Utolsó előtti percben szerzett góllal legyőztük a Voluntarit. Én nemhogy a Főlegváron, de még a föld közelében sem igazán voltam a meccs idején, mégis meg tudom írni.

“Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam” – kezdi Pál apostol az utolsó vacsoráról szóló beszámolót az Első Korinthusi Levélben (1Kor. 11,23). Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy azon a bizonyos vacsorán ő maga nem volt jelen. Mégis azt írja, hogy “az Úrtól vettem”. Nyilván lelki értelemben fogalmaz, hiszen a nagycsütörtöki utolsó vacsora eseményeit többször hallhatta az ott részt vevő tanítványoktól, akikkel maga is találkozott. Így aztán a beszámolók nyomán lélekben felemelkedve mondja, hogy “az Úrtól vettem”.

Valahogy én is így vagyok ezzel az újfent egy-nullás KVSC-Voluntari meccsel és az arról szóló jelenlegi beszámolóval kedves Asztaltársak. Egyrészt azzal az különbséggel, hogy én “a netről vettem, amit néktek előtökbe is adtam”. Másrészt azonban a páli értelemben vett felemelkedés rám is érvényes, azzal a kiigazítással, hogy ez nem annyira lelki, hanem inkább fizikai felemelkedés: a mérkőzés első 80 perce alatt ugyanis a levegőben voltam, méghozzá a legmagasabb hegycsúcsoknál is magasabban. Mivel a bibliai szimbolikában a hegy általában az Úr közelségét jelenti (ld. Sinai hegy, Hegyi beszéd stb.), és nem tudom, hogy a Ryanair nevű fapados repülőcég Cardiff-Budapest járatának légifolyosója milyen magasan húzódik Európa fölött, de talán némi túlzással állítható, hogy a találkozó idején az Úrhoz is közelebb voltam. Tehát éppenséggel tőle is vehettem volna, ami itt következik. 

Mivel a meccs előtt egy kerek órával már felszálltunk, a világszőttes (a gyengébbek kedvéért: internet) fenti határa viszont jóval a légifolyosó alatt húzódik, induláskor még a kezdőcsapatot sem láthattam. Így utazás közben tippelgettem, vajon kik kapnak lehetőséget? Utólagos meglepetésemre a kezdő 11-ből 9-et eltaláltam, ami egyáltalán nem rossz eredmény, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a körülöttem lévő felhőkből nem tudhattam letölteni ezt az infót a tabletemre, mint ahogy anno Mózes letöltötte a tízparancsolatot ama bizonyos felhőből a maga két kőtabletjére. Technikai szempontból ugyan kezdetlegesebb eszközökkel rendelkezett, mint én, de miközben én a 11-ből 9-et, ő 10-ből 10-et talált el. Ennyit arról, hogy “az Úrtól vettem”. Szóval ne legyintsünk a régiekre.

Szóval fent vagyok a levegőben, és számolgatok. Legfennebb lelki szemeimmel láthatnám a 20 kapuralövésünk zömét (köztük a két kapufát), ha kicsinyhitűségem legalább az éteri magasságokban le tudná vetkőzni magáról minden földhözragadt gondolatomat. Ehelyett azt merem remélni, hogy az első félidőt lehozzuk kapott gól nélkül (ami így is volt). Na de megéreztem-e, hogy Camora már a harmadik percben olyan beadással rukkolt elő, hogy Tamás “védőmunkáját” Popa nagy üggyel-bajjal tudta szögletre hárítani? Megjelent-e lelki szemeim előtt, amint Deac a 12. percben paraszthajszállal a pipa fölé csavarta a kipattanót? Sajnos nem. De ha azt kérdezik a Kedves Asztaltársak, hogy éreztem-e azt a légörvényt, amelynek következtében a Brüsszel fölött repülő Boeing 737-esünk magyar pilótája hirtelen két kézzel markolta meg a kormánykereket? – hát a válaszom határozott “igen”. Szegény pilótánk biztosan azt hitte, hogy Brüsszelből szokás szerint újabb támadás érte a többségében magyar utasokat szállító gépet, én viszont már éreztem, hogy ekkora légörvényt csakis Petrila lövésétől keletkezhetett, hiszen az a szabadrúgás-bomba csaknem fél percig remegtette az önkéntesek kapujának felsőlécét, amely így hullámszerűen terjedő légörvényeket okozott az egész Európa légterében. Yoda Mester talán hozzátenné: még zavart is keltett az Erőben.

Mit mondjunk azért Deac passzáról a 33. percben, amelyet Ali bég mellé-fölé tekert? És ugyanazon Deac beadását a 62. percben föléfejelő Bouhennáról? Hát Petrila passzát kapura lövő Camora megpattanójáról a 72. percben, amelyet Popa kapufára hárított? Az éteri magasságokig nem hatottak el hozzám. Lábam (azaz a Boeing kereke) ugyanis körülbelül akkor érhetett földet, amikor a 77. percben DP végrehajtotta legihletettebb cseréjét, és Boateng helyett beküldte Paunt a pályára. Ugyanez a Păun a 89. percben szervírozta a gólpasszt Ormányinak, aki – szokásunk ellenére – nem pontrúgásból, hanem akcióból szerzett góllal itthon tartotta a három pontot a Főlegváron. A tanulság, kedves Asztaltársak: nem jó dolog a fellegekben járni, ha az ember győzni akar, két lábbal álljon az anyaföldön, és meglesz az eredmény. Lám, az én landolásom is milyen szép gólt és győzelmet képezett. Ajánlom magamat!

Fotók: RJA