cfr_chiajna_juancarlosA teológia kifejezéstárában a világ keletkezése kapcsán még az ókorban kialakult a „creatio ex nihilo”, azaz a semmiből való teremtés gondolata. E többek által vitatott nézet lényege, hogy a tapasztalható valóság, a látható és láthatatlan világ minden előzmény vagy eleve meglévő alapanyag nélkül állt elő. Szombat este a Vasutas Valóságos (Real) nevű játékosa jó keresztyénként utánozta a Teremtőt: a semmiből nem egyet, hanem kettőt hozott létre.

Az előzményekhez tartozik (talán), hogy Buzgó Mócsing, aki égre-földre esküdözött St. Antonio de Vicenzo Y Galapagos főhercegnek (akit egyébiránt áron alul, két és fél dollárért adott el Tulipánnak, mint mink Szuper Máriót a Konyaspornak), szóval aki égre-földre esküdözött, hogy ő az igazi Trebitsch (talán még az igazinál is igazibb, ha hihetünk az éteri pletykáknak), bebizonyította, hogy az álneve valódi. Kolozsváron ugyanis Juan Carlos, azaz János Károly névre hallgat, amellyel nem holmi álboldogság szigetén uralkodó főherceg, hanem egyenesen a Főlegvár királya lett.

A János Károly nálunkfelé királyi névnek is beillik, hiszen Károly Róbert néven volt is nekünk ilyenünk. Éppen az Anjouk közül. A mi János Károlyunk pedig azt gondolta magában királyilag, hogy mosmá „az anjouk mindenit” ezeknek az Erdélybe időnként betörő déli portyázó csapatoknak. Ezt főleg azután gondolhatta magában, miután a mi Antoniónk az ellenfél Nándorfehérvári (Bőlgrődeán) nevezetű utóvédje fölött átívelte ugyan a harci szerszámát, de a golyóbis célt tévesztett. Hiába na, aki nem St., azaz „szent” Antonio, csak sima Antonio – és nem is főherceg, még inkognitóban sem – azon ez időnként meglátszik. Néha ismételten is.

Világos volt tehát, hogy ennek az ütközetnek az eldöntéséhez királyi beavatkozás szükségeltetik. És ekkor jött Reál Ruiz, azaz a Valóságos Rodrigo (mert a Ruiz a középkori spanyol és portugál nyelven a Rodrigo rövid formája). Szóval felbőszült vala ez a Valóságos Rodrigo – egyébként a híres El Cid (azaz Rodrigo Díaz de Vivar) kései névrokona – és a sorskegyelméből ugyanúgy kiosztotta a délről érkezőket, mint annakidején El Cid a délről érkező mórokat. És bizony, kedves Asztaltársak, szombat este nagyon nagy vala a sors kegyelme, mert Ruiz valóságos találata volt nagyjából a teremtésszerű „semmiből egy”.

cfr_chiajna_juancarlos1

Erre a Kolozsvári Vasutas, akarom mondani a Klaudiopoliszi Vasszekér gyáva hadvezére, aki – mondanom sem kell – szintén nem „St.” csak „sima” Antonio, és sem régen, sem frissen nem herceg a sors (vagy a csődbiztos) akaratából, szóval ez a profán Antonio még a másik nevét is meghazudtolta. Ugyanis a Conceição portugálul „fogantatást” (koncepciót?) jelent. Hát ennek a Conceiçãónak egyetlen gondolat fogant meg az agyában: ha már sikerült egy csapást mérnünk a déliekre, akkor mosmá csak védekezzünk, aztán valahogy lejár ez a csata. Ezzel a sem királyi, sem hercegi koncepcióval elsősorban a lovagi tornák szépsége ellen vétett: jobb időkben az ilyet esztétikai bűnözésnek nevezték, amelyért többrendbéli fütyülés volt a jutalom, 1-0-ás hazai vezetés mellett.

Olyannyira elfajultak a dolgok, hogy a római mitológiában a ház és a család védelmét ellátó Lar isten földi képviselője (Larie, a mi házunk tájának védelmezője) ismételten nagyot hibázott, de a sorskegyelméből ellenfeleink nem mérhettek reánk csapást, és a Márk evangélistáról elnevezett utóvédünknek sem akadt túlzottan sok dolga. Márk szimbóluma a szárnyas oroszlán: a szárnyakra nem volt szüksége, de az oroszlán-jelleg mindig jól jön azon a vártán. A vége felé a szélső lovasságot mindkét oldalon megfiatalította a hadvezér, de nekik sem feltétlenül azt köthette a lelkükre, hogy adják ki azt a csatatéren (mármint a lelküket, ha a belüket nem is).

cfr_chiajna_juancarlos2

A Petrucci nevű talján zsoldos nemigen szolgált rá a kőszikla névre, hacsak annyiban nem, hogy róla néha úgy pattant a golyóbis ide-oda, mint a kőszikláról, és ő maga is ehhez az impozáns hegytartozékhoz fogható mozgékonyságot tanúsított. De azért a végén, mikor már azt gondoltuk, hogy nagy vékonyan mégis megússzuk e csatát, besegített a változatlanul királyi indulatú János Károlynak, aki második és egyben döntő veszedelmet hozott az ellenfélre: a kősziklából víz fakadt tehát, és elárasztotta elleneinket. „Semmiből kettő”, dünnyögtem magamban, miközben Antonio hadvezér – attól való féltében, hogy stratégiai utasításai ellenére Ruiz harmadszor is lesújt – hirtelen magához szólította kiszólította a küzdelemből a mi hős János Károlyunkat. De az is lehet, hogy csak KEG barátunkat akarta megfosztani az JC3-as poszt kötelező megírásától. Ezek a portugálok – úgy tűnik – nyílt ellenségei a minőségi irodalomnak. „Becsülendően hatékony csúnyaság” – ez részemről a csata esztétikai értékelése.

A 111 évvel ezelőtt született mester, aki bizony nem Rejt(egette) magában a jó dolgokat, hanem gazdagon nyakon öntött bennünket bölcsességének kifogyhatatlan serlegéből, egyszer így fogalmazott: minden jó, ha vége van. És ez újfent nagy igazságnak bizonyult.

Így játszotok ti (rettentően szubjektív, a szakmaiságot hírből sem ismerő értékelés):

cfr_chiajna_jakolisMarc 6 Nemigen volt mit védenie, de amit kellett, azt intézte.
Tiago Lopes 6 Jól esett újra látni. Talán nincs még egészen formában. Mikor megsérült, megijedtem. Reméljük, még sokat túlórázhat az iparos.
Larie 5 Két védelmi hibát számoltam (lehet, több is volt), de szerencsére nem lett baj belőle. Aztán hozta a kötelezőt.
Goian 6 A védelem neki is köszönhetően volt biztos.
Camora 6 A „sebész” most is megoldotta a nehezebb feladatokat.
Gomelt 6 Több-kevesebb sikerrel szaladgált. Még nem muzsikálnak igazán jól együtt Petruccival.
kicsi_gol kicsi_gol kicsi_le Őfelsége 1-ső János Károly, a Valóságos Ruiz 8. Főleg azért, mert – kis túlzással – az edzői utasítás ellenére másodszor is odasózott. Viva El Cid!
kicsi_fel A 90+2. perctől Tînc. Háromszorosan is érthető csere: 1. Nehogy Ruiz még egyet lőjön, s akkor KEG-nek kelljen posztot írni, oszt egy ilyen csúnya meccs kapcsán újfent szépülhet az éteri irodalom. 2. Tapsolják meg, mert úgyis a profán (és csak azért sem St.) Antonio edzőnek van igaza. 3. Csatár helyett ötödik védőt, hogy az összecsapás vége kellően illusztrálja az egész meccs képét.
Petrucci 6 A gólpassza miatt nem 5-ös. De ő is jól tudja, hogy ennél többre képes. És ez alól még a taljánsága sem menti fel. Nel blu dipinto di blu, Felice di stare lassù! De a mi Felicénk nem volt se piccolo (azaz kicsi), se lassú ! Tanulhatnál, Péterke!
kicsi_le Cristian 6 Nem fekszik neki a szélsőjáték. Ejsze az edző is észrevette…
kicsi_fel A 71. perctől Nouvier 5. Gondolkodtam, adjak-e jegyet neki 20 percnyi szereplésre. A dilemmám jelzi, hogy az edzőnk által kigondolt (?) játék mire teremtett lehetőséget bárkinek is…
kicsi_sargalap Bud 6 Annyira nem volt meggyőző, noha jó labdákat sem igen kapott, a meccs képe pedig nem az ő karakterének kedvez. A szájára viszont ráülhetne. Vagy eressze rá a sisakrostélyt.
kicsi_le Jakolis 6 Be-befutott üres területre, két használható labdáját azonban mellé, illetve fölé lőtte. Valahogy lebénul, ha négyszemközt marad a kapussal, mikor az utolsó hátvéd (Gombperec, a hídlakó?) kiviszi közülük az övét.
kicsi_fel A 86. perctől Păun 5. Eszembe jutott az a sorozat, hogy „Young and reckless”, azaz fiatal és nyugtalan. A régiek aszonták: juventus–ventus, azaz fiatalság–szél (ti. bohóság). Néha azt hiszi, hogy ha ő és a penész nem volna, akkor nem volna, aki megegye a kenyeret. Lesz, aki megegye, és ezt jobb, ha most tanulja meg, mielőtt ő is megenné a saját kenyere javát.

Fotók: Riti József Attila