A jászvásáriak elleni 4-0-ás főlegvári örömfocival megvan a zsinórban negyedik győzelem, és az ötödik mérkőzés kapott gól nélkül. Elkiabálhatjuk talán, hogy Edy kezd belejönni?

A legutóbbi hazai gólzápor (5-0 a FC Argeș ellen), majd az aradi 1-0-ás győzelmecske után rossz hír kerülgette a Főlegvárat: a támadóblokk három játékosa, úgymint Debeljuh, Rondón és Costache koronavírus-fertőzöttek lettek, így nem léphettek pályára a Jászvásár ellen, de ki kell hagyniuk a pénteki akolbéli küzdelmet is március 19-én. Ez utóbbira való felkészülésként is küldte Edy pályára azt az együttest, amely a nyilván homokzsákká vedlett Jászvásárt igyekezett megfelelő főlegvári vendégszeretetben részesíteni.

A statisztika önmagában beszédes: labdabirtoklás 65-35% ide, kapura lövés 14-2 ide, kaput eltaláló lövések 10-0 ide stb. Szegény Sandomierski unalmában egy amúgy is a felsőléc fölé suhanó labdát hárított szögletre, hogy valami dolga legyen immár, oszt mégse lett. A csapat nem rohant át feszt a moldvaiak védelmén, mint kés a vajon, de a kombinációk bejöttek. A gólok sem maradtak el, noha kellett rájuk várni kevéssé. De így is sikerült tartani a szimmetriát: félidőnként két-két gól, az összesen négy, de három különböző játékostól. A gólpasszokat szintén különböző játékosok szervírozták. Ez mind-mind rossz hír Toni Petrea juhászbojtárnak. Azért juhászbojtár, mert a döntéseket szerencsére még mindig Dzsidzsi, a juhász hozza, így őmellette minden edző legfennebb csak monyator lehet, ahogy Székelyföldön mondják. Hogy miért rossz hír neki ez a változatosság gólszerzőkben? Hát ahogy a régiek mondták: varietas delectat, azaz a változatosság gyönyörködtet, de csak azt, aki gerjeszti. Akit viszont meglepnek vele, annak nehéz lesz eldöntenie, hogy melyik játékosunkat figyeltesse árgus szemekkel és követtesse fürge rókalábakkal.

Itu, akit Costache preferálása miatt Edy némileg hanyagolt az elmúlt időszakban, rendkívül jól lépett be a meccsbe, és már az ötödik percben gólhelyzetbe került: a jászvásári kapus majdnem büntetőgyanús becsúszással tudta elorozni előle a játékszert. A 26. percben hajszálnyival lőtte fölé a Păuntól kapott labdát. Ormányi a 31. percben kialakult ziccerben még nem helyezte rendesen a lövést, pedig Deac passza tökéletes gólpassz lehetett volna. A 44. percben viszont már beakadt Chipciu lövése. A gólpasszt Deac és Itu kombinációit követően Păun szolgáltatta. Azt hittük, ezzel vége is a félidőnek, de mire felkászálódtam volna a székből, hogy megtöltsem kiürülőfélben lévő poharamat, kiderült, hogy Deac és Itu már megint kavarják – ezúttal a szögletet nézték málnaszőrnek – oszt ahelyett, hogy Deac beadásából a jól megszokott Vinícius fejesgól született volna, Itu adott príma gólpasszt Ormányinak, aki most már nem tévesztett célt: a 45+2. percben 2-0 ide. Úgy tűnik, Vinícius fejesgólját az akolra tartogatják. Én ugyanvalóst nem bánom.

A második félidőben Deac kevéssel mellé ment labdája után Ormányiban felébredt a lelkiismeret, hiszen az első félidőben nem rúgta be a tízesünk kiváló ütempasszát, így a 61. percben ő kedveskedett neki egy olyan ütempasszal, amit Deac puszta formaságképpen küldött Brănescu kapujába. Ezzel „ki is békült” a két nagyágyú, átölelték egymást. Omrani egy gól, egy gólpassz, Deac egy gól és majdnem egy gólpassz. Vagy mégsem? Persze, hogy mégsem, hiszen hátra volt még csekély fél óra a meccsből. Két perccel később Ormányi is megeresztett egy lövést a felsőléc fölé, majd Itu próbált meg hanyattvágódásilag célba találni – sikertelenül.

https://i0.wp.com/cfr1907.ro/wp-content/uploads/2021/02/RUNAR-800X1060-250x310.jpg?resize=250%2C310&ssl=1

A 87. percben azonban az időközben beállt Sigúrjonsson (avagy a Kazahsztánt is megjárt Rúnar, a viking gúnár, az izlandi bálnagyilkos, a nedves szemű fókák réme etc.) olyan sarok-gólpasszt adott a mi derék Deacunknak, mintha csak bébifókabőrből készült plüsslabdát gurítana el az útjából egykedvűen. Ezzel be is írta magát – no nemcsak a meccs történetébe, hanem reménység szerint a szurkolók szívébe is, akik ilyen előzmények birtokában bizakodva nézhetünk a pénteki akolvizit elébe. Aki úgy véli, hogy az izlandi emberünk szórakozni jött a Főlegvárra, nézze meg ezt a videót. A végén a Jászvásár nem mehetett át Moby Dickbe, mert a szigony végét a viking ragadta meg. Mivel Deac nem adhatott gólpasszt, hát rúgott két gólt. Néha túlkompenzál a fiú, de ezért (is) szeretjük. Hajrá KVSC!

Fotók: Riti József Attila