rada2Az értelmező szótár szerint a zsoldos pénzfizetés (zsold) ellenében katonai szolgálatot vállaló harcos. A zsoldosok előnye, hogy a hosszú ideig szolgálatot teljesítő harcosok magasabb képzettséggel rendelkeznek, hátrányuk a gyengébb erkölcsi érték. Szurkolói körökben mára divat lett erősen pejoratív értelemben használni olyan sportolókra, akiket csak a pénz motivál.

De könyörgöm, a profi sport korában mi a fene motiválja a versenyzőt, ha nem a pénz? A világ lassan 40 éve belátta, hogy komoly eredményt csak és kizárólag úgy lehet elérni, ha a sportoló hivatásszerűen sportol, egész életét ennek rendelve alá. A hobbiból versenyző amatőrnek se pénze, se ideje nincs arra, hogy felvegye vele a versenyt. A versenysport szakma lett, amelyben pénzzel honorolják a teljesítményt, az amatőrsport pedig megmaradt a civilek szabadidősportjának. Nincs ezzel semmi gond, erről szól a fejlődés.

Éppen ezért zavar, ha “lezsoldosozzák” az elvégzett munkájáért pénzét követelő sportolót vagy azt, aki továbbáll egy jobban fizető csapathoz. Mi magunk nem ugyanezt tesszük saját mesterségünben? A hidegburkoló, az esztergályos, az újságíró vagy a szállodaportás sosem vált munkahelyet, ha többet ígérnek nekik? Vegyük tudomásul, hogy a futball is csak egy szakma, ahol az alkalmazottat a képességei és a klub lehetőségei alapján fizetik meg. Ráadásul a sportkarrier időben jóval behatároltabb egy átlagos “civil” szakmánál, jó esetben 14-15 év alatt kell megkeresni egy életre elegendő pénzt. Csak a játékosok elényésző százaléka tud később is megmaradni edzőnek vagy klubvezetőnek. És a sportolók, főként akik idegenlégiósnak állnak, többnyire egyedüli családfenntartók, akiknek keresetéből párjuknak és gyerekeiknek is meg kell élniük.

bari_rada

Ezért nem vethetünk követ azokra, akik több pénzért tovább állnak. Főleg, ha a kedvenc klubunk még azt sem tudja megadni, ami jár nekik. Attól még, hogy elmennek, a csapathoz való lojalitásukat nem muszáj megkérdőjelezni. Aki a pályán megtette a kötelességét, arra nem lehet haragudni. Akkor se, ha  Olténiából, Bukarestből, Portugáliából, Szerbiából vagy Olaszországból jött. Azok az idők is elmúltak már, amikor egy hóstáti gyerekre még évekig légiósként tekintettek a Fellegváron. A világ kitágult, ugyanolyan könnyű feltérképezni a brazil vagy ausztrál negyedosztály játékosait, mint a szomszéd falu csapatát.

Ezek a sorok egy “zsoldos” eligazolása kapcsán születtek meg. Négy év fél évet töltött Kolozsváron, játszott 106 meccsen 8881 percet, védő létére egyetlen kiállítással, közbe szerzett 6 gólt, ebből kettőt a Bajnokok Ligájában. Elviselte, amikor nála jobb játékosok tartalékja volt, de amikor a csapatba került, megmutatta, hogy maga is szakmája mestere. Kevesen tudják, de oltyánból állandó kolozsvári lakos lett. Egy szerény, tisztességes embert vesztett a CFR, és nyert a Bari. Kösz mindent, Ionuţ Rada!