Botos Sanyiék kétgólos vereséggel mentek haza a Főlegvárról. Rúnarnak, az izlandi bálnavadásznak az északiakra jellemző vérfagyasztó pontossággal feléjük röpített, acélosan hideg két szigonya három perc alatt leterítette a moldvai csapat összes reményét.

Amikor Rúnar hozzánk igazolt Kazahsztánból, őszintén örültem. Kellett már valami északi hidegvér is ebbe a kissé mediterrán temperamentumú, és annak megfelelően hullámzó kedélyű főlegvári csapatba. Azt azonban nem gondoltam, hogy Damjan Djokovic után a 8-as mez ilyen méltó gazdára talál. Bevallom, a horvát játékos egyik kedvencem volt, még akkor is, amikor kevésbé sikeresen játszott. Volt benne valami, amivel magára vonta a figyelmemet. Hát tegnap Rúnar nemcsak beleöltözött, hanem bele is költözött ebbe a szerepbe.

Vegyük szépen sorra a dolgokat. Kezdődött mindez azzal, hogy Rúnar mar Sigúrjonsson MÁR az első fellépésekor sarokkal adott gólpasszt Deacnak. Epizódszerepe ellenére azonnal beírta magát a meccs történetébe. Következett még egy-két csereként történő beállítás, de mióta a kezdőben szerepel, a statisztikája nagyon meggyőző: három meccsen három gól. Ebből egyik meccs döntetlen volt (alapszakasz Krajova ellen 0-0), egy vereség (nemrég a Krajovától 1-2, ahol a mi egyenlítő gólunkat ő szerezte), most pedig 2-0 ide Botos Sanyiék ellen a Főlegváron. Tartottam tőle, hogy ha Bordó Jancsi visszakerül a kezdőbe, akkor Edy szükségszerűen a padon hagyja Rúnart, és helyette valamelyik védekező középpályással kezd. Nem így történt. És milyen jó, hogy nem így történt!

A meccs előtt kissé aggódhattunk, hogy Arla sérülése után Nándofehérvári is koronavírusos lett. Így kizárásos alapon Sandomierski állt be a kapuba. Botos Sanyiék agresszivitását ismerve tartani lehetett tőle, hogy nehéz dolga lesz. Ezt Edy megfejelte még azzal, hogy hivatásos védekező középpályást nem is nevezett a kezdőbe. A csapat becsületére legyen mondva, az első félidőt úgy is játszották le, mintha védelmünk egyáltalán nem is volna. Botos Sanyiékat gyakorlatilag a saját térfelükre kárhoztatva, nem ritkán a saját tizenhatosuk vagy a kapujuk elé szögezve ostromolták őlet a fiaink. A fiatal Gâdea kissé Rúnar-féle allűröket öltve magára valóban gólpassz-értékű sarok-átadást kínált Deacnak a harmadik percben. Nem lett belőle gól, de kisimult az arcom. Úgyannyira, hogy amikor a 22. percben Braun – aki akár a Róla Elnevezett Nyírógép is lehetett volna – hasbarúgás útján a Braun-márkájú szőrtelenítőkhöz méltóan majdnem kinyírta Deacot, a rigó pedig nem fújta be a büntetőt, a Nyírógépnek pedig nem mutatta fel a sárgát, alig bosszankodtam: a meccs addigi képe alapján nem lehetett kétség afelől, hogy érik a gól, és hogy ilyen játékkal itthon tartjuk mind a három pontot.

Apdét: a fenti képen Vinícius ábrázata tetszik nekem. Az a hamisítatlanul szenvtelen, bornírt pofa. Mintha aszondaná: Kijahalál fetreng itt előttem már megint? „Ezt a tetvet ma úgyis elkapom még” – lehetne a kép felirata. Külön köszönet fotósunknak, RJA-nak!

És akkor jött Rúnar a 26. percben. Jól látszott rajta, hogy – közbülső nevéhez híven – MÁR nagyon unta ezt a forróvérű, kissé ideges, kapkodós támadás-sorozatot, és a lehető legnagyobb hidegvérrel, a tizenhatos vonaláról, a bálnavadászok irgalmatlan pontosságával, jobb lábbal az alsó sarokba varrta a bőrt. A kapus még belekalimpált ugyan, mint az utolsókat ficánkoló ámbráscet, de menteni már nem volt mit. Kiszenvedett. A derék izlandink azonban okult az előző meccs tanulságaiból, miszerint az ő egy góljával a csapat győzelme még korántsem biztos, hát nem sokat teketóriázott, és a 28. percben, azaz két percen belül bevitte a második találatot is. Ezúttal viszont bal lábbal juttatta Debeljuh taccs után feléje csúsztatott fejesét Hankic kapujába. Igen, uraim: ha jobb lábra jön, akkor jobbal rúgod be, ha pedig balra, akkor ballal. Ezt hívják focinak. Legalábbis azoknál az északi népeknél, ahol ha nem akkor és ott teríted le az ellenfelet, amikor kell, hanem megpróbálsz kezet, tartást, lábat stb. váltani, akkor valószínűleg vagy nem éred meg a reggelt, vagy helyben odafagysz a hidegben, vagy esetleg végtag helyett pl. nadrágot válthatsz. Hát a mi Rúnarunk nem ilyen, a dzsidzsisportos kommentátorok nagy szomorúságára, akik az izlandi játékos második találatát csaknem a részvétnyilvánítás hangján közvetítették. Na persze az is kiderült, hogy Debeljuh módfelett válogatós: az eddigi összes főlegvári gólpasszát kivétel nélkül Rúnarnak adta. Én ki tudok békülni az efféle személyválogatással.

A félidő további szakaszában sem igazán ocsúdtak fel Botos Sanyiék. Braun is csak annyira, hogy a 38. percben végre megkapta a sárgáját Debeljuh soron következő nyírása után: ekkor tulajdonképpen már mehetett volna lefelé, de úgy tűnik, Mladinovici bíró kissé hosszabbnak vélte a Főlegvár gyepét a megengedettnél, hát úgy gondolta, hogy egy profi nyírógép nem árt a pályán. Ki tudja? Hátha a vírus leterítette a főlegvári kaszásokat, oszt a következő meccsig még fölveri a gaz az egész küzdőteret… Hát Braun maradt.

A második félidőt a vendégek határozottabban kezdték, mint az elsőt, de az egésznek volt valami mioritikus íze, ahogyan a moldvai pásztor oldalakon keresztül rinyál a barikának arról, hogy a két másik agyon akarja ütni, ahelyett hogy két kézzel megmarkolná a botját. Így aztán voltak veszélyes helyzetek, de ebben ki is merült az egész. A kaput eltaláló lövések aránya végül 6-0 volt ide. Hiába no, Rúnar szigonya nem moldvai pásztorbot.

A 63. percben Edy megrémült, hogy Rúnar mesterhármasig jut (az előző percben csaknem beverte a harmadikat), erre hirtelen lekapta, és a még mindig két gólpasszal tartozó Chipciut hozta be helyette. A további három cseréből kettő védekező jellegű volt, és noha a védelem nem követett el végzetes hibákat, kicsit meglazult a fegyelem. Kibekkeltük a győzelmet, megvan a három pont, és embert sem veszítettünk. Illetve de: Latovlevici sikeresen kiállíttatta magát a végén, mert összeakadt Al Mawasszal (ő is mehetett lefelé), miután az előbbi Păun bizarr mezrángatása miatt nekidühödött a fiatal hetesünknek. Latovlevici nekünk nem fog hiányzani, de Al Mawas annál inkább űrt hagy Botos Sanyiék együttesében, hiszen a Sepsit szombaton nélküle kell fogadniuk. Ezzel a meccsvégi produkcióval végül is a Sepsinek segítettünk. Jólesett. Ha a juhok elleni döntő találatot be tudjuk vinni hétfőn a Róla Elnevezett Stadionban, akkor pezsgőt még nem, de talán egy doboznyi, 2% alatti alkoholtartalmú sört ejsze ki lehet bontani.

Apró popó: Dzsidzsi ma este a Krajova-Juhok regáti rangadója előtt saját bevallása szerint Kovács István bíróért fog imádkozni, hogy „elkerüljék az ördögök”, és jól bíráskodjon. Szó ami szó, én is Kovács Istvánnak szurkolok, méghozzá a vérbeli főlegvárbeli kártyások szavával, hogyaszongya: csak jó legyen a lapjárás! Hajrá fijjugh!

Fotók: RJA