Egyetlen szép és fontos góllal győzte le idegenben a KVSC a tergovistei Chindia csapatát. A poszt is ennek megfelelő hosszúságú lesz.

A Bundásliga egyik legjobban védekező csapata ellen Ploiești kies arénájában játszó Vasutas kitartó, de nem ritkán kínosan szívós focival kerekedett felül a havaselvi csapaton. Miközben szókratészi fennköltséggel a bürökpohár ízére emlékeztető kínok levét ittam (Kinley = ejtsd: kín-lé), az ellenfél nevére asszociálva mindvégig az járt a fejemben, hogy e kín díja semmiképpen sem maradhat el. Így is történt.

DP inspiráltan állította össze a kezdőt: külön örvendtem, hogy Ottó lassan bevédi magát a kapuba, de nemcsak Camorát, hanem Rúnart is örömmel láttam a pályán. Nem is okoztak csalódást. A meccs elején szanzsén, némileg szőrmentén, enyhén riszálva odakenték a délieket a saját védvonalukhoz, azok pedig szinte minden, a szabályzat által nem feltétlenül javallott eszközzel igyekeztek őket távol tartani. Mindezzel együtt az első félidőben Radu Petrescu bíró nagyon nem találta a sárga lapot, és enyhén szólva eléggé lazán és egyben magabiztosan fújt (mellé) nem egyik vagy másik csapat javára, hanem csak úgy általában. Ráillik a mondás, hogy az ostobák mindenben holtbiztosak, az okosak pedig tele vannak kételyekkel.

Az első félidő statisztikája is mutatta, hogy a mieink 45 perc alatt kívánták lerendezni ezt az elintézés nélküli lovagias ügyet: kapura lövések aránya 7-5 ide, ebből kaput eltaláló lövések 5-1 ide, amiből a 21. percben Ormányi nagyon nagy arcra valló csavarral küldte a labdát az ellenfél kapuja alsó sarkának oldalhálójába. Igaz, a jelenetet némileg beárnyékolta, hogy a labda közvetlenül azelőtt nagy valószínűséggel Costache felkarját is érte, ami jobb helyeken érvénytelenítené a találatot, de oda se neki: Petrescu bíró ezen a meccsen legalább egy-egy büntető befújását is elmulasztotta, talán amiatt, hogy kímélje a ploiesti-i stadion amúgy is megkínzott gyepét.

A második félidőben a labdabirtoklás aránya is megváltozott: a hazaiak 51%-ban tartották a játékszert, és noha Ottónk, sőt egy-két védőnk is beleszólt a dologba, a három kaput talált lövésből mégse lett semmi. A bíróról csupán annyit, hogy aki ismeri azt a katonanótát, hogyaszongya “Bé van az én zubbonyom zsebe varrva, Barna kislány, mit keresel rajta?”, szóval aki ismeri ezt a nótát, az minden bizonnyal közelebb áll a dolgok megfejtéséhez. Mint mondottuk, az első félidőben egyetlen lap se vót (pedig adhatott vóna kb. ötöt), a másodikban viszont nyolcat szórt ki (szünetben bonthatta ki a barna kislány a bévarrt zubbony zsebét), ráadásul olyannak is, aki nem érdemelte meg. Costachénk ugyanis teljesen ártatlanul kapott egyet az 56. percben, ráadásul szerencsénkre, mert ha a valódi vétkes, azaz Boateng kapja, már mehetett is volna lefelé a pályáról, mert a 48. percben ő már sikeresen beszerzett magának egyet.

Summa summarum, vártuk már a dolog végét, a beérkező Păun, Chipciu, majd Bordó Jancsi és Stefan is egyre inkább bebetonozták a minimális előnyt, A Chindiától bevasalván ekképpen a kínok díját. Most már az UTÁnak szurkolunk, hátha holnap este némi birkanyírásra vetemedik odalenn az akolban. Hajrá KVSC!