ciprian_deac1„Mert deákul adtam azt ki, hogy mindenek ne értsék” – írja Misztótfalusi Kis Miklós az 1698-ban kiadott magyar nyelvű Mentségében, arra a latin nyelvű Apológiájára hivatkozva, amellyel a 17. század végi nyomdászművészet csúcsán álló Aranyas Bibliáját védelmezte. A deák nyelvű Apologia után magyarul írt, mégsem akarták érteni. Mink most magyarul írunk a nem magyar ajkú Deákrul, hátha megértik a deákul nem tudók is.

Mit kellene megérteni? Hát azt, hogy kedves középpályásunk/szélsőnk, Ciprian Deac miért távozik a csapattól. A jelen helyzetben ezt nem nehéz felfogni. Pálcát sem kell törnünk fölötte, hiszen becsülettel kitöltötte a vállalt idejét. Ha nem is mindig volt sikeres, a hozzáállására, küzdeni akarására általában nem lehetett panaszunk. A nyilatkozataiban is igyekezett visszafogottan és a csapat szellemét építően szólni, még akkor is, ha a vezetőség nem mindig szolgált rá a feltétlen bizalomra. Mintha Fülig Jimmy alapelvét követte volna, aki némileg hasonló élethelyzetben így fogalmazott: „Én a gaszdámat nem bántom, mer meggyőződés nélkül senkit sem tudok igaszán szájonvágni.” Szóval Deac az utolsó időszakban is pozitív hozzáállást tanúsított, és sérülése ellenére a közösség egyik összetartó elemének bizonyult. Benne így nemcsak kreatív és küzdeni akaró szélsőt, hanem jó csapatembert is veszítünk. Szerződésének lejárta pedig „szabadonbocsátást képezett” a klubtól.

deac_vasluiA dési születésű játékos KVSC-hez kötődő pályafutása mindkét felvonásában alkotott maradandót. Az első időszak (2006–2010, ezalatt 2008 tavaszán kölcsönben Galacon) legemlékezetesebb pillanata valószínűleg a 2010 július 18-án a Főlegváron játszott KVSC–Urziceni Szuperkupa-döntő volt, amelyen a rendes játékidőben mindkét gólt Kivuvu szerezte, és mégis 1–1 volt az eredmény. (Ugyan ki siratja a kedves, de falábú holland-angolai fiút? Egyáltalán emlékszik valaki az arcberendezésére?) Erre jött a hosszabbításban Marinescu gólja, és úgy tűnt, a csalánfalviak viszik el a kupát. Végül a hosszabbítás első félidejének hosszabbításában Deac egy méterről bepöccintett góljával jutott el a meccs a szétlövésig, ahol Piccolo és Emil Dică találataival végül megszereztük a trófeát. Deac viszont nem talált be, sőt Muri is hibázott a büntető elvégzésénél, a csanálosiak közül azonban senkinek sem sikerült legyőznie Nuno Clarót. A meccs embere végül Deac lett, noha a kapusunk sem volt semmi.

Következett a Schalkéhoz történő átigazolás (2010), ahol egy félidő erejéig belekóstolhatott a BL-meccsek ízébe az Olympique Lyon ellen. A 2011–2012-es Rapid-kölcsönepizód után, melynek keretében az áprilisi vasutas-rangadón az ötből ő is bevarrt egyet Beto kapujába, Deac 2012 május 30-án újabb három évre írt alá a Főlegváron. Az irányában megmutatkozó szurkolói elvárás viszont akkor emelkedett igazán magasra, amikor fekete párducunkat, a távozó Sougout kellett pótolnia. Nyilván nem alakíthatott olyan vonalszélsőt, mint elődje: nem is kimondottan az a profilja, és noha úgymond a „helyén” játszott, mégsem ugyanazt a szerepet töltötte be. Az Ivo Pinto–Sougou kettős szédületes támadóiramához szokott KVSC-szurkolók más típusú focit láthattak a Deac és a mögötte működő Panin, Maftei és mások részéről. Cipri csapatmunkája és együttműködésre való hajlama valóban nem hagyott kívánnivalót maga után. Focistaként és emberként is messze jobb volt a szólásbéli deákné vásznánál.

Ő volt azon kevés fiatalok egyike, akiknek a karrierjét a KVSC viszonylag jól felépítette: kölcsön is adták, hogy minél több tapasztalatot szerezzen, a csapatba beépítve válogatott játékosot faragtak belőle, majd miután mérsékelt sikerrel megjárta a jóval keményebb Bundesligát, ismét visszatérhetett, hogy a közelmúlt csapatának alapembere lehessen. Most pénzért, de emelt fővel megy el Kazahsztánba: vállalását befejezte, a csapat iránti hűségéhez még az ínséges időkben sem férhetett kétség. Ahogy Fülig Jimmy mondaná: „Azóta neki elutaszni is szabad. Lábrahelyezték.”

deac_gol

Edzőink közül Laci nagyon jól tudta vele megtalálni a hangot. Tavaly nyáron a Magyar Napok alkalmával említette, hogy Cipri véznaságát látva, rászólt: hagyja a zöldséget a fenébe, és térjen rá a húsra meg a kolbászra, mert izmot kell magára pakolnia. Úgyannyira, hogy végül Deacra is érvényes lett az a megállapítás, amit Fülig Jimmy a félszemű, vörös Vaszicsra alkalmazott, miszerint „rém sovány fijú, de esz csak látszat, mert egyszer vele Delhiben felpofosztunk ketten egy hindu sport klubot átutazóba.” Deac majd a kazah kluboknak szerez meglepetést, talán nem teljesen átutazóban. Szép volt, Cipri! Köszönjük!