Szolgálati közlemény: A blog jövőjéről végleges döntés a jövő hét előtt nem várható. KEGgel – aki velem és (szokása ellenére) Bogrács Hubával együtt simán fölvehetné a Hallgatag Drugics nevet – erősen gondolkodunk rajta, de nem ígérünk semmit. Amiképpen Drugics is hosszasan rádőlt Melanie nevezetű nyolcfokú létrájára (ezért is hívták őt Nyolcemeletes Drugicsnak) mielőtt valamilyen véleményt megosztott, illetve pofont kiosztott volna (vigyázni az igekötőkkel!), ez nekünk, szellemi földszintieknek sem megy gyorsabban.

Most pedig felragadom a billentyűzetet, hogy a valamiképpen kötelességérzetté vált passziónkat, a meccsposztírást szinte a múzsa tehetetlenségi ereje által hajtva megkíséreljem. Ahogy Hofi atyánk mondaná: Ha egy kicsit nem figyelek oda, minnyá’ dógozni akarok. Én még ilyent nem láttam!

Hát ami az odafigyelést illeti, a fiúk sem figyeltek oda eléggé kedden este. Legalábbis nem mindig. Pedig dógozni akartak ám. De az a favágó IKEÁs (értsd: „kezeletlen fából való”, illetve „kezeletlen, fából való”, nem kívánt törlendő) svéd focit toló zlatanfalvi (vagy ibratelepi? – a fene tudja, ma már Érmindszentet is Adyfalvának hívják) famalom olyan akkurátusan végigolvasta/faragta/őrölte a játékunkat, hogy ha az ember a nézőtér első soraiban ült, még a fűrészpor szaga is megcsapta az orrát. Esetleg hallhatta a vízimalom falapátjainak ütemes csattogását, amint a malmökövek bedarálták a főlegvári vitézeket. Hej, most jól fogott volna nekünk is valami saját találmányú csodaszampó, de az is lemaradt valahol a Nekeresd finnugor őshaza ködében. Derék öreg Väinämöinen, a kovács Ilmarinen és a többiek mind alulról szagolják mán az ibolyát, oszt nemhogy finnugor szampó, de még hun-magyar fegyver sem került elő: pedig Lang ott ült a padon. Az is hun van, hun nincs, mint a tűz langja a csapat belsejében. Időnként megcsikordult a keményfavázas, IKEA-szőttesből készült vitorlájú szélmalmö is, amely ellen közvetlenül harcolni lehet ugyan, de nem érdemes. Erre már korábban rájött az a La Mancha egyik falujából származó Alonso Quijano (alias Don Quijote) nevű nemesúr is, akit Bogrács Hubától jobbára csak az évszázadok (meg talán az erjesztett italok kémiai összetétele, és részben azok mennyisége) választanak el.

Don Quixote

Szó ami szó, a hosszúnyelű hasítófejszével felszerelt svéd fadöntögetők olyan jól olvasták faragták a játékunkat, hogy a végén nulla kapuralövésünk volt, és ebből mégsem lett KVSC-vezetés. Azért mondom, hogy mégsem, mert BL-szinten bennünket a nulla kaput eltaláló lövés nem szokott megzavarni a vezetés megszerzésében. Lásd 2012. október 23, Isztambul. Negyvenezer török üvöltött dühtől tajtékozva a 300 KVSC-szurkolóra, amikor Kapetanosz labdája Nounkeuról pattant a Galatasaray kapujába. Nem tudom, hogy azóta Nounkeu bőréből az akkori edző, Fatih Terim pasa vagy egyenesen Erdogan szultán elnök lakosztálya bejáratához készítettek-e lábsúrlót, de a KVSC nulla kapuralövésből származó BL-helyzetkihasználási statisztikájának kifejezetten szakmai megközelítése szempontjából ez valóban mellékes. Lehet, hogy az utóbbi eset áll fenn, és talán ezért látta jobbnak Mesut Özil is, hogy még ama jelentéktelen vébé megkezdése előtt a padisah iránti mélységes hódolatát (Allah növessze hosszúra szakállát!) az elnökkel ápolt szívélyes viszonyát a világ előtt megmutassa. Talán a szó legszorosabb értelmében féltette a bőrét.

Most meg mi féltjük a miénket. Pedig vásárra vittük. Nyilván látszott, hogy az erdőirtó zlatantanyaiaknak több közelmúltbéli meccs van a lábában (ld. a svéd bajnoksági rendszert), mint nekünk. És mégis: ha nincs az a fránya, félidő előtti, tipikusan Ibrafrizura-City-féle potyagól, amit egyszerre lehet senkire és mindenkire kenni, talán a hazai góltalan döntetlennek is örülnénk. Így viszont joggal tartok attól, hogy sok főlegvári szurkoló megy át hirtelen walesi bárdba és hamisítatlanul plágiumízű keresetlen szavakkal aszongya, hogy akkor mosmá ne is éljen Eduárd. Legalábbis ez a Jordánmenti. Főleg a Főlegváron ne. Pedig igazságtalan volna így, Eduárd elleni tiltakozásképpen hirtelen máglyára indulni és önként vállalni a kiábrándult szurkoló mártírhalálát, hadd tépjenek szét végre a fenevadak (jelige: Emberek, vessetek a mókusok elé!). Nem. Eduárd három hivatalos meccs alatt megtapasztalta mind a három végkimenet lehetőségét: győzelem (szuperkupa), döntetlen (Botos Ani hajkoronája még mindig a fején díszeleg, ha csapzottan is), és most vereség (Malmö). Negyedik lehetőség a fociban nincs. Szóval mosmá kipipálta mind a hármat, úgyhogy tuggya melyik milyen. Nekifoghat dolgozni azon, hogy melyikből kér többet. De most tegye fel a kezét, aki nem adta volna oda a szuperkupát, sőt a Botos Ani elleni döntetlent is (vereségre cserélve azt) egy Malmö elleni főlegvári győzelemért! Nos, aki feltette a kezét, az ne is tegye le. Mármint a billentyűzetre, és ne kommenteljen. Hanem egyből induljon a máglya felé. Becsületszavamra mondom, meg fogjuk siratni. De csak akkor, ha kicsi máglyát rak önmaga alá. A fával ugyanis takarékoskodni kell. Mert papír is lehet belőle. Amire okosakat lehet írni. Sokkal okosabbakat, mint a netre. Még e soroknál is okosabbakat, hiszen ezeket sem papírra vésték. Ezért is nehezebb elégetni, noha sok égetnivaló mondat lát napvilágot egyre szélesedő virtuális világunkban.

A jövő heti visszavágó esélyeit jelenleg kár latolgatni. Ha a „kutyaharapást szőrével gyógyítani” alapelvből indulunk ki, legfennebb a „visszafavágó” stratégiája juthat eszünkbe, de bízunk benne, hogy Eduárd még előrukkolhat valamivel a svéd Zlatan tartományba való látogatáskor. Sőt: amennyiben fakó lován léptet végig Ibra megye leigázott népe között (a játék babra megy-e?), még az is előfordulhat, hogy az ottani favágókat küldi fel lapátolni a hazainduló főlegvári gőzmozdonyra. Ilyet Fülig Jimmy csinált éjszakai műszakban, Wilson Hutchinsként, méghozzá gőzhajón, miközben nappal az előétel nyelven kiválóan társalgó José Pombio spanyol pincér tisztét töltötte be. Ibraputri leigázott, Jimmyhez képest sokkal egysíkúbb fanyűvő fiai kedvezésképpen feloszthatják majd maguk között a lapátolás és felszolgálás egymástól némileg eltérő munkakörét. És ha mindez mégsem történik (mert pl. nem verjük meg 2, 3 vagy 4-1-re otthon a Malmőt), akkor futunk még legalább egy kört az EL-selejtezőben, a Vidit pedig majd jövőre ütjük ki a BL-ből. Nem lehet mindent egyszerre. Addig is: hajrá Vasutas!

Fotók: Riti József Attila