A Kolozsvári Vasutas lehozta első, kapott gól nélküli, egyben továbbjutást jelentő kéttalálatos győzelmét az európai kupaselejtezők rendjén a gibraltári Lincoln csapata ellen. A nem mindennapi izgalmakat tartogató összecsapáson újra nagyot villant kedvenc bálnavadászunk, az izlandi Rúnar Mar Sigúrjonsson.

Mit szaporítsuk a szót? Sumi mester nem hazudtolta meg magát, hanem tolta ugyanazt a támadófocit, amit eddig is ígért. A főlegvári mozdony egyelőre tolatómozdonyba ment át, mert előretolta a harcias arcvonalát, vagy vonalarcát, kinek ahogyan tetszik, legalábbis drága Fülig Jimmynk naplója szerint, hogyaszongya:

Trombita recsegett, és matrózok sorba falat álltak a fedélzeten, és lentről látszott elől kösztük pris katonakabátban, aranyos díszekkel, a szőr Egmont karddal és homlokán a régi sebből eredő heghely. Felmentünk a hágcsón, és végig vonult a gyászmenet, velem az élen, vonult a matrózok vonalarca előtt.

Hát erről a vonalarcról van szó, kedves Asztaltársak. Az edző húzott egy vonalat, amelynél hátrább csak végső esetben húzódhatik meg a KVSC-mezőnyjátékosainak arca. Méghozzá olyan határozottan és meredeken, mint Szőr Egmont régivágású sebhelyében a kardforradás. Meccs közben meg is jegyzém, hogy Hoban újradefiniálta a védekező középpályás szerepét: nem csupán az ütközőember vagy szűrőember, hanem a védelem előtti söprögető szerepében tetszelgett. Észrevételemre válaszul Bmiky barátom közbeszúrá, csak úgy szanzsén, mint Gémesi Csanád, a tokiói olimpia bronzérmes magyar kardvívója ma hajnalban a tokos németnek* a mejje közepibe, jó igényessen, hogyaszongya: ezt a posztot valamikor egy Franz Beckenbauer nevű Bayern-játékos fejlesztette tökélyre. Ami igen helyénvaló közbeszúrás ilyenkor, különösen szakembertől. Szeretjük mink az efféle közbeszúrásokat mind a kardvívóinktól, mind a sportújságíróinktól. Továbbá ez a Beckenbauer – több millió bajor nemzettársával egyetemben – mindmáig abban a tévhitben ringatja magát, hogy németül beszél. Hát németül legfeljebb nyomokban, a tettek mezején viszont félreérthetetlenül kommunikál (tokkal vagy tok nélkül is). Ezért sem gond, ha a főlegvári veteránunkat hozzá hasonlítjuk. Németül Hoban sem beszél, de amikor oda kell tenni a lábat, akkor ő sem a máséra gondol. Jobb adni, mint kapni: és ezt nemcsak a keresztyének, hanem pl. az ököl- és kardvívók is tudják.

A védelem továbbá sem erőssége a csapatnak, a “mindig eggyel többet rúgunk, mint az ellenfél” Sumi-féle filozófiája egyre inkább terjed a Főlegvár kies gyepén. A kapott gól nélküli győzelemhez azonban rendre Arlauskis bravúrjai, illetve a gibraltári játékosok rutintalansága is szükségeltettek.

No de elég a nyavalygásból, azért mégiscsak kettő-nullás főlegvári győzelemről kéne itt beszámolót írni. A csapat tényleg csapatként működött (noha inkább a támadások, semmint a védekezés terén), és mivel mindenki teljesítményét nehéz kiemelni (pl. Cestor hatalmas villanásait és monumentális hibáit), most különösen az izlandi Rúnarra irányítanám a Tisztelt Asztaltársak figyelmét. Ő ugyanis eltökélte magában, hogy fölöslegesen nem tölti a pályán az időt, főleg ha ilyen szép. Mármint az idő. Különösen az ő messzi hazájának éghajlatához képest. És ennek az elhatározásnak ismételten nyomatékot szerzett: első, 16. percben leadott lövését még hárították az ellenfél védői. Két perccel később azonban Szusics magasan beívelt labdáját látva a drága viking úgy gondolta, hogy ő is szívna némi főlegvári magaslati levegőt: és ha már olyan magasra ugrott, mint a honfitársai által vadászott ámbráscet, amikor a feje búbján kifújja az addig felgyűlt gőzt, hát megvárta, amíg a labda a kobakjához ütődik, méghozzá olyan szögben, hogy onnét Cestor irgalmatlanul atombekkes lábára, onnét pedig az ellenfél kapusának hálójába pattanjon. Mit tehetett volna mást a jámbor viking? Deac nem volt a közelben, hogy gólpasszt adjon, hát kénytelen volt ő ellátni a feladatkört. Ámbár nem ámbráscet, a gőzt attól még ki kellett fújni. Ráadásul a megfelelő irányba. Na, ebben a szegmensben viszont Rúnar már Moby Dicknél is precízebb vala.

Chipciu fordulásból rászúrt, Camora távolabbról ugyanabba a sarokba tartó lövése szintén megérdemelte volna, hogy gól legyen belőlük, de ne elégedetlenkedjünk. Miután a 49. percben újra kaput eltaláló lövést adott le, a derék izlandi nem bírta tovább: mint minden jó tanítvány (azaz deák), Rúnar is átment jó Deacba, és az 58. percben szabadrúgásból kilőtte a pipából a pókot. Szaknyelven: a viking nem vekeng, mert nincs víkend, hanem vekkernyi pontossággal vinklibe lő: hát ettől víg kend, kedves Asztaltárs. Kiderült tehát, hogy Rúnar is deák, de nem író-, hanem rúgódeák. Az íródeákról azt tartják, hogy ő jegyzi fel az eseményeket: rendszerint a krónikába, emlékeztetőül. A közhiedelemmel ellentétben a rúgódeák is szintén feljegyez: esetünkben még feljebb, mint az íródeák. Hozzávetőlegesen két és fél méter magasra, hogy ez a feljegyzés szintén emlékezetes maradjon az utókor számára. Az is marad, hiszen igen magas szintű közlési stílus ez. Ezek Rúnar írásjelei, azaz rúnái. Ráadásul pontrúgásból odaszúrva, hogy arra se legyen panasz. Ott a pont. Pont, mint a mondat végén. Hadd tekintsük a sorskegyelméből pont itt alább:

Némileg szabados latinsággal így írható fel a fenti epizód matematikai képlete: viking + vinkli = vinci. Mit mondjunk még? Kár Paun fölément lövéséért? Majd bemegy, amikor eljön az ideje. Arla is öklözött és védett hatalmasakat a végén, így aztán az eredménytáblán nem volt szépséghibája az összecsapásnak. Ahogy elnéztem a másik meccsen a berni takonpócokat (a Young Boys Bern néven futó korábbi és újfent soron következő ellenfelünket), akikkel szemben 3-0-ról a Pozsony két perc alatt 3-2-re jött fel, majdhogynem kiejtve őket, hát szó ami szó: Sumi támadófocija megzavarhatja őket is. Csupán Dan Petrescu védelme kéne még hozzá. Majd kiderül. Egyelőre annyi már biztos, hogy az európai szereplés biztosan megvan: ha minden kötél szakad, az új szervezésű Konferencia Liga csoportkörében máris helyet szereztünk magunknak. A berniek ellen már az Európa Liga csoportköre reményében lépünk majd pályára. Addig viszont még a tergovistei Chindiát kellene meggyőzni arról, hogy szombaton mind a három pontot a Főlegváron hagyja. Csak így tovább, fiúk!

* tokos német = vértbe avagy páncélba (azaz “tokba”) öltözött német lovag / lézengő ritter

Fotók: RJA