– kérdezhette volna a meccs végén pl. Tilinkó, Móra Ferenc Dióbél királyfi c. regényének halhatatlan figurája. Mindenesetre egyetértés, azaz konkordia lehet köztünk abban, hogy megvertük a Concordia Chiajna (most mondom, hogy ki azs, na!) csapatát. A végén volt kis izgalom meg apró bosszúság, de minden jó, ha vége van.

Antonio Conceicao variált némileg a kezdőcsapaton, de a jelek szerint ezt nemcsak Deac sérülése okozta. Nem tudjuk, hogy Lang Ádám és Peteleu az ellenfélre való tekintettel vagy Muresan és Manea korábbi bakijai következtében kaptak-e helyet a kezdőben? Talán mindkettejükre ráfér a pótolhatatlanságuk illúziójának szertefoszlatása. Az ifis szabály értelmében a mai játék képe alapján részben épp Manea alatt inog a szék, hiszen Majláth kihagyott ugyan helyzeteket, de kulcsfontosságú pillanatban gólpasszal szolgált. Ugyanakkor picit elgondolkodtató, hogy Hoban még a padra sem került. Éppen ennyire pihentetné őt Tóni a jereváni kiruccanás előtt? És Djokovicsot mégsem (annyira)? Netán a klub újdonsült fejvadásza/scoutere, Trükkös Jenő alias Eugene Tricky gondolta úgy, hogy jó lesz előbb az öltözőben szétnézni használható játékosok tárgyában, és miután a talált tárgyak osztályán rájuk bukkant, ezt egyenesen Tóni fülébe súgta? Hadd ne spekuláljunk. Mindenesetre akkor is jó ez a győzelem, ha a legtöbb esetben feltehetőleg rotációs kísérlettel van dolgunk (ld. pl. També becserélését Tzukifijú helyett).

Győztes meccs végén ne fanyalogj – mondhatta volna valaki. Biztosan mondta is, csak nem tudom megnevezni. Így mondom én. Tzukifijúnak Örményország küszöbén önbizalomnövelés gyanánt nagyon jól jöhet a mai találat. Culio jelezte, hogy nem árt az öreg a háznál, ha éppen büntetőt kell rúgni. A középpálya (Jánoska és Bordeianu) másképp muzsikált, de nem rosszul. Nyilván komolyabb ellenfél esetén derül majd ki, mit tud(hat)nak még.

Camora sárgalapja a végén ékesen bizonyította, hogy ez a Bundásliga ugyanaz a Bundásliga (marad), ami eddig is volt. Nem akarok túl hosszan bírózni (dehogynem!), de a bírózás győzelem esetén talán kevésbé tűnik elfogultnak, így megengedem magamnak (különösen amiatt, hogy meg is tehetem). Viszonylag üzenetértékűnek és nyilván pozitív dolognak tartom, hogy a 90+2. percben, nekünk kedvező 2-1-es állásnál a fiúk nem húzzák az időt (nincs „autóbusz” a kapunk előtt), hanem a mi balhátvédünket (nem a csatárunkat!) az ellenfél tizenhatosán belül gáncsolják el, és a jelenettől alig pár lépésnyire álló rigó a nyilvánvaló büntető befújása helyett műesésért mutatja fel neki a sárgát. Azzal együtt, hogy ezzel a bíróval eddig meccset nem veszítettünk, ez olyan tévedés, amelyre három eshetőség adott: 1. Ha jól látta a helyzetet, és mégis műesést fújt büntető helyett – akkor azért kell kitiltani a profi fociból (de minimum pihentetni). 2. Ha rosszul látta (olyan közelről!), akkor meg azért kell kitiltani/pihentetni. 3. A harmadik eset a legrosszabb: jól látta, de túl gyáva volt még egy 11-est befújni a KVSC-nek, félt a bukaresti sajtótól (Neduddki észrevétele). Ez utóbbi változat szankciója: hajnalban a Főlegvár tövében felpofozni, és helyben lenyeletni vele a GSP legfrissebb számát.

Az a baj, tisztelt Asztaltársak, hogy bizonyos értelemben ez a legvalószínűbb meg a megbizarrabb eshetőség is. De elvégre ezért Bundásliga ez. Engem főleg a sárgalap bosszant, mert azért Camora elég gyorsan össze tudja gyűjteni őket, így a fölöslegesekre valóban nincs szükség. Továbbpörgetve magamban ezt a harmadik lehetőséget: ha már a büntetőt nem fújta be, köteles volt műesésnek is ítélni Camora elterülését, és így köteles volt sárgát adni? Vagy simán hagyhatta volna annyiban, hogy kifelé szabadrúgást ítél, oszt minden megy tovább? Úgy vélem, láttunk már olyat, hogy a bíró simán elhagyja a sárgát, ha úgy véli: a játékos nem azért esett el, mert mindenáron 11-est akart. A sárga csak a szándékos műesésért jár.

Tehát az esti rigó nem(csak) a bukaresti sajtótól félt.

Nem kell túlspirázni, de annyiban érdekes, hogy ha már a bajnokság harmadik meccsén ez már szempont (lehet), akkor nyilván rázós évadnak nézünk elébe. Különben hol lenne az izgalom? – vágta rá Bogrács Huba azonmódúlag, némiképp Wágner úr hamiskás mosolyával szája szögletében. Az ajtó viszont elmaradt (a hátáról). Várakozón állt, félig kinyitva a bérelhető alteregó háta mögött, aki ugyanazon ismeretlen megfontolás alapján nem volt hajlandó elénekelni a sárgalap tök alsó áriáját a Lohengrin nevű operából. És ez is módfelett helyénvaló döntés volt, amelyet magam is minden fenntartás vagy hamis reminiszcencia nélkül helyeseltem, mivel mindketten szeretünk túl lenni a kényelmetlen és hosszantartó dolgokon. Ide tartozik – a hosszú fröccs mellett – az opera is, amely talán még a szerklinél is unalmasabb, de erről Fülig Jimmy tudna hitelesebben referálni.

Hadd legyen ennyi elég most. Csütörtökön már Jerevánból szól a Kolozsvári Rádió, amit már rég nem hívnak „bródkasztingnak„, és nagyon sok pénzbe sem kerülhet immár, ha a közvetítő munkatársaknak a Gyáli úton álló csukott bútorszállítóra emlékeztető logisztikai körülmények között kell megoldaniuk közelről sem könnyű feladatukat. Mindent bele, fiúk! A mikrofonba! Ha működik. Hajrá KVSC!