Mostantól nem érem be ennyivel, fizessetek, ha azt akarjátok, hogy kussoljak. Mert ha egyszer én kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni… – Bogrács Huba ezekkel szavakkal búcsúzott az újdonsült klubvezetéstől. Legalábbis ő ezt állítja. Azt mondja, hogy ő mindent tud, többek között azt is, hogy miért nőttek meg hirtelen a jegyárak a KVSC hazai mérkőzéseire, de lakat van a száján, mert épp tekintélyes mennyiségű üzemanyagra tett szert teleportálója gondtalan üzemeltetéséhez.

Üdvözletem a Tisztelt Asztaltársaságnak. Amit most mondok, az dupla… Dupla nullás… Izé… Államtitok.

Mint első soraimból is nyilvánvalóan kitűnik, hál’istennek nem vagyok szomjas. Bomba üzletet csináltam. Ti tudtok titkot tartani? Na azért, mert én is, kivéve ha sokat iszom. Szóval az történt, hogy teljesen véletlenül az új klubvezetés tárgyalására teleportáltam magam, egyenesen a sarokban található spanyolfal mögé. Nem ismertem senkit a beszélők közül, de kb. a következő párbeszéd hangzott el egy egykori játékosra emlékeztető fiatalabb és egy stróman képű nyakkendős úr között..

– Főnök, van egy kis gond…
– Kivel?
– Hát erőst úgy tűnik egy kicsit derekat fogtunk a legutóbbi természetvédelmi akciónkkal.
– Úgy érted, nem viselkedik rendesen az arab sivatagból kimentett házikedvencünk?
– Sajnos – ismerte be szemlesütve a másik.
– És miket művel pontosan a mi drága Pet Rescue barátunk?
– Hát, drágának drága, de nem kimondottan barát…
– Térj már a lényegre!
– Nos, az még hagyján, hogy az edzésen anyázza a játékosokat, de sajnos kezdi megkérdőjelezni az átigazolási
politikánkat is…
– Csak nem? Dehát nem ő mondta, hogy kevés a játékos a keretben? Hát nem hoztunk neki eleget?
– De. Csak most meg az a baja, hogy nem egységes az erőnléti állapotuk, hozzunk olyanokat, akiknek kifogástalan a kondíciója.
– De baszki, azért ő az edző, hogy az egységes szintre hozást megoldja, nem? Ha máshogy nem megy, akkor akik jobb kondiban vannak addig isznak, amíg le nem küzdik magukat a többiek szintjére.
– No igen, de attól tartok jobb lett volna ott hagyni az arab sivatagban, a balkáni vadkapitalista hiénák martalékának.
– Tudod mit? Két egymást követő vereség és kirúgjuk.
– Nagyszerű ötlet!

Na ekkor untam meg a trécselést és előjöttem. Kissé elsápadtak. A stróman külsejű közölte, bármire hajlandó, csak ne áruljam el a kilétét. Megnyugtattam, hogy nem lesz gond, engem simán lehet mesésen vesztegetni.

– De mégis miből fizessünk neked ilyen sok piát? – kérdezték szinte egyszerre.
– Emeljétek meg 50 százalékkal a jegyárakat, abból jut nekem is bőven – mondtam.

Rövid tanácskozás után beleegyeztek. Hát így történt Tisztelt Asztaltársak, hogy kiváló tisztelettel jól kitoltam veletek.

A magam részéről természetesen elhatárolódom attól a rengeteg válogatott zöldségtől, amit a bérelhető alteregó összehordott. Mindenesetre ne haragudjatok meg nagyon Hubára, szegény nem tudja mit cselekszik.