Kárpátok hűs bércein, itt most is tele torkok
visszhangoznák, hogy Huj, huj, hajrá magyarok! Száz
esztendő nagy idő, de csak annak, kit nem a múltra,
inkább talmi mesékre tanítottak. Nos, ilyenkor
válik szét história és hisztéria: minket
történelmünk, és nem a hisztis mánia indít,
hogy küzdjünk : Rom-mánia építése tirátok
testáltattatik. És nagyjából ennyiben áll az
hős dákótok hírhedt szorgalmának gyümölcse.
Ó, bár állna merevséggel legalább az a dákó!
Ahhoz sok vér kell ám! Honnét? Bár a mienket
szívjátok száz éve, de nem jutott oda egy kis
csepp se belőle! A hős, nagymúltú dákoromán kon-
tínúál, a román dákó pedig így nem is áll! Fáj
néktek mindez, míg főbunkó Békaki azzal
kérkedik: Árpink nékije kínálá csapatunkat
megvételre. Ugyan mit képzelt? Gyáva juhok közt
mit kezdhetne a sok bősz főlegvári oroszlán?
Más Árpink lett közben nékünk: ő is oroszlán,
Maj’ láttok őtőle olyat, mit Békaki rémült,
álmatlan éjnek rettentő láza hevében
sem. Maj’ lát, aki most nem hisz. Láttok ti is, kiknek
hályogtól vaksin hunyorgó juhszeme most is
bambán bámul ki bűzös akolból. És jön a birkák
réme, a pusztító dögvész Erdély magas ormán
trónját tartó Főlegvárról, majd lecsap, mint sas,
mely iszonyú magas égből hirtelen áldozatul kis
bárányt nézett és ragadott kőszáli lakába.

Groteszk Aladár mű(félre)értő megjegyzései

E műalkotással a KVSC blog osztályharcot hirdet! Nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy a jámbor állattenyésztők ellen indulunk harcba. Sokkal inkább értelmezhetjük úgy a fenti sorokat, hogy a KVSC szurkolók átlagos tanulmányi éveinek számából gyököt vonva sem kapnánk olyan keveset jelképező természetes számot, mintha a juhász és a lelátón helyet foglaló izomagyú bojtárainak az osztálytermekben eltöltött éveik számát összeadnánk. Valószínűleg csak az egy főre eső börtönévek számában vagyunk messze lemaradva a juhász és bojtárainak impozáns priuszától, Tisztelt Asztaltársak. De ez egyáltalán nem baj, ezzel együtt tudunk élni. Felhívnám a kedves műértő Asztaltársaság figyelmét a fenti líra központinak is nyugodt szívvel nevezhető gondolatára, amely különbséget tesz a birkák lassú tűzön sütése és a velük való eggyé sülés között. Ez igen lényeges, mert az eggyé sülés azt jelenti, hogy bizony megégettük magunkat is. És ebből a szempontból közömbös, hogy teljesen véletlenül vagy saját ügyetlenségünkből fakadóan égetjük meg magunkat. Mert az így is, úgy is fáj. Bizony, Tisztelt Asztaltársak, a tanulság, amelyet levonhatunk egyértelmű: jobb, ha mi sütjük meg a juhokat, mintha egybe sülünk velük. Aztán meg kitartás, mert úgyis előbb – utóbb eljön a húsvét, meg május elseje, a bárányok napjai tehát meg vannak számlálva. A végső leszámolás napja után a bárányok hallgatnak…

Ilyesféle kezdőkre számítunk (by bmiky):

FCSB: Vlad – Benzar, Planics, Găman, Momcsilovics – Pintilii, Filip – Teixeira, Budescu, Cr. Tănase – Fl. Tănase. Sérült: Bălaşa. Eltiltva: Gnohere, Alibec.
CFR: Arlauskis – Peteleu, Vinicius, Mureşan, Camora – Hoban – Deac, Culio, Ioniţă, Mailat – Ţucudean. Sérült: Boli. Eltiltva: Omrani. 

A szerkesztőség tippjei:

bmiky: 2-2 Găman, Budescu / Deac, Hoban
Bogrács Huba: 0-5 Culio 5 mindet 11-esből
Groteszk Aladár: 0-1 Árpika
KEG: 0-3 Ţ3
McPásztori: 0-3 Deac, Mailat, Baldé
Pálfi Csaba-Sándor: 1-1
RJA: 1-2 Budescu / Deac, Ioniţă
Sir Humphrey Appleby: 0-0