Pavlovi feltételes reflexévé vált a regáti sajtónak, hogy valahányszor a KVSC vezeti a bajnokságot vagy legalábbis bajnoki címre esélyes pozícióból várja a folytatást, rögtön páros lábbal csússzon verbálisan herezacskóra, valami bombasztikus vagy annak látszó történettel. Pár napja a Dzsészépé lendült egész pályás letámadásba. Látszólag minden előzmény nélkül, exkluzív anyagként tálalták a téli uborkaszezonban gyűlölködésre kiéhezett törzsközönségüknek, hogyan talicskázta ki a CéeFeR volt tulajdonosa, a mi Árpink a pénzt a klubból.

Magával a nagy leleplezéssel nekünk most nem érdemes foglalkozni. Annál is inkább, mert épp ezen a blogon tettük szóvá több ízben is: nem igazán értjük, hogyan lehet veszteséges egy olyan klub amely három BL-szerepléséből nem kevés bevételre tett szert. Mindezt úgy, hogy az teljesen nyilvánvalóan kiderül az UEFA mindenki számára elérhető, hivatalosan közzétett adataiból és összevethető a klub bevallott éves költségvetésével. Sokkal érdekesebb számunkra a cikk időzítése. Bár nyilván nem lenne igaz, ha azt állítanánk, hogy meglepődtünk.

A Kolozsvári Vasutas vezeti a bajnokságot és minden esélye megvan rá, hogy újabb trófeát raboljon el a juhok, illetve a bukaresti kutyák orra elől. Ebből a szempontból tehát semmi meglepő nincs abban, hogy mioritikus sajtó, akarjuk mondani magát sportsajtónak nevező, a médiaipar szakmai és etikai előírásaira széles ívben ürítő, szőröstalpú sportbulvár neki esik a CéeFeR-nek, mint három napja éhező csöves az ingyen ebédnek.

Az azonban már igencsak furcsa, hogy pont akkor esnek neki Pászkány viselt dolgainak, amikor már rég nem tulajdonosa a klubnak. Ez a történet ugyanis minden, csak épp nem aktuális, legalábbis abban az értelemben nem, ahogy egy sportnapilapnak a klub aktuális ügyével foglalkoznia kellene. Ennek a leleplező anyagnak ugyanis akkor kellett volna megjelennie, amikor a szóban forgó offshore ügyeskedések zajlottak és Pászkány még aktívan intézte a klub ügyeit. Igen ám, de 2012 óta a CéeFeR nem nyert bajnokságot, a dobogóra is elvétve fért oda. Azaz nem zavarta a bukarestfalvi birkapásztorok köreit. Micsoda különös véletlen, hogy ez a cikk akkor jelenik meg, amikor – mondjuk ki minden fölösleges álszerénység nélkül – a KVSC az első számú várományosa a bajnoki címnek.

Van itt még valami fölöttébb nyugtalanító. Bár a sajtómunkás névre méltatlan bukaresti gennyládákat ismerve ebben sincs semmi újdonság. Arról a bújtatott, de uszító és masszívan manipulatív magyarellenességről van itt szó, ami szinte üvölt a sorok között. A cikket olvasva elsőre magam sem értettem, hogy miért nyílik magától a bicska a zsebemben, miközben jól tudom, hogy az offshore cégek használata és a kreatív könyvelés nemzeti, sőt nemzetközi sportnak számít a balkáni vadkapitalista hiénák elit klubjában. Azaz a cikk némelyik állítása simán igaz is lehet. Mégis sikerült olyan stílusban tálalniuk és úgy időzíteniük, hogy csak az a diszkrét üzenet jutott eszembe, amely kíséretében a Radzeer legénysége elküldte a Nagy Főnöknek a pénz neki járó részét. Az elveszett cirkáló című Rejtő-regény végén ugyanis Rozsdás és társai postautalványon küldték el a Tom Leven találmányából jutó summát. A feladó „gebedj meg” volt.