A fenti mondat Benedek Elek híres gyűjteményének A bátyám lakodalma címet viselő meséjében található. Ugyan mi köze lehet ennek az Európa Liga selejtezőjében soron következő Alashkert-KVSC összecsapáshoz?

Nagyon is sok. Először: az örmény csapat elleni pályára lépő Vasutas kezdőcsapatát lassan a focihoz szinte semmit nem konyító emberek jó eséllyel megtippelhetik. Méghozzá kizárásos alapon. A könnyítés az, hogy nem mi végezzük a kizárást (mert abba hiba csúszhat), hanem pusztán figyeljük, hogy az edző éppen ki(ke)t zárt ki a csapatból. A legutóbbi pletyka szerint Omrani és Arlauskis kikerültek a keretből a kolozsvári Untold fesztiválon kitört balhé miatt, ahol állítólag Adrian Rus, a második csapat kapusa segítségére siettek, aki egy népdalénekes hölgy miatt volt kénytelen bunyóba keveredni. Mivel a klubelnök azóta hivatalosan megerősítette, hogy Omrani meghűlt (valszeg túl hideg volt a sör a fesztiválon, vagy a bilincs a vizsgálati fogságban), Arlauskis pedig azt, hogy picit lesérült (talán a dalos pacsirta másik udvarlója visszaütött?), a pletyka valószínűsége matematikai értelemben óriásit emelkedett.

És miért nem lehet erről többet tudni? Kérem, olvassák el még egyszer a fesztivál címét: Untold. Magyarul: Elmeséletlen. Netán kimond(hat)atlan. Latinul ineffabilis, görögül arrhétosz. Mint az eleusziszi misztériumok esetében: az igazságot csak a beavatottak tudják, ők viszont hallgatnak. Valószínűleg hallatlan és kimondhatatlan, azaz ineffabilis pofonok csattanhattak el azon a fesztigyálon. És mivel a mi edzőnk portugál, tehát nem spanyol, mint az a José Pombio nevű pincér, akit Fülig Jimmy közvetlenül trónra lépése előtt volt kénytelen a Honolulu-Star nevű luxushajó fedélzetén alakítani, de legendás pofonjairól ezen elmés álca ellenére is felismerték, szóval, mivel az edzőnk portugál, valószínűleg nem részesült a spanyol Fülig José bölcsességéből, miszerint nem lehet (és nem is kell) minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani. Így aztán némileg túllihegte ezt a kibeszélhetetlen pofonos dolgot ahelyett, hogy a Joséval szemben izmait fitogtató maláj erőművésszel egyetemben csupán néhány kisasztal málnaszörpöt borított volna fel, amivel legfennebb saját ruhájának ártott volna (mert az öreg Piszkos Fred a rengeteg eszével megtalálja másutt is a málnaszőrt). Dehát mit tudhat egy Antonio Conceicao mindezekről, aki ugyebár csak sima Antonio, és nem St. Antonio, még kevésbé főherceg? Ő valószínűleg Alvarez köz- és részvénytársasági elnök szintjéig se tudna feljutni.

A fentiek eredménye így az, hogy az első számú kapusunk, illetve a támadóblokk egyik első számú embere ki vannak zárva a jereváni gyepről. Ezért mondtam, hogy kizárásos alapon lehet kezdőt tippelni. És ekkor jön a képbe Benedek Elek fenti meséje, hiszen a helyüket mással kell betölteni. Esetleg olyanokkal, akik nem arra a posztra valók. Ilyet már láttunk a Honvéd esetében, amikor a luxemburgi Haladás elleni meccsen Supka Attila vezetőedző a védő Baráth Botondot csatárrá avanzsáltatta, és Baráth ezt góllal köszönte meg.

Olyan ez, mint amikor a jobb- illetve baloldalra szoktatott ökröket a gazda kicseréli egymással. Az ökrök nyilván nem tudják, hogy szaknyelven ők ettől a pillanattól kezdve tükörszélsők. Dehát éppen ezért (is) ökrök ők. Hogy is mondja a mesében a legényke? „Hátraszaladok az istállóba, elévezetem az ökröket. De hát egyik sem talál a régi helyére. Jól van, sebaj! Fogom a csást hócból, a hócbelit csából, s úgy éppen jól talált.” A csá meg a hó jelentését hadd találják kik a kedves Asztaltársak.

Amennyiben a kizárásokról szóló álhír valódi, az edzőnk könnyen valami ilyesmire kényszerülhet: fogja a csást hócból, a hócbelit csából. Aztán vagy talál, vagy nem. Hát erről szól majd a csütörtök esténk. De ha mégis talál, akkor már megint lesz miről mesélni, és az a meccs nem lesz untold. Sőt, aki az örmény örvény közepette gólt tudna szerezni a Vasutas javára, abból legalább egy napra Untoldi Miklós lehetne. És ez már önmagában megéri, hogy végigizguljuk a mérkőzést. Hajrá fiúk (főleg azok, akik még megmaradtak)!