kvsc_nepsportValamikor karácsony körül hozta a levelet az elektronikus posta, hogy a Népsport blogrendszer értesíti felhasználóit: 2016 január 31-én megszünteti a szolgáltatást. Bár már több mint két éve elköltöztünk első internetes szállásunkról, a régi blogot elég gyakran felkerestem, főleg ha linkelni akartam valamelyik posztot. Mivel a jelenlegi szerkesztőség minden tagja ott kezdte a blogolást, illendő elbúcsúznunk tőle.

Bmiky

Amikor kedvenc fociblogom, az Indexnél indult Nou San Trafford (NST), a 2010-es vb után jelezte költözési szándékát, nem igazán értettem, hogy mit is akarnak a fiúk. Nemcsak lelkes olvasójuk, hanem időnként vendégszerzőjük is voltam román focival kapcsolatos témákban, a KVSC első bajnoki címét is náluk énekelte meg először a magyar blogszféra. A Népsport koncepció lényegének megértéséhez kellett pár hónap, de azért elég gyorsan megtaláltam köztük a kedvenceket: CSAK, Fűzővel kifelé, Sportvers, Hatosfal. Még krikettblog is volt!

Ám a Kolozsvári Vasutas elindulásához kellett némi ösztökélés is, de végül meggyőztek, hogy tényleg kíváncsiak ránk az anyaországban. Így aztán 2011 július 2-én elindult a vonat. Nagy kihívás volt, de úgy érzem, mindkét célunkat elértük: lett egy minőségi erdélyi magyar fociblog, és a magyarországi CFR-rajongókban is árnyaltuk kissé a csapatról kialakult, túlzottan romantikus képet. A rekordunk egy közel 18 ezer látogatót vonzó poszt volt, pedig semi extra nem volt benne, csak egy video Beto legendás szebeni szimulálásáról.

Amikor 2013-ban jöttek a technikai gondok, olyan helyzetbe kerültünk, mint a csapat, amikor a klubtulaj nemcsak elzárja a pénzcsapot, hanem a bankszánlát is kiüríti. Vártuk, hogy az illetékesek megoldják a problámát, de nem történt semmi. Amikor a rendszer húzóblogjai elkezdték a költözést, szinte az utolsó percig kivártunk. Sőt, büszkeséggel tölt el, hogy még válogathattunk is az ajánlatok közül az új felületet illetően. A Taccs lett belőle, nem bántuk meg egy percig se, kösz Hanta!       

A Népsport hiányozni fog, hiszen a régi posztokat már nem tudjuk linkelni, bár statikusan elmentettük őket az utókornak, egyelőre McPásztori mester a kincstáros. Reméljük, idővel valahogy újra feltölthetjük a világhálóra is.  

blog_nepsportKEG

Kezdetben volt az NST. Aztán lett a Népsport. Az NST-nek annó decibel rendszeres olvasója voltam, csettintettünk is a kollégákkal, hogy ezek a fiúk valamibe nagyon beletrafáltak. Amikor a Népsport megjelent, eleinte kissé zavarban voltam, hogy mi ez? Egy komplett sportblogcsoport? De ehhez is könnyen hozzászoktam. Akkoriban a Vörös fonat mellett még az Útwengert (erről a költözés óta leszoktam) is gyakran felkerestem. No meg ott volt a taktika mániásoknak a Boot Room, a szép lelkeknek meg a Sportvers blog. A versről jut eszembe, hogy amikor még Egervári Sándor kapitánysága idején 2-1-re verte a svédeket a magyar válogatott (tétmeccsen, a 89. percben Rudolf találatával) az Edző bá blog vers pályázatot írt ki. Lírában kellett szerelmet vallani Egervári bátyánknak. Ekkor követte el Groteszk Aladár a következő négy sort:

Talán az őszes halánték, vagy a svéd győzelem
ütött szíven, meg nem mondom drága mesterem.
Azóta nem az éhség az egyetlen érzelem
ami gyötör, skandináv sárkányt ölő Szent György hercegem.

A versről meg valamiért a nők jutnak eszembe. Miért? Na mindegy. Elég az hozzá hogy a következő nyáron női foci világbajnokság volt műsoron. Volt olyan futballt szerető és értő cimbora, aki nem értette: hogy lehetek annyira foci fanatikus, hogy még ezt is nézem. (Vártam a mezcserét mi másért? Jó na, csak vicceltem.) Így váltam a női labdarúgást népszerűsítő Kötényblog rendszeres hozzászólójává. Oly annyira, hogy bmiky meg is jegyezte: „mi van te már csak a Kötényblogra kommentelsz?” Pedig addigra már a KVSC blog is javában üzemelt és időközben feltűnt a kommentmezőkön McPásztori mester is, aki új színt vitt az addigi diskurzusba.

bhAztán következett az  pillanat, amikor bmiky felkért, hogy csatlakozzam a blog hírnevének öregbítéséhez. Mert ugye jött a Bajnokok Ligája szereplés a Vasutasnak és valakinek „mocskos” posztokat kellett gyártani. Előtte még bemutatkozásként megírtam a székely bevándorló történetét, aztán meg mindent elkövettem azért, hogy a nagy múltú Manchester United – különösen magyar ajkú drukkerhadának Véresszájú Óvodás Elit Alakulata (VÓEÁ) – immár három éve ősi ellenségünké váljon. Bmiky tippversennyel fejelte meg a BL-mókát én meg kitaláltam azt a világraszóló marhaságot, hogy minden meccsre Kapetanosz mesterhármast tippelek. Megszületett a K3. De a Népsportnak köszönhetően látta meg a napvilágot Bogrács Huba bérelhető alteregó és időutazó  is. Merthogy szilveszteri posztnak is lennie kellett. Időközben elküldtem a magyarországi sportsajtót  meg blogfirkász népséget a nénikéjükbe a hülye Kluzsozásért és Cseferezésért. Szerintem teljes joggal. A nagyszájú komment huszároknak pedig odacsúsztam. Verbálisan, páros lábbal a herezacskóra…

Szóval mit szaporítsam a szót tovább, rengeteg szép emlék, élmény forrása volt a Népsport blogcsoport. Aztán érkezett ez az e-mail: „a Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft. mint a blog.nepsport.hu üzemeltetője, 2016. január 31-én bezárja a blog.nepsport.hu és az admin.blog.nepsport.hu weboldalakat, azok minden szolgáltatásával együtt.”

Hát ennyi volt. Fáj most egy kicsit a szívem, Tisztelt Asztaltársak. Véget ért egy darab blogtörténelem. Ég veled Népsport. Jó mulatság, férfimunka volt.

McPásztori

Aki az emberek emlékezetére építi a halhatatlanságot, az a sivatag homokjára írja életművét – szólt a régi mondás. Vagy blogot ír, és a cibereűrbe (ejtsd szájberszpész) kürtöli szét a világfájdalmát. Vagy csak simán beszól valakinek virtualice, mert megteheti. Konzultál, inzultál, agitál és kommentál. Van hozzá virtuális felület. De az nem állandó. Olyan, mint ama szólásbeli gyékény, amelyet adott esetben kihúznak az ember alól, és minden, amit azon a gyékényen állva mondott, belehullik a véghetetlen semmibe, amelyet már a régiek is a zűrnek neveztek. Ezek a virtuális gyékényről eleresztett mondatok pedig keletkezésük pillanatától fogva egyre távolodnak a mi kis sárgolyónkról: oda, kifelé a zűrbe, amit némi arisztotelészi nagyképűséggel éternek is nevezhetnénk – ha ugyan volna benne valami éteri.

Most alólunk is kihúztak egy gyékényt. Nyilván korábban leszálltunk róla (nem vártuk meg, hogy kihúzzák alólunk), de amit arról a gyékényről mondtunk, már csak az emlékezeté. Pedig csupán egy világszőttes-oldal szűnt meg. De azon voltak a mi nagy felzúdulásaink, örömeink és bánataink, bizakodásunk és letörtségünk, a meghitt oda-vissza pofázások az ősi ellenségeinkkel – a „Ments, Eszter (a) Juhnyáj Ti(éd)” véresszájú óvodás elit kommandójára gondolok –, az arénában szerzett bajnoki cím, a kedvenceink BL-menetelése, a libereci „gazdagok várának” bevétele, a bázeli fordulat (nekünk nem Konstantinápoly, hanem Bázel volt az új Róma!), az isztambuli mocsár, a milánói boszorkánykonyha, hősök és antihősök szinte minden nemzetből, akik az ég alatt vannak. A róluk szóló legendák, odaröffenések, dicshimnuszok és odamondások pedig szépen távolodnak elfelé erről a bolygóról. Mint a rádióhullámok, hogy majd azokat egyszer valahol, valaki talán befoghassa még. 

McPásztori kolléga legendás fotója Márió isztambuli 11-es védéséről

Ki tudja, talán már a Szaturnusz Titán nevű holdját is régen elhagyta a magyar válogatott egykori 6–3-as londoni győzelmének híre: az ottaniak csak most értesülnek róla Szepesi György szavain keresztül, mikor itt már az egész Aranycsapat csak az emlékekben él. Kell majd egy kis idő, amíg legalább a Marson megtudják, hogy a KVSC otthon verte meg a Bázelt és a Bragát, hogy Szuper Márió negyvenezer dühödt török szurkoló szeme láttára kivédte Felipe Melo büntetőjét, hogy Berci az Old Traffordon fenomenálisat akasztott be De Geának, úgyannyira, hogy Szőr Alkesznek nemcsak a hátán állt fel a szőr, hanem az egyszer malátázott skót whisky hetekig nem tudott egyből lecsúszni a torkán. Pedig jól ismerjük – no nem a homlokán a sebet, hanem a kezében a poharat. 

Évek múlva derül majd ki a Marson, hogy Sougou, az elsiratott fekete párduc még fektében is betalált, hogy a Fradi régi szentélyében (mondhatom, szép Grupp Ama Aréna, micsoda név) a KVSC játszott gálameccset, amelyen KVSC-sapkával és Fradi-sállal felszerelten lehetett szurkolni, hogy Maftei bombája földre fektette a szebenieket, és hogy az athosziak Dzsidzsi által finanszírozott és Kapetanoszért elmondott imái csak a Főlegváron hallgattattak meg. Mindez már a múlté. Ez a gyékény kikerült alólunk: emlék, mementó, falvédő lett belőle. Mink pedig nem szállunk le róla, mert annál némiképp élemedettebbek vagyunk. Inkább nézegetjük, leporolgatjuk és vizsgálgatjuk azt, mint a kocsmában üldögélő, málnaszőrkavargató, a róla elnevezett Kapitány meghitt cimborái. És ennyi talán elég is.